gesztenyefák

Kijev város szimbóluma a gesztenye, ilyenkor május elején virágoznak, fehér, v. rózsaszín virágaik valósággal felcicomázzák a várost. Sok turista időzíti kijevi kirándulását pont erre az időszakra, h a város mellett a gesztenyék virágzásában is gyönyörködjék. Májusban Kijevben már egyáltalán nincs hideg, még nincs hőség, az egyik legjobb időszak utazásra. Minél melegebb a tavasz, annál több virágot hoznak a gesztenyefák -- idén ez történt, így mostanra virágba borult minden, a virágzás lecsengésével pedig fehér virágszőnyeg marad a járdákon.

A gesztenyefák kijevi megjelenésével kapcsolatban is több legenda él. Nincs ebben semmi meglepő, mert Kijevben a legtöbb dolog keletkezésének mindjárt néhány történeti változata van. Kijev az egyik legrégebbi európai város, krónikák, mesebeli regék, mitikus történetek és mondák kísérik útján. Egyébként is, errefelé különösen szeretik a meséket, ma is gyakran előfordul, h nehéz kihámozni a valóshoz közeli helyzetet az őt körbevevő burokból.

Az egyik történet szerint, 1842-ben, I.Miklós cár kijevi látogatására a pályaudvartól a városközpontba kialakított kis körút (mai Sevcsenko bulvár) 2 oldalát ültették be a Balkánról behozott gesztenyefákkal, h lombjukkal és illatukkal frissítsék a levegőt. A monda szerint a cárnak nem nagyon tetszett, nem találta elég méltónak nagyságához és hatalmához, így az éjszaka alatt a gesztenyefákat eltávolították és az égre-törő jegenyék kerültek a helyükre. Kijev jelképe a 19.sz.-ban a jegenyefák voltak, a Sevcsenko bulvár közepén ma is kettős, csodás jegenyefasor fut. A gesztenyefa csemeték pedig a kijevi házak kertjeiben kötöttek ki.

Másik monda szerint már a 17.sz. végén, 18.sz. elején a kijevi kolostorok kertjeit gesztenyefákkal díszítették. A 18.sz. végén keletkezett "Kijev város történetében" már arról írnak, h a kijeviek előszeretettel tartanak vadgesztenyét kertjükben szépsége, virága és dús lombozata miatt. Idővel a gesztenyefák kiszorították a cár választotta jegenyéket a városból.

A "hivatalos" verzió szerint a gesztenyefák kijevi megjelenésének története az 1839-ben Beretti tervei alapján tudományos célokra alapított, ma Fomin nevét viselő botanikus kert létrehozásához nyúlik vissza. Eszerint 1842 környékén jelentek meg az első gesztenyfák, 20 évvel később pedig a később híressé vált gesztenyefasort ültették, amely ma is létezik meg-megújítva a kertben (szervezett kiránduláson látogatható).

Kijevben a legelterjedtebb fa a hárs, második a gesztenye, harmadik helyen a jegenye áll. Kijevben a gesztenyelevél képe megtalálható minden olyan terméken, amit a városhoz kapcsolódóan szeretnének eladni. Kijev központi útján, a Krescsatyikon gesztenyés égősor világít esténként. Kijev városnak sokáig nem volt címere, a szovjet időkben készített és használt címerpajzs közepén is gesztenye látható. (a mai címer Szt.Mihály arkangyalhoz, a város védőszentjéhez kötődik).

Azt olvastam, kb. 1 millió gesztenyefa van Kijevben, ezek ősszel 30 ezer tonna gesztenyét teremnek. A gyerekek itt is szeretik gyűjteni, régen gyógyszertáraknak adták le, a lakásokban moly ellen tartották. A gesztenyéket ma is folyamatosan ültetik, elsősorban nem az utakon, mint korábban, hanem a parkokban, ahol az utcai gesztenyékhez képest, amelyek gyakran és hamar megbetegednek, kiválóan érzik magukat.

merre jártam Ukrajnában?

