2011. március 17., csütörtök

aranykupolák nélkül

Rövid frankfurti séta. Ennyi kelet-európai év után mindig megüt, h lehet tiszta, rendezett, egyszerű, gyakorlatias, működő, szervezett, mosolygós stb. Persze lehet, h így unalmasabb..., na jó: csak más.

királyosdi

Mi más játékot lehetne játszani a frankfurti dóm előtt? :)))

2011. március 14., hétfő

Mariinszkij park kilátója

A Mariinszkij park Parlament, sátor-templom és Mariinszkij palota előtti sétánya kiöblösödő kilátótérben ér véget. Innen nézhet le a nyájas levegőző a Dnyeper folyó feletti dombokra, a folyóra és a folyón túl húzódó alvó kerületekre -- Kijev végtelen lakótelepeinek nagy része a Dnyeper bal partján található.

A mostani köztársasági elnök Kijev mellett lakik, maga a hely szent múltú, ott állt egykor a Mezsigorjei kolostor. Persze onnan naponta Kijevbe jutni izgalmas gyakorlat, amikor az elnök utazik, 20-30-50 percre lezárják a rakparti utat, a Podolból az elnöki iroda felé vezető utakat, ez voltaképp az északi bevezető főútvonalak jó része. Dugóban várják a reggeli boldog autózók, h a konvoj végre elhaladjon.

Tavaly felmerült a gondolat, h a köztársasági elnök beköltözik a Zaksz villába, így a lezárások nagyon rövid szakaszt érintetének, 5 perces közlekedéssel elérheti munkahelyét (gyalog talán 8 percig tartana). Napokon keresztül tárgyalta a sajtó, de az átköltözésből végül semmi nem lett. Hanem röviddel ezután a Dnyeper feletti dombokon, a Mariinszkij park kilátója alatt építkezés kezdődött. Először azt hittem, újabb folyóra néző lakóház van alakulóban, aztán kiderült, h nem -- hanem a köztársasági elnök úr helikopáter-leszálló pályáját építik, meg ehhez kapcsolódó valami alagutat.

Mert így csúcsforgalomban is hamar ideérhet, v. innen villámgyorsan eltávozhat, és még dugót sem okoz. Ez jó.

A kilátásnak persze annyi.

16 fok volt

ez a kép 2 hete készült, március 2-án, a ház fala, ahol lakom. Kijevi tempóhoz képest hihetetlenül gyorsan melegedett fel az idő!

Marijinszkij park sátor-temploma

A Marijinszkij parkban sétáló a Parlament épületével szemben néhány sátrat talál, az egyik előtt harangláb áll. A fősátorban templom van, ahol istentiszteleteket tartanak, belépve télen is meleg fogadja a látogatót, vaskályha fűti, vígan eregetve füstjét a sátor tetején kivezetett kéményen keresztül. A sátor-templom előtt felirat hírdeti -- Alekszander Nyevszkij temploma. A melléksátrak "kiszolgáló" helyiségek, itt alszanak a templomban Oleg Otyeccel együtt dolgozók, a sátrak között farakások várják sorsuk beteljesülését, kis dúcban galambok fészkelnek. Nyáron virágok és apró veteményeskert nyílnak a sátrak körül.

Oleg otyecet 6 éve fosztották meg templomától a ternopoli megyében, valójában tiltakozásul állította sátor-templomát a Parlament elé, hadd lássák a nap mint nap erre haladó képvielők és járókelők. Az Otyec minden tüntetők atyja, egyházi ünnepek napjain és tüntetésekkor megszólalnak harangjai is.

A sátor-templom felállítása után később kapta az Alekszander Nyevszkij nevet, utalva a Marijinszkij park szélén, a Lipszkaja utcával valaha szemben álló templomra, amelyet a '30-as évek ateista mozgalmában bontottak el. A templom valahol ott állt, ahol Vatutyin tábornokot eltemették és sírja felett a szobrot emelték. A templomot a Lipkiben élők kérésére építették a 19.sz. vége felé, mert a közelben nem volt, a Lavráig kellett menni, ha imádkozni akartak. A városi tanács ki is utalta részükre a telket 1881, egyből hozzátéve, h pénzt nem tud biztosítani építésére. Nyikolajev, az itteni Lipki kerület lakosaként ingyen készítette a terveket, bizánci stílusú épületet, amely felépítésére 1888-ra összegyűlt a szükséges pénz. Sajnos az elbontás után semmi nem maradt belőle, a téglákat más építkezésen felhasználták, a templom belsőt díszítő ikonoknak nyoma veszett.

