2011. május 15., vasárnap

gesztenyefák

Kijev város szimbóluma a gesztenye, ilyenkor május elején virágoznak, fehér, v. rózsaszín virágaik valósággal felcicomázzák a várost. Sok turista időzíti kijevi kirándulását pont erre az időszakra, h a város mellett a gesztenyék virágzásában is gyönyörködjék. Májusban Kijevben már egyáltalán nincs hideg, még nincs hőség, az egyik legjobb időszak utazásra. Minél melegebb a tavasz, annál több virágot hoznak a gesztenyefák -- idén ez történt, így mostanra virágba borult minden, a virágzás lecsengésével pedig fehér virágszőnyeg marad a járdákon.

A gesztenyefák kijevi megjelenésével kapcsolatban is több legenda él. Nincs ebben semmi meglepő, mert Kijevben a legtöbb dolog keletkezésének mindjárt néhány történeti változata van. Kijev az egyik legrégebbi európai város, krónikák, mesebeli regék, mitikus történetek és mondák kísérik útján. Egyébként is, errefelé különösen szeretik a meséket, ma is gyakran előfordul, h nehéz kihámozni a valóshoz közeli helyzetet az őt körbevevő burokból.

Az egyik történet szerint, 1842-ben, I.Miklós cár kijevi látogatására a pályaudvartól a városközpontba kialakított kis körút (mai Sevcsenko bulvár) 2 oldalát ültették be a Balkánról behozott gesztenyefákkal, h lombjukkal és illatukkal frissítsék a levegőt. A monda szerint a cárnak nem nagyon tetszett, nem találta elég méltónak nagyságához és hatalmához, így az éjszaka alatt a gesztenyefákat eltávolították és az égre-törő jegenyék kerültek a helyükre. Kijev jelképe a 19.sz.-ban a jegenyefák voltak, a Sevcsenko bulvár közepén ma is kettős, csodás jegenyefasor fut. A gesztenyefa csemeték pedig a kijevi házak kertjeiben kötöttek ki.

Másik monda szerint már a 17.sz. végén, 18.sz. elején a kijevi kolostorok kertjeit gesztenyefákkal díszítették. A 18.sz. végén keletkezett "Kijev város történetében" már arról írnak, h a kijeviek előszeretettel tartanak vadgesztenyét kertjükben szépsége, virága és dús lombozata miatt. Idővel a gesztenyefák kiszorították a cár választotta jegenyéket a városból.

A "hivatalos" verzió szerint a gesztenyefák kijevi megjelenésének története az 1839-ben Beretti tervei alapján tudományos célokra alapított, ma Fomin nevét viselő botanikus kert létrehozásához nyúlik vissza. Eszerint 1842 környékén jelentek meg az első gesztenyfák, 20 évvel később pedig a később híressé vált gesztenyefasort ültették, amely ma is létezik meg-megújítva a kertben (szervezett kiránduláson látogatható).

Kijevben a legelterjedtebb fa a hárs, második a gesztenye, harmadik helyen a jegenye áll. Kijevben a gesztenyelevél képe megtalálható minden olyan terméken, amit a városhoz kapcsolódóan szeretnének eladni. Kijev központi útján, a Krescsatyikon gesztenyés égősor világít esténként. Kijev városnak sokáig nem volt címere, a szovjet időkben készített és használt címerpajzs közepén is gesztenye látható. (a mai címer Szt.Mihály arkangyalhoz, a város védőszentjéhez kötődik).

Azt olvastam, kb. 1 millió gesztenyefa van Kijevben, ezek ősszel 30 ezer tonna gesztenyét teremnek. A gyerekek itt is szeretik gyűjteni, régen gyógyszertáraknak adták le, a lakásokban moly ellen tartották. A gesztenyéket ma is folyamatosan ültetik, elsősorban nem az utakon, mint korábban, hanem a parkokban, ahol az utcai gesztenyékhez képest, amelyek gyakran és hamar megbetegednek, kiválóan érzik magukat.