Merre jártam Ukrajnában? nagyobb térképen való megjelenítése

Kiev Muralissimo fesztivál - update 4

Kijevben a jó idő beköszöntével visszatértek a muralisták! A Hetman utca 30.sz. alatti ház falán új graffiti jelent meg április végén, ezt is az ukrán Interesni Kazki művészei készítették. Elmondásuk szerint már 3 éve kinézték a ház falát, hosszas volt az engedélyeztetés. A műhöz a festéket a mecénások biztosították. Az alkotók és a lakók is elégedettek az eredménnyel, a fiúk szerint ez egyfajta alkotói szárnyalás, nem volt előzetes terv, menet közben alakult a mű.

a győzelem napja

Miután leszálltunk május 9-én késő délután Kijevben, Boriszpolon beültünk a taxiba, amiről épp a külvárosba érve kiderült, h nem is minket várt, kollégám családjával (papa, mama, gyerekek), meg még én is bekéredzkedtem, a sok bőrönddel derekasan átaraszolt a városon, hm-hm, a legforgalmasabb utakon. Látszott, az ég-adta-világon mindenki az utcákon van, korzóztak a népek, fiatalok és öregek, lufik, gyerekek, söröspoharak, mellükön kitüntetéseikkel és karjukon asszonyaikkal sétáló katonák, néha veteránok. Félig üres bőröndömet a lakásban hagyva lesétáltam a Krescsatyikra, a Majdanon felépített színpadon épp a nép-és katonadalok szekciója volt, nagy kórus, bandurák zenekara, lobogó ukrán zászlók -- a győzelem napjának 66. évfordulója.

A jó idő mellett, a Krescsatyik is készült, az ünnepre kicsinosította magát, csakúgy, mint az errefelé sétálók, megjelentek kétoldalt a győzelem napját éltető plakátok, lecserélték az út felett húzódó díszkivilágítást, a nagy honvédő háború kitüntetései alatt harsogó dalok mellett hömpölygött a nép. A Krescsatyik két vége közötti hangszórókon különböző zenék szóltak, a hangos alapzajt utcai zenészek próbálták túlszárnyalni, mutatványosok szórakoztatták a körbenállókat, ringó csipővel kígyózó ukrán hölgyek színesítették a flasztert. Vegyes kavalkád, h a 19.sz. végi jelmezes virágárus lányok mit kerestek errefelé - jó kérdés, mindenesetre rengeteg rendvédelmis, kék, fekete, terepszínű egyenruhákban vigyázta a népeket. Csokorba állított ukrán zászlók lobogtak a színpad körül, egyértelmű a helyzet, a vörös zászlót mégsem vállalták be.

A győzelem napjáról különböző módon vélekednek Ukrajna nyugati és keleti felében. Míg keleten a nagy honvédő háború dicsőségét ünneplik, nyugaton inkább téma Sztyepan Bandera, a szerintük a II.VH-ban az ukrán függetlenségért küzdő nemzeti hős. Banderát még az előző elnök nemzeti hősnek nevezte ki, mely címet a mostani elnök idén annulálta. A győzelem napján általában Ukrajnában is megjelennek a győzelmet szimbolizáló vörös zászlók. Ezért már év elején Nyugat-Ukrajna néhány városában rendeletben tiltották be városaikban a szovjet szimbólumok használatát.

A vitát lezárandó, az ukrán Parlament a győzelem ünnepe előtt pár héttel hozott egy új törvényt, h győzelem napján az ukrán nemzeti zászló mellé kitűzendő a vörös is (sarló-kalapács nélküli). Érvek csaptak össze mellette és ellene, a győzelem jelképe-e az anno a Reichstagra kitűzött vörös zászló, vagy inkább az elmúlt szovjet idők megtestesítője. Nyugat-Ukrajnában indulatos vita kerekedett, néhány város kerek-perec megtagadta a vörös zászló kitűzését, amire a köztársasági elnök úr is "okos lány módra" reagált: a törvényt ugyan a Parlament elfogadta, de ő nem írta alá. Lvovban a győzelem ünnepe nem kevés atrocitással zajlott, rendvédelmi erők, ukrán nacionalisták, kelet-ukrajnai vörös zászló-szimpatizánsok összecsapása és az idős, emlékezni kívánó veteránokat ért megpróbáltatások -- szomorú képek és szomorú valóság az ukrán megosztottság is.

A Krescsatyikon viszont jó hangulat uralkodott, a színpadon egymást váltották az együttesek, könnyű-és esztrádzene váltotta a népit a színpadon, este pontban 9-kor pedig rövid tüzijáték zárta a napot.

