2011. április 4., hétfő

"légies" dolgok

A Kijev-Budapest útvonalat 2 légitársaság repüli, a Malév és az ukrán Aerosvit. Utóbbi kicsit szüneteltette járatait, majd visszatért, egy darabig csak saját színekben, kvóta megosztás nélkül nyomta. Tavaly visszaállt a régi rend, code-share, meg egész jó időpontok – érthetően a gyanútlan utazó bepróbálkozott. Amikor 3 alkalomból 2-szer nem indultak el időben, nem mentem velük többé. A mostani nyári menetrendváltozásokkal itt volt az ideje 1 újabb próbának. Március 18-án Pestről Kijevbe repültem Aerosvit-tel, a checkin-nél jelezték a földiek, h később érünk Kijevbe. ’Késve indul a gép?’ – kérdeztem, ’nem-nem’ – jött a megnyugtató válasz – ’a gép időben indul, csak Bukarestbe megy először, majd onnan Kijevbe’. Mivel nem volt elég repülőgép, -- gyanítom, inkább utas -- a 2 járatot összevonták, a Kijevből Bukarestbe és Budapestre utazókat összeültették, eljöttek először Pestre, kiszálltak a pestiek, felszálltunk mi, Kijevbe tartók, elrepültünk Bukarestbe, ott végre célba értek a Kijevből Bukarestbe utazók és felszálltak a Kijev felé menők. A menetrendhez képest 2 órával később Kijevbe értünk.

’Mindenki hibázhat’ – gondoltam múlt csütörtökön, amikor Kijevből Pestre az Aerosvit esti, 22:15-ös járatára foglaltattam helyet, az ember végigdolgozza napját, este felül a gépre, aztán hip-hop hazaér, igaz későn, cserébe az egész péntek az övé! A kijevi checkin-nél szóltak, összevontak minket a szófiai járattal. A szemem se rebbent, csak annyit kérdeztem, hová megy a gép először, és elégedve nyugtáztam, h Pestre – ugyan 15 perccel később indulunk, ez még belefér. Némi békés benti várakozás után gyanú fészkelte magát szívembe, h a megjelölt kapu monitorjára nem írnak ki semmit. ¼ 11, majd ½ 11, 11-kor módosították az indulást 23:30-ra, majd 0:30-ra. Közben elrepült a moszkvai, vilniuszi, tel-avivi, tbiliszi, almaty, taskenti és bakui járat, kiírták a nyizsnyevartovszki gép indulását is. ’Hol lehet Nyizsnyevartovszk?’, méláztam, ráfeküdtem komputeres táskámra, kiolvastam az újságot, majd elővettem a könyvem, aztán úgy, ballonkabátostul szundítottam egyet. Végtelenül átfagyva ébredtem, ennek iszom most is a levét. Az 1:30-as előrejelzett indulás sem sikerült, a legközelebbi tervezett időpont 3:00 lett – műszaki okok miatt. Ez kicsit aggasztott, meg arra is gondoltam, ha én álmos vagyok éjjel, lehetséges, h a pilóták is? Tájékoztatás zéró, hideg váróteremhez rideg személyzet dukál, ingerült „földiek” válasza, h fogalmuk sincs mi a gond és mikor lesz indulás, egyébként is, mi választottuk ezt a légitársaságot (sicc!). Hamarosan 4:00 órára ígérték a gépet, ¾ 4-kor beszállásra hívták a csapatot, 4:25-kor felszálltunk.