Az utóbbi években Kijevben és Ukrajnában nagyon sok régi templomot építettek vissza, folyamatos vita folyik, h helyreállítsák-e eredeti helyén a Nyevszkij templomot. Remélem, sikerül helyes kompromisszumot találniok, figyelembevéve a park adottságait és az itt eltemetettek nyugalmát.

"neves" villák és házak Kijevben: a Markusz Zaksz villa -- Особняк Маркуса Закса

Az előző bejegyzés egyik fényképén a Lipszkaja utca látható, ennek a szomszédságában lakom. A Lipszkaja utca az Orlik utca (az "einstand" szokás kapcsán írtam róla) és Grusevszkogo között húzódik. A Lipszkaja a forradalom előtt a Klovszkaja, Lipszkaja és II.Katalin neveket viselte, majd 1993-ig Rosa Luxemburgét, ma ismét Lipszkaja (Hársfa) utca, szép sétányos fasorral a közepén és gyönyörű házakkal két oldalán. Az utca egyik végében áll a Klov palota (Klovszkij dvorec, ma a Legfelsőbb Bíróság) épülete. A házak többsége a 19.sz végén, 20.sz. elején épültek, gyönyörű villák, vagy bérházak. A Lipszkaja eleje a Grusevszkogo-nál kezdődik, ott ahol a Mariinszkij park (erről is volt már szó, többször) található. Bár maga az utca nem hosszú, a sötét '30-as években, a "végtelen utca" nevet kapta, akkoriban ha valaki erre sétált, egyáltalán nem biztos, h a végére ért, v. visszajött rajta, esetleg sokára, pár év elteltével került elő, útközben könnyen felszívódhatott, nyoma veszhetett. Ugyanis az utca nagyobb villáit az NKVD sajátította ki, itt voltak irodáik, ill. pincéiben számára gyanús polgártársakat tartott fogva, jó pár évre hírhedtté változtatta a R.Luxemburg utcát és neves házait.

Ez ma már történelem, a házakat a háború után szépen rendbehozták, ma a villák többségét állami célokra használják. A Markusz Zaksz villa a Lipszkaja 6. alatt áll, szép, reneszánsz stílusú épület. 1873-ban épült földszintes házként Nyikolajev tervei szerint Ivenszen nyugalmazott tábornok részére, özvegye adta el Markusz Zaksz üzletembernek, aki kereskedő és cukorgyáros volt. Zaksz Lengyelországból települt át Kijevbe. 1896-ban Kraussza építésszel ráépíttetett még 1 szintet. Az épület földszintjén lakott a család, az emeleten voltak az irodák. 

A forradalom után az épületben különböző katonai vezetők lakásai voltak, itt lakott a szovjet időkben a Jakir, a kijevi katonai körzet parancsnoka, a II.VH előtt itt élt a hasonló pozíciót betöltő Vatutyin tábornok családjával. Vatutyin később visszatért, az 1ső Ukrán Front parancsnokaként és a Kijevet felszabadító hadműveleteket vezette Konyev tábornokkal, a 2dik Ukrán Front parancsnokával. Kijev felszabadítását követően csapataihoz vezető egyik útján Vatutyinon Kijev mellett az ukrán nacionalisták rajtaütöttek és olyan súlyos sérüléseket szerzett, h ezekbe néhány hónap múlva belehalt. A pár lépésre lévő Mariinszkij parkban temették el, itt áll szobra is.

A II.VH idején, Kijev német megszállása alatt a Zaksz Villában volt a németekkel szövetséges megszálló magyar csapatok parancsnoksága.

A háborút követően a rendbehozott villát állami célokra használják, itt szállásolják el az Ukrajnába látogató külföldi politikusokat. Lakott a villában id.Bush, amerikai elnök, Sevardnadze, grúz elnök, 2008 őszén a villa kertjében verte fel beduin sátrát Kadhafi, líbiai nagyvezír.