Kijev "Hős Város" (ukránul miszto-geroj), ezt a kitüntető címet a volt Szovjetunióban 12 városnak adományozták, amelyek lakosai kiemelkedő bátorságot és hősiességet tanúsítottak a haza védelme során. Hős városból Ukrajnában 4 van, Kijev mellett ilyen Szevasztopol, Ogyessza és Kercs.

Kiev Muralissimo fesztivál - update 3

A Boriszpolra vezető útra a Dnyeper felett a Déli híd visz (Juzsnij moszt). Széles, 2-szer 4 sávos híd, középen a metró vonala fut. A híd még a szárazföldről hosszasan vezet fel a széles Dnyeper folyóra, a híd lábánál lent lepusztult ipari épületek. Az ipartelepek egy része működik, többé-kevésbé rendbentartott utcácskák futnak a ronda, szürke gyárépületek közötti kevéske befüvesített sávok mellett, a többségük romlásnak indult szürke, betontömeg. A híd jobb oldalán lévő, egyik hatalmas kockaház (hőerőmű része) 2 nagy falát festették meg az ukrán Interesni Kazki muralistái még tavaly májusban. Ez az ukrán falfestő csapat Európa-szerte aktív, saját blogjuk van, ahol munkásságukat lehet követni: http://www.interesnikazki.blogspot.com/, ill. képeiket a flickr-en is elhelyezik:  http://www.flickr.com/photos/aec_interesni_kazki/ (a legutóbbi bejegyzés szerint született 1 új alkotás Kijevben - még nem láttam). A kijevi Muralissimo fesztivál blogcíme pedig ez: http://muralissimo.blogspot.com/. Jó lapozgatást!

majdnem Muralissimo -- az Andrejevszkij szpuszk 1gyik tűzfala

Az Andrejevszkij szpuszkon (András lejtő), a Podol felé haladva, jobb oldalon, elhagyva a Bulgakov múzeumot, az egyik romos telek melletti ház tűzfalán látható ez a falfestmény.




Igazán kedves téma, ilyen közelebbről:

a Sándor templom

Egy idei felmérés szerint a kijeviek 64%-a vallja hívőnek magát, 9% természetfeletti erőben hisz, 19% nem határozta meg hovatartozását, és 8% ateista. A megkérdezettek 11%-a jár rendszeresen egyházi szertartásokra, 64% ritkán. A pravoszláv vallás a legelterjedtebb, a katolikus hívők alkotják a 3. legnagyobb vallást a városban.
A katolikusokat már a Kijevi Rusz idejébtől említik írásbeli emlékek, Szűz Máriának szentelt dominikánus kolostor állt Obolony és Podol határán, a tatárjárás nyomán semmi nem maradt belőle. Később, a 14.sz.-ban a mai Podol részét alkotó Biszkupscsinán (biszkup=püspök a szó gyökere) alapították az újabb kolostort, a hozzá tartozó Péter-Pál katedrálissal. A kolostor földjein virágzó gazdálkodás folyt, a Podolon 4 kocsmában is mérték a rendházban készített benediktinert. Ennek vetett véget az Oroszországhoz csatlakozást követően Hmelnyickij, a kolostort átépítették, a pravoszláv egyház kapta meg, majd az 1930'as években nem kerülte el sorsát, ezt is felrobbantották - ma kaszárnyaféle van a területén. És állt valaha Pecserszkben is 1 katolikus fatemplom, amely a 18.sz. legvégén leégett.

1816-ban a Napoleon felett győzedelmeskedő II.Sándor orosz cár Kijevben látogatást tett, a kijevi lengyel katolikusok hozzá fordultak engedélyért és támogatásért kőtemplomuk megépítésére. A cár beleegyezett, azt kérte, h a templom az ő névadója, Szent Sándor nevét viselje. Az 1817-es alapkőletételtől 25 év telt el, mire felépült a Sándor templom, a kijevi lengyel nemesek adakozásából. Klasszicista, kocka alakú épület főkupolával és 3 toronnyal, főbejárata 4 oszlopos előtérben van, amihez gránitlépcső vezet. Tágas és világos belső tere, színes üvegablakai vannak, híres az oltárt díszítő Rafael Madonnájának másolata, melyet Olaszországból hoztak. (Az akvarell, az ukrán költő és festő, Tarasz Sevcsenko műve.)