2011. május 14., szombat

2011. május 11., szerda

Kiev Muralissimo fesztivál - update 4

Kijevben a jó idő beköszöntével visszatértek a muralisták! A Hetman utca 30.sz. alatti ház falán új graffiti jelent meg április végén, ezt is az ukrán Interesni Kazki művészei készítették. Elmondásuk szerint már 3 éve kinézték a ház falát, hosszas volt az engedélyeztetés. A műhöz a festéket a mecénások biztosították. Az alkotók és a lakók is elégedettek az eredménnyel, a fiúk szerint ez egyfajta alkotói szárnyalás, nem volt előzetes terv, menet közben alakult a mű.

2011. május 10., kedd

a győzelem napja

Miután leszálltunk május 9-én késő délután Kijevben, Boriszpolon beültünk a taxiba, amiről épp a külvárosba érve kiderült, h nem is minket várt, kollégám családjával (papa, mama, gyerekek), meg még én is bekéredzkedtem, a sok bőrönddel derekasan átaraszolt a városon, hm-hm, a legforgalmasabb utakon. Látszott, az ég-adta-világon mindenki az utcákon van, korzóztak a népek, fiatalok és öregek, lufik, gyerekek, söröspoharak, mellükön kitüntetéseikkel és karjukon asszonyaikkal sétáló katonák, néha veteránok. Félig üres bőröndömet a lakásban hagyva lesétáltam a Krescsatyikra, a Majdanon felépített színpadon épp a nép-és katonadalok szekciója volt, nagy kórus, bandurák zenekara, lobogó ukrán zászlók -- a győzelem napjának 66. évfordulója.

A jó idő mellett, a Krescsatyik is készült, az ünnepre kicsinosította magát, csakúgy, mint az errefelé sétálók, megjelentek kétoldalt a győzelem napját éltető plakátok, lecserélték az út felett húzódó díszkivilágítást, a nagy honvédő háború kitüntetései alatt harsogó dalok mellett hömpölygött a nép. A Krescsatyik két vége közötti hangszórókon különböző zenék szóltak, a hangos alapzajt utcai zenészek próbálták túlszárnyalni, mutatványosok szórakoztatták a körbenállókat, ringó csipővel kígyózó ukrán hölgyek színesítették a flasztert. Vegyes kavalkád, h a 19.sz. végi jelmezes virágárus lányok mit kerestek errefelé - jó kérdés, mindenesetre rengeteg rendvédelmis, kék, fekete, terepszínű egyenruhákban vigyázta a népeket. Csokorba állított ukrán zászlók lobogtak a színpad körül, egyértelmű a helyzet, a vörös zászlót mégsem vállalták be.

A győzelem napjáról különböző módon vélekednek Ukrajna nyugati és keleti felében. Míg keleten a nagy honvédő háború dicsőségét ünneplik, nyugaton inkább téma Sztyepan Bandera, a szerintük a II.VH-ban az ukrán függetlenségért küzdő nemzeti hős. Banderát még az előző elnök nemzeti hősnek nevezte ki, mely címet a mostani elnök idén annulálta. A győzelem napján általában Ukrajnában is megjelennek a győzelmet szimbolizáló vörös zászlók. Ezért már év elején Nyugat-Ukrajna néhány városában rendeletben tiltották be városaikban a szovjet szimbólumok használatát.
A vitát lezárandó, az ukrán Parlament a győzelem ünnepe előtt pár héttel hozott egy új törvényt, h győzelem napján az ukrán nemzeti zászló mellé kitűzendő a vörös is (sarló-kalapács nélküli). Érvek csaptak össze mellette és ellene, a győzelem jelképe-e az anno a Reichstagra kitűzött vörös zászló, vagy inkább az elmúlt szovjet idők megtestesítője. Nyugat-Ukrajnában indulatos vita kerekedett, néhány város kerek-perec megtagadta a vörös zászló kitűzését, amire a köztársasági elnök úr is "okos lány módra" reagált: a törvényt ugyan a Parlament elfogadta, de ő nem írta alá. Lvovban a győzelem ünnepe nem kevés atrocitással zajlott, rendvédelmi erők, ukrán nacionalisták, kelet-ukrajnai vörös zászló-szimpatizánsok összecsapása és az idős, emlékezni kívánó veteránokat ért megpróbáltatások -- szomorú képek és szomorú valóság az ukrán megosztottság is.