2011. március 13., vasárnap

mégiscsak itt a tavasz

Ma végre +10 fok volt Kijevben, meleg napsütés és már a vezetékek is nyílnak a Lipszkaja fasorban...

a kurenyovkai tragédia

Szomorú évforduló esik mára, 50 éve, 1961. március 13-án történt a kurenyovkai szerencsétlenség Kijevben.

Kurenyovka (Куреневка, ukránul Kurenivka) régi, történelmi terület terület, a kijevi Podol, Babij Jar, Szirec és Priorka között fekszik, ma Podol (ukr. Podil) kerület része. Neve eredhet a kureny szóból, ami kozák lakóhelyet, v. kozák katonai alakulatot jelent, a 18.sz.-ban itt kozákok állomásoztak. Mások szerint nevét az egykori Kurinij Brod (Куриный Брод=tyúkgázló?) patakról kapta, ez ma csak föld alatti csatornában vezető erecske. Kurenyovka régen gyümölcsös volt, földszintes faházakkal, mára Kijev egyik lakókerülete, a '60-as években építették be. (A képen a kurenyovkai tragédia epicentruma - Frunze út.)

Ma 50 éve, "fekete hétfő" reggelén, Kijev Kurenyovka kerületére homokos-agyagos pulpa zúdult a szomszédos babij-jari szennyvíz-tározó átszakadt gátja miatt. A tározóból 3/4 7-kor kezdett folyni a szennyvíz, fél 9-re szakadt át a gát és 10-ig folyamatosan öntötte Kurenyovkára a tározó tartalmát. Az áradat 30 hektárt terített be, 20 m szélesen és 14 m magasan indult, percek alatt 6 m-re csökkent, majd 3 m magasságig apadt és megszilárdult. Elhordta az útjába került fákat, építményeket, 34 földszintes és 5 egyemeletes házat, 2 egyemeletes barakk-szállást, embereket, mocsaras tóvá változtatta a Kraszin villamos kocsiszínt, örökre elnyelve az ott dolgozókat. A lezúduló ragacsos lé felforgatta a hétfő reggeli csúcsforgalomban feltorlódott zsúfolt járműveket, aztán maga alá gyűrte őket a rajtuk utazó emberekkel együtt. A halogatott intézkedések és felfordulás miatt nem evakuálták időben az embereket, nem áramtalanítottak, az utasok egy része élve égett össze a kocsikban. Heteken keresztül ásták ki a halottakat, tisztogatták a területet.

A Kurenyovka melletti Babij Jar egykoron Kijev szélén álló 2,5 km hosszú, 10-50 m mély szakadék, árkok és kisebb vízmosások helye volt. Babij Jar neve maga a véres tragédia, Kijev náci elfoglalását követően, ezen a helyen a németek a zsidókat végeztek ki tömegesen. 1941-ben, a zsidó újév napján, az árokba lőtték a városban élő v. ide menekült zsidókat, kijevi karaitákat, 2 nap alatt közel 34ezer embert gyilkoltak meg. A megszállás ideje alatt a szurdokba lőttek több cigánytábort, békés polgárokat, mindazokat, akik megtagadták az együttműködést a fasisztákkal, kritizálták őket, v. ellenálltak, kommunistákat és csak másképp-vélekedőket, ukrán nacionalistákat, v. mindezek segítőit, szovjet hadifoglyokat, hitükért pravoszláv papokat, gyerekeket.
Babij Jar tömeggyilkosságok áldozatainak helye, tömegsír.

A babij-jari árkokat a háborút követően sírrablók többször feldúlták, a lehetetlen helyzetet kezelendő, meg a környék fizikai átalakítási terveivel számoló kijevi városi tanács vezetői úgy döntöttek, betemetik Babij Jar vérrel átitatott gödreit, a holtak csontjai felett pihenő-, kultúr-és sportparkot létesítenek. Ez egyébként is beleillett az "amiről-nem-beszélünk-az-nincs" hozzáállásba, mert a babij-jari mészárlás megkerült téma volt a szovjet időkben. Kijev újjáépítése és fejlesztése javában folyt, a téglagyárak 3 műszakban dolgoztak, "sztálinkák" és "hruscsovkák" épültek a panelok előtt. A kijevi, petrovkai téglagyárak agyagbányáinak szennyvizét vezették csöveken át Babij Jarba, ahol teraszos mesterséges tározókból a leülepedő anyaggal töltögették fel Babij Jar árkait. A legfelső tározóból nagy tó lett, a tározókat beton- helyett földgáttal vették körül, biztonsági és technológia szabályokra ügyet sem vetve 10 éven keresztül folyatták erre a szennyvizet. A környéken élő lakosok és vállalatok többször jelezték, h a víz kifolyik területükre, intézkedés nem történt. 1961 márciusára a gátak nem bírták az üzemekből érkező túlterhelést, a csapadékos időjárást és a hirtelen olvadást, megadták magukat.