A hosszú várakozás során a társaság 1 része először csendesen, majd zúgolódva hergelte magát és sorstársait, mások bevetették magukat a duty-free-be és felszerelkeztek kevéske innivalóval. Gyorsan csapra verték, vodka és whisky volt soron, mellé jól csúszott zakuszkaként a reptéren kapott szendvics. Ukrán-bolgár barátságok erősödtek, s a géphez vívő buszúton arra gondoltam, ha még 2 kört megyünk, az eddigi szeszmentesek is feltöltődhetnek a torkokból, gyomrokból kipárolgó alkoholtól. A szesz megoldotta a nyelveket, a ’főkolompos’, -- márkás öltöny, pasztell ing, tökéletes nyakkendő, őszülő halánték --, igazi világfi, amolyan szövegláda volt a társaság közepe. Viszockiji mélységet és rekedtséget idéző hangszíne elárulta, mivel töltötte az elmúlt órákat – meg korábbi éveit –, hangosan kérte ki magának az eseményeket, mondván 6 órája itt ülünk, senki nem mond semmit, az embereknek pl. nem volt alkalma 8 órája szexelni. A buszból kiszállva ketten ugrottak rá, h ne gyújtson rá cigarettájára. Fáradt népek araszoltak felfelé a lépcsőn a géphez, rezignáltan hallgatva a bal szárny alatti futómű ütemes zörgését.

Az utazók 1 része önkényesen megváltoztatta helyét, voltak akik egyből a business osztályon ültek le, mondván, minimum királyi ellátás jár nekik a történtek után. Az én helyem a gép 2dik felében volt, ’főkolompos’ úr pedig elölről szórta nagyhangon az igét, mert, őt ’hátul rázza’. ’Docsenyka’ – kislányom –, szólította meg az 1gyik fiatal stewardess-t, ’hogy hívnak?’ ’Tánya, mikor etettek meg már végre, farkas éhes v’ok, meg a többiek is’, ’remélem, Tánya, vodkát szolgálsz fel a kaja után, ugye világos, h a mai kört cégetek állja’. A business osztályról kikukucskáló rangidős stewardess kérte, ne kiabáljon, kedvesen elnézést kért, kezet csókolt neki, ’vodka mellett az emberek a nevetést szomjazzák ilyen éjszaka után’.

Ez kétségkívül így volt, mosolyogva néztük végig a szinkron stewardess előadást, mert az ukrán járatokon mindig élőben megy a biztonsági tudnivalókat magyarázó pantomim-műsor, külön-külön stewi jár a business és economy osztályoknak. Általában elmondható, h a járatokon válogatottan csinos hölgyek látják el az utaskísérői feladatokat, ez most is így volt. Előre megkoreografált séma alapján, teljesen egyszerre mutatták a repülőgép padlóján végigfutó fluoreszkáló csíkokat, a gép kijáratait – egyidőben lendültek a karok, akár a szinkron-úszásban. Izgalmas, fél-profil beállásban magyarázták a lehulló oxigénmaszkok helyes rögzítését – has-be, mell-ki, megfelelően homorítva és domborítva adott testrészeiket. Kedvesen okítva mutatták gondosan manikűrözött ujjacskáikkal az ülés előtti zseb tájékoztató lapját.

A felszállást remekül vettük, az utazómagasság elérése után vodkát ugyan nem kínáltak, de utastársaink természetesen felkészültek voltak, a „főkolompos úr” hátrajött, 3 cimborájával ott folytatták, ahol a reptéren abbahagyták, 2 perc sem telt el, papirpohárkák, az egyikben zakuszkaként valami sajtféle – vodka és whisky voltak változatlanul napirenden. Lelkesen kínálták a körbenülőket is, hangosan morfondírozva a következő programjukon. Lám-lám, lehet bosszankodás nélkül venni a kanyart ilyen helyzetekben is...

Elég az hozzá, h reggelre Pestre értünk, mi „pestiek” leszálltunk, a Szófiába tartók szunyókáltak üléseikben tovább. A vidám csapat egy pesti kaszinó felé vette útját, én pedig a taxihoz, még mindig átfagyva, a megfázás egyértelmű előjeleivel. Engem határozottan megviselt a hosszú hazatérés, 1 darabig a’sszem szüneteltetem ezeket a légieket. (Ja, megnéztem: Nyizsnyevartovszk Oroszországban van, az Ob folyó partján, a Hanti-Mansi Autonóm Körzetben.)

2 megjegyzés:

ribizlifozelek írta...

Bevallom, jot szorakoztam :)
De azert sajnaltalak is!

Noé írta...

:))))
Szegény, várunk egy teára!!!!!!