A Krescsatyikon viszont jó hangulat uralkodott, a színpadon egymást váltották az együttesek, könnyű-és esztrádzene váltotta a népit a színpadon, este pontban 9-kor pedig rövid tüzijáték zárta a napot.

Kijev "Hős Város" (ukránul miszto-geroj), ezt a kitüntető címet a volt Szovjetunióban 12 városnak adományozták, amelyek lakosai kiemelkedő bátorságot és hősiességet tanúsítottak a haza védelme során. Hős városból Ukrajnában 4 van, Kijev mellett ilyen Szevasztopol, Ogyessza és Kercs.

2011. május 6., péntek

Kiev Muralissimo fesztivál - update 3

A Boriszpolra vezető útra a Dnyeper felett a Déli híd visz (Juzsnij moszt). Széles, 2-szer 4 sávos híd, középen a metró vonala fut. A híd még a szárazföldről hosszasan vezet fel a széles Dnyeper folyóra, a híd lábánál lent lepusztult ipari épületek. Az ipartelepek egy része működik, többé-kevésbé rendbentartott utcácskák futnak a ronda, szürke gyárépületek közötti kevéske befüvesített sávok mellett, a többségük romlásnak indult szürke, betontömeg. A híd jobb oldalán lévő, egyik hatalmas kockaház (hőerőmű része) 2 nagy falát festették meg az ukrán Interesni Kazki muralistái még tavaly májusban. Ez az ukrán falfestő csapat Európa-szerte aktív, saját blogjuk van, ahol munkásságukat lehet követni: http://www.interesnikazki.blogspot.com/, ill. képeiket a flickr-en is elhelyezik:  http://www.flickr.com/photos/aec_interesni_kazki/ (a legutóbbi bejegyzés szerint született 1 új alkotás Kijevben - még nem láttam). A kijevi Muralissimo fesztivál blogcíme pedig ez: http://muralissimo.blogspot.com/. Jó lapozgatást!

majdnem Muralissimo -- az Andrejevszkij szpuszk 1gyik tűzfala

Az Andrejevszkij szpuszkon (András lejtő), a Podol felé haladva, jobb oldalon, elhagyva a Bulgakov múzeumot, az egyik romos telek melletti ház tűzfalán látható ez a falfestmény.




Igazán kedves téma, ilyen közelebbről:


a Sándor templom

Egy idei felmérés szerint a kijeviek 64%-a vallja hívőnek magát, 9% természetfeletti erőben hisz, 19% nem határozta meg hovatartozását, és 8% ateista. A megkérdezettek 11%-a jár rendszeresen egyházi szertartásokra, 64% ritkán. A pravoszláv vallás a legelterjedtebb, a katolikus hívők alkotják a 3. legnagyobb vallást a városban.
A katolikusokat már a Kijevi Rusz idejébtől említik írásbeli emlékek, Szűz Máriának szentelt dominikánus kolostor állt Obolony és Podol határán, a tatárjárás nyomán semmi nem maradt belőle. Később, a 14.sz.-ban a mai Podol részét alkotó Biszkupscsinán (biszkup=püspök a szó gyökere) alapították az újabb kolostort, a hozzá tartozó Péter-Pál katedrálissal. A kolostor földjein virágzó gazdálkodás folyt, a Podolon 4 kocsmában is mérték a rendházban készített benediktinert. Ennek vetett véget az Oroszországhoz csatlakozást követően Hmelnyickij, a kolostort átépítették, a pravoszláv egyház kapta meg, majd az 1930'as években nem kerülte el sorsát, ezt is felrobbantották - ma kaszárnyaféle van a területén. És állt valaha Pecserszkben is 1 katolikus fatemplom, amely a 18.sz. legvégén leégett.