A Sándor templom aktív életet élt, nemcsak istentiszteleteket, hanem gyakran egyházi művek koncertjeit is tartottak és tartanak benne, emlék-és gyászmiséket, a 19. sz. végétől tevékenyen résztvett a templom közvetlen környezetének kialakításában, megújításában. 1879-ben itt keresztelték Kazimierz Malewicz, lengyel származású orosz-szovjet festőt.

A Sándor templomot 1937-ben a lengyel kérdés kapcsán bezárták. A templomnak szerencséje volt, nem rombolták le, hanem 1947-től más célokra használták. Kupolái keresztjeitől megfosztották, belső terét átépítették és a planetáriumot helyezték el benne. Bejárata fölé, a timpanon alá került a felirat, h senki el ne tévessze, hová tér be, de működött benne a történeti könyvtár egyik részlege és szolgált egy időben a "tudományos ateizmus köztársasági házaként".

A rendszerváltozást követően 1989-ben tartottak ismét katolikus misét lépcsőin, 1990-ben visszaadták a katolikus egyháznak, felújítása után, 1994-ben szentelték újra fel, azóta ismét katolikus templom. 2001-ben II.János Pál pápa is felkereste kijevi látogatásakor. Ma a Sándor templomban több nyelven tartanak miséket, havonta-kéthavonta magyar nyelven is.

Bulgakov Kijevről

"Tavasszal fehér virágba borultak a kertek, zöldbe öltözött a Cári kert, a nap az ablakokra tűzött, és lángba borította őket. Hát a Dnyeper! Hát a naplementék! A dombra épült Vidubeckij-kolostor! A zöld tenger lépcsőzetesen szaladt a színét váltó, nyájas Dnyeperhez. Sűrű, sötétkék éjszakák a víz fölött, s a magasban Szent Vlagyimir kivilágosított keresztje...     
     Egyszóval gyönyörű város, boldog város. Az orosz városok anyja.
     De ezek legendás idők voltak, olyan idők, amikor hazánk leggyönyörűbb városának kertjeiben gondtalan, ifjú nemzedék élt. S akkor e nemzedék szívében az a meggyőződés vert gyökeret, hogy az élet derűs fényben, csendben, nyugodtan telik el, hajnalok, naplementék, Dnyeper, Krescsatyik, nyáron napsütötte utcák, télen pedig langyos, puha, nagy pelyhű, barátságos hó...
...
     Ej Kijev, te gyöngyszem! Nyugtalan hely vagy!...
...
     Nappal, a vakító fényben, a csodálatos parkokban a szakadékok fölött ünnepi csend honol. A gesztenyefák koronái kizöldülnek, levélbe borulnak a hársak. A parkőrök a tavalyi levélkupacokat égetik, az üres fasorokat füst önti el. Néhány idetévedt, magányos alak bolyong a Marijinszkij parkban, és le-lehajolva megigazgatja a koszorúk kifakult szalagjait. A zöldellő halmok alatt katonák pihennek. Az egyik síron a fejfának állított műszerfalat fonnyadó virágok övezik. A jelképes sírkövön eltorzult csövecskék, mérőműszerek maradványai és egy törött propeller hevernek. Tehát egy ismeretlen repülő zuhant le harc közben, és a Marijinszkij parkban talált nyugvóhelyre.
     A kertekben tökéletes a nyugalom. A Cári kertet fény és csend tölti be. S a csendet csak a madárcsicsergés és nagy ritkán a kijevi népvillamos idáig hallatszó csörömpölése töri meg.
...
Gyönyörű város, boldog város. Az áradó Dnyeper fölött az egészet zöldellő gesztenyefák borítják el, minden napfényben úszik.
     A szörnyű, dübörgő évek után nagy fáradtság uralkodik benne. És nyugalom.
     De már hallom az új élet hangját. Kijevet újjáépítik, utcái megint benépesülnek, és Gogol szeretett folyója fölött ismét a fejedelmi város emelkedik majd.
..."

(Részletek Bulgakov: Kijev városa c. novellából -- 1923. Haller László és Szőke Katalin ford.)