A Csokoládéháznak más sors rendeltetett.
Szemjon Szemjonovics Mogilevcev, fafeldolgozással-és kereskedelemmel foglalkozó, vagyonos üzletember - ma oligarchának hívnánk - építtette a házat a 19.sz. legvégén alapvetően társadalmi, társasági célokra, mert ő maga a Podolon lakott. Mogilevcev Brjanszkból települt Kijevbe, mérhetetlen gazdagsága bőkezű és tartalmas jótékonykodással párosult - egész élete során folyamatosan támogatta szülővárosát, Brjanszkot és lakóhelyét, Kijevet. Adományaiból kórházak, iskolák, menhelyek épültek Kijevben, ő finanszírozta pl. a kijevi Pedagógiai Múzeum megépítését. Különösen közel állt szívéhez az oktatás, a kultúra és a művészetek felkarolása, pravoszláv hívőként az egyház, támogatta az irgalmas nővérek rendjét, sztárosztája volt a helyi templomnak, aktív tagja a kijevi Vörös Kereszt egyesületnek, stb. - felsorolni is sok, mennyi pénzt és időt szentelt a köznek. Mecénásként és filantrópként rengeteget tett Kijevért és Brjanszkért, amiről a mai oligarchák igazán példát vehetnének.
Végtelenül művelt és módos polgárként a kor legjobb építészét, Vlagyimir Nyikolajevics Nyikolajevet bízta meg háza tervezésével, felépítésével, a belső enteriőrök kialakításával, nem mást, mint Kijev egykori főépítészét, aki élete során 18 templomot, 3 emlékművet, 27 közcélokat szolgáló épületet és lakóházak százait építette Kijevben. Volt, amiket maga tervezett, ill. amit "csak" kivitelezett, felépített, kijavított -- itt azt mondják, ha már 10 perce sétálsz a városban és még nem találkoztál Nyikolajev valamelyik házával, akkor nem Kijevben jársz. Nyikolajev szabad kezet kapott, meg nem kevés forrást -- pályája vége felé különböző korok és stílusok öszegzése lett a Mogilevcev villa.
Mogilevcev háza a Solkovicsnaja utcában a velencei reneszánsz paloták mintájára épült, 3 év alatt készült el, barna, hatalmas köveket utánzó homlokzat borítással, ezek alapján kapta megépülése után egyből a kijeviektől a "csokoládéház" becenevet. Szerintem a homlokzati fal kiképzése nemcsak csokoládé szeletekre emlékeztet, hanem van valami benne a faházak külsejéből is, egy fakereskedőhöz ez nagyon is illik. Már a homlokzat is tele van szimbolikus elemeket hordozó díszítésekkel, caduceusok, lótuszvirágok, levelek, fáklyák, Hermész - megannyi üzenet a látogatóknak.
A házon belül a földszinten voltak valaha az üzletember irodái, az emeleten helyezkednek el a fogadóhelyiségek, a legnagyobb közülük a fehér rokokó bálterem, hatalmas velencei tükörrel, angyalok, galambok, Isten bárányai, füzérek, virágok -- béke, szeretet, tisztaság, világosság és remény, mindez hófehérben előadva, a plafonon némi arannyal körítve. Itt tartották a koncerteket, bálokat, találkoztak a kor befolyásos emberei nagy dolgok intézésére - mindehhez hatalmas ablakok ontják a fényt.
Szomszédságában található az art nouveau-ban kivitelezett női szoba, gazdagon díszített, a plafonon virágok, lepkék és Mucha híres Sarah Bernhardt képének másolata. Sarah Bernhardt 2-szer is fellépett Kijevben, talán Mogilevcevvel is összefutott. A falakon ismét szimbolikus virágok, ezúttal a nőiességhez kapcsolódóan, az oroszok esetében a boldogságot megtestesítő pipacsok egyesülnek a hűséget üzenő nefelejcsekkel és a tisztaságot jelképező liliomokkal.
Innen léphetünk a reneszánsz ebédlőbe, szép kazettás plafonja geometrikus mintázatú, a falakon egykor málna színű selyemtapéta (ma festék), gyümölcsök és fafaragások mindenütt. A következő szoba egykoron japán stílusú volt, sajnos ez nem maradt fent és nem is tudták helyreállítani. A plafon ovális formája autentikus, de a minták már nem. Az épület ezen oldalán a szobákat a mór szoba köti össze, kék alapon fehér növényindák, geometrikus minták és az elmaradhatatlan kazettás plafon.
A fehér bálterem másik oldalán Mogilevcev dolgozószobája, Bizánc és az orosz népmesék keltek életre falain, madarak, pávák, virágok, növények, indák kavalkádja. Színvilágában a Szent Vlagyimir templom, vagy a Lavra-béli Refektórium - mert ezek is Nyikolajev munkái... Az ablakpárkány faragásai dacolva az eltelt 110 évvel és az épület hányattatásai ellenére szépen fennmaradtak. Mindjárt a dolgozó mellett a könyvtárszoba, valaha plafonig értek a könyvespolcok, Mogilevcev nagy könyvtárat tartott, sajnos a könyveknek (is) nyoma veszett. Az innen a lépcsőházba vezető utolsó helyiség, az egykori szivar-szoba belsejét egyáltalán nem tudták rekonstruálni.
Mogilevcev 1917-ben halt meg, nem élte meg háza pusztulását. Az I.VH befejezéseként Kijevben 14-szer változott a hatalom, visszavonuló csapatok, polgárháború, forradalom, függetlenségi kísérletek -- különböző rezsimek képviselői váltak a Csokoládéház lakóivá. Gyenyikinyisták, majd Szkoropadszkij belügyminisztere, később itt lakott egy ideig a bolsevik kormány 2 tagja, aztán lakásokat alakítottak ki, ide költözött az a Nyikolaj Makarenko történész, aki nem támogatta aláírásával a Mihajlovszkaja templom lebontását, amiért aztán az életével fizetett. Itt tartotta fent NKVD-s irodáit Kaganovics, a szivarszobából fürdőszobát csináltatott, az orosz és reneszánsz szobák falait feketére festette, fekete függönyt húzott az ablakokra. A II.VH után világoskék falakkal házasságkötő teremként üzemelt a Csokoládéház egészen a '80-as évekig. Akkori babona szerint, ha az ifjú pár egyszerre nézett a rokokó szoba tükrébe, a házasság tartósnak ígérkezett.