1816-ban a Napoleon felett győzedelmeskedő II.Sándor orosz cár Kijevben látogatást tett, a kijevi lengyel katolikusok hozzá fordultak engedélyért és támogatásért kőtemplomuk megépítésére. A cár beleegyezett, azt kérte, h a templom az ő névadója, Szent Sándor nevét viselje. Az 1817-es alapkőletételtől 25 év telt el, mire felépült a Sándor templom, a kijevi lengyel nemesek adakozásából. Klasszicista, kocka alakú épület főkupolával és 3 toronnyal, főbejárata 4 oszlopos előtérben van, amihez gránitlépcső vezet. Tágas és világos belső tere, színes üvegablakai vannak, híres az oltárt díszítő Rafael Madonnájának másolata, melyet Olaszországból hoztak. (Az akvarell, az ukrán költő és festő, Tarasz Sevcsenko műve.)

A Sándor templom aktív életet élt, nemcsak istentiszteleteket, hanem gyakran egyházi művek koncertjeit is tartottak és tartanak benne, emlék-és gyászmiséket, a 19. sz. végétől tevékenyen résztvett a templom közvetlen környezetének kialakításában, megújításában. 1879-ben itt keresztelték Kazimierz Malewicz, lengyel származású orosz-szovjet festőt.

A Sándor templomot 1937-ben a lengyel kérdés kapcsán bezárták. A templomnak szerencséje volt, nem rombolták le, hanem 1947-től más célokra használták. Kupolái keresztjeitől megfosztották, belső terét átépítették és a planetáriumot helyezték el benne. Bejárata fölé, a timpanon alá került a felirat, h senki el ne tévessze, hová tér be, de működött benne a történeti könyvtár egyik részlege és szolgált egy időben a "tudományos ateizmus köztársasági házaként".

A rendszerváltozást követően 1989-ben tartottak ismét katolikus misét lépcsőin, 1990-ben visszaadták a katolikus egyháznak, felújítása után, 1994-ben szentelték újra fel, azóta ismét katolikus templom. 2001-ben II.János Pál pápa is felkereste kijevi látogatásakor. Ma a Sándor templomban több nyelven tartanak miséket, havonta-kéthavonta magyar nyelven is.