A tragédiát követően az elhallgatás gépezete beindult, filmeket elkobozták, a fennmaradt fotók v. azon fényképészé, aki Hruscsov barátjaként visszakapta felvételeit, v. a KGB képei. Az elöntött területet pár hónapra lezárták, a Kijev feletti repülőjáratok útvonalát elterelték, 2 hónapig temették a holtakat több kijevi és Kijev-környéki  temetőben, különböző elhalálozási okok, változó dátumok feltüntetésével, és gyász-szertartások mellőzésével. Találtak és elítéltek 6 bűnöst, a gátak építőit, h-h nem az akkori polgármester nevét máig utca őrzi a kijevi Ruszanovkán. Hivatalos statisztika szerint 147-en haltak meg, a történészek 1,5-2ezer halottról beszélnek. 28 évig hallgattak, ennyi idő elteltével tarthatták az 1ső megemlékezést, 30 év után emelték a villamos depo dolgozói 52 elhunyt munkatársuk emlékére a kocsiszín előtti emlékművet, 40 év elteltével publikáltak könyvet a történtekről.

Kurenyovkában persze ma már nyoma sincs az 50 évvel ezelőtti tragédiának, az "epicentrumban" az út a megszilárdult pulpa és a betemetettek felett vezet, az út közepén ugyanúgy villamosok járnak, csak pár megmaradt épületen látszanak az egykori esemény nyomai, pl. a 107. sz. alatti ház valaha 2 emeletes volt, a feltöltődés következtében a földszint alagsorrá vált. Az eltelt 50 év alatt Kijev város határai annyira megnőttek, h Babij Jar sem a város szélén található, megmaradt árkai fölötti nagy-nagy parkban kicsi emlékművet emeltek az emberi gondatlanság miatti kurenyovkai katasztrófában elpusztult áldozatoknak.

2011. március 9., szerda

már

elég régen jelentkeztem, most csak nagyon gyors update. Túléltem a múlt heti maszlenyicát (масленица), ami március 1ső hetében a tradicionális palacsinta hét, a nagyböjt előtti utolsó belehúzás, nevezhetnénk nagy zabálás és bulik hetének, télbúcsúztató, tavaszköszöntő, böjtre készülő, még 2008-ban itt írtam róla. A héten 4-szer sikerült palacsintát ebédelni, vagy azzal nyitni a napot, kóstoltam húsos, gombás, kaviáros, lekváros és mézes palacsintát... A március 7-i megbocsájtó vasárnap egyben a nagy böjti időszak kezdete, szerintem benevezek kis időre, minden szempontból rámfér...

Az otthon töltött hétvége után Pestről tegnap érkeztem vissza, errefelé is hideg van, boldog nőnapot kívánt mindenki. A város majdnem kihalt volt, jól lehetett közlekedni, letűztem a Krescsatyikra, ahol a járdákon a hideg ellenére hömpölygött a nép, lányok és nők mindenfelé, virágok, sok-sok ember a parfümériákban, derekasan fogyott a boltok desszert-bonbon készlete is. Hangos zene mellett az úton női autósok rally-je folyt, nem vártam meg a végét, haza kellett még gyalogolnom.

A Majdanon még teljes erőből üzemel a jégpálya, a konzi előtt februárban felállítottak 1 új szobrot -- Valentin nap tiszteletére, 5 m magas fémszív, tele kovácsoltvas lyukas levélkékkel, ahová "valentyinkákat", a piros, v. rózsaszínű, szív alakú Valentin-kártyácskákat lehet felkötözni... Na, nem szólnék többet a szoborról, annyi bizonyos, h máris igen népszerű fényképezkedő-hely, ezúttal a valentyinkákat is szó nélkül hagyom. A jó hír, h innen a metálszívet majd áttelepítik máshová, sajnos-sajnos a Pejzazsnáját hívatott majd csúfítani.