2011. május 1., vasárnap

Bulgakov Kijevről

"Tavasszal fehér virágba borultak a kertek, zöldbe öltözött a Cári kert, a nap az ablakokra tűzött, és lángba borította őket. Hát a Dnyeper! Hát a naplementék! A dombra épült Vidubeckij-kolostor! A zöld tenger lépcsőzetesen szaladt a színét váltó, nyájas Dnyeperhez. Sűrű, sötétkék éjszakák a víz fölött, s a magasban Szent Vlagyimir kivilágosított keresztje...     
     Egyszóval gyönyörű város, boldog város. Az orosz városok anyja.
     De ezek legendás idők voltak, olyan idők, amikor hazánk leggyönyörűbb városának kertjeiben gondtalan, ifjú nemzedék élt. S akkor e nemzedék szívében az a meggyőződés vert gyökeret, hogy az élet derűs fényben, csendben, nyugodtan telik el, hajnalok, naplementék, Dnyeper, Krescsatyik, nyáron napsütötte utcák, télen pedig langyos, puha, nagy pelyhű, barátságos hó...
...
     Ej Kijev, te gyöngyszem! Nyugtalan hely vagy!...
...
     Nappal, a vakító fényben, a csodálatos parkokban a szakadékok fölött ünnepi csend honol. A gesztenyefák koronái kizöldülnek, levélbe borulnak a hársak. A parkőrök a tavalyi levélkupacokat égetik, az üres fasorokat füst önti el. Néhány idetévedt, magányos alak bolyong a Marijinszkij parkban, és le-lehajolva megigazgatja a koszorúk kifakult szalagjait. A zöldellő halmok alatt katonák pihennek. Az egyik síron a fejfának állított műszerfalat fonnyadó virágok övezik. A jelképes sírkövön eltorzult csövecskék, mérőműszerek maradványai és egy törött propeller hevernek. Tehát egy ismeretlen repülő zuhant le harc közben, és a Marijinszkij parkban talált nyugvóhelyre.
     A kertekben tökéletes a nyugalom. A Cári kertet fény és csend tölti be. S a csendet csak a madárcsicsergés és nagy ritkán a kijevi népvillamos idáig hallatszó csörömpölése töri meg.
...
Gyönyörű város, boldog város. Az áradó Dnyeper fölött az egészet zöldellő gesztenyefák borítják el, minden napfényben úszik.
     A szörnyű, dübörgő évek után nagy fáradtság uralkodik benne. És nyugalom.
     De már hallom az új élet hangját. Kijevet újjáépítik, utcái megint benépesülnek, és Gogol szeretett folyója fölött ismét a fejedelmi város emelkedik majd.
..."

(Részletek Bulgakov: Kijev városa c. novellából -- 1923. Haller László és Szőke Katalin ford.)

2011. április 25., hétfő

Húsvét és a Fényes (Világos, Nagy) Hét ünnepe

legnagyobb pravoszláv ünnepre végre Kijevbe ért a tavasz, az előző hét a közterek rendberakásának szentelődött, a Húsvét előtti hétvége hagyományosan az utcák, terek, házak takarításával telt, nagy, össznépi szemétgyűjtés, sepregetés és gereblyézés mindenfelé, városokban és falvakon. Az "ünnepek ünnepét" megelőző pár nap alatt feldíszítették a templomokat is, virágok és tiszta rusnyikok (hímzett vászontörülköző, ill. kendő) kerültek az oltárok elé, és az ikonok fölé. Húsvéti kulicsok - hagyományos húsvéti kalácsok, tésztája és íze a kuglófra, v. panettone-ra emlékeztet - jelentek meg az üzletek polcain, meg a templomok előtti kis asztalkákon -- szentelésre és vevőikre vártak. Nagypéntek estére a hívők benépesítették a székesegyházakat, kápolnákat, imaházakat; az esti istentiszteletek a templomokat körbejáró éneklős temetési körmenettel zárultak városszerte.

Húsvétkor itt is szokás tojást festeni és egymást tojással megajándékozni, legnépszerűbb a piros tojás.
A történet szerint Mária Magdolna, Jézus tanítványa, Jézus halálát követően Rómába ment, Tiberius császárral találkozott. Az uralkodót szokás volt megajándékozni, Mária Magdolna nagyon szegény lévén egyszerű főtt tojást vitt a császárnak, és találkozásukkor beszélt neki Krisztus feltámadásáról. Tiberius azonban azt válaszolta, az, h egy ember a halottak közül feltámadjon, pont úgy lehetetlen, mint az, h a fehér tojás piros színűre változzon. Csodás módon, h igazolódjanak Mária Magdolna szavai Krisztus feltámadásának igazságáról, a tojás azon nyomban piros színűre változott. A hagyomány szerint ide vezethető vissza a húsvéti piros tojások festésének eredete.
(Babus a képen látható kék tojást festette...)

Szombat délelőtt a Pecserszkaja Lavrába mentünk, vásár volt a Felső-Lavrában Népművészeti Múzeuma előtt, ennek keretében tartották a tojásfestő master-class-t, ahol Babus írókázott és természetesen remekelt... A vásárban a kulicsok, tojások, ikonok mellett az egyik bódé kürtös kalácsot kínált különböző ízekben. "Kюртош калач" - elég vicces így cirill-betűsen, Kijevben szokatlan, és ismeretlen, az érdeklődőknek magyarázták, h mi is ez.
Szombat estétől egész éjjel tartó istentiszteleteken ünnepelték meg Jézus feltámadását. Vasárnaptól a hívők "Христос воскрес!" (Krisztus feltámadt!) köszöntéssel üdvözlik egymást, amire a "Воистину воскрес!" (Valóban feltámadt!) megerősítéssel illik válaszolni. A köszöntés annyira a húsvét része, h ХВ -- a köszöntés kezdőbetűivel -- díszítenek sok mindent, egyebek között a süteményeket, ételeket is.

Ezen a képen a mi húsvéti kulicsaink vannak - cukormázas, mazsolás, kandírozott gyümölcsös, cukorkákkal, mandulával, csokival díszítettek. A Húsvétot követő 40 napot Jézus mennybe-meneteléig húsvéti időszaknak nevezik, ebből is az első 7 nap a Fényes Hét (Nagyhét, Világosság Hete), örömünnep ideje, a hét minden napját Fényes (Világos, Nagy) jelzővel illetik. Eszerint ma van Fényes Hétfő (Светлый Понедельник), a béke, megbékélés és szeretet napja. A mai napsütés és meleg csak emelt mindenki hangulatán...

2011. április 23., szombat

fortocska

Kisablak a nagyablakban, segítségével nagy hidegben is lehet szellőztetni. Ukrajnában általánosan és gyakran használt formája volt az ablakoknak, általában az ablak egyik szárnyának felső sarkában, kicsi téglalap alakú, vagy négyzet formájú, külön nyíló ablakocska. Nagyon hangulatos, régen módosabb házaknál külön faragott díszítéssel látták el.

Nincs kihalóban, de sajnos Kijevben felújításkor a régi, fortocskás ablakokat sokan lecserélik sima bukó-nyílóra, amely ugyanígy el tudja látni a kis szellőztetés feladatát, kényelmesebb, szerintem a fortocskához képest kevésbé hangulatos. Az külön mellékzönge, h ma itt is gyakoriak a műanyag ablakok, persze, ha valaki fortocskát szeretne, műanyag ablakok esetében is kivitelezik.

És ma már vannak "ál-fortocskás" ablakok, amikor az egyébként fortocskás ablakokhoz hozzászokott szemeknek imitálva jelennek meg felújítás után a homlokzaton a "kisablakos" ablakok -- műanyag és nem nyitható, az elvárt látványt hozza.

2011. április 11., hétfő

2 sufni

az egyik az Andrejevszkij szpuszk (András lejtő) fölött domboldalba építve, igazi ajtókkal és rajzolt ablakokkal, valódi kijevi sárga tégla keretezi a kis ágyást


a másik a Krescsatyik jobb oldala mögött húzódó dombfalban, ukrán kozák barokk miniben, fehér falak, timpanon és oszlopok

2011. április 10., vasárnap

ennyi minden 1ben


MAFIA, olasz konyha, családi értékek, karaoke, karaoke-klub, dalok ingyen --- étterem a Krescsatyikon...

Liszt Ferenc Ukrajnában -- 1.

Március 19-én a kijevi Filharmóniában igen jól sikerült koncerten emlékeztek Liszt Ferenc születésének 200. évfordulójára. A Nemzeti Filharmónikusokat Nyikolaj Gyagyura vezényelte, Oravecz György zongoraművész játszott. A műsoron Liszt Mazeppa szimfónikus költeményét, Esz-dúr és A-dúr zongoraversenyeit és a Les Preludes szimfóniát adták elő. Nem véletlen a műsorválasztás, Mazepa (egyébként így írják a nevét, 1 P-vel) ukrán hetman, erős, történészek körében vitatott történelmi személyiség, Ukrajnában nemzeti hős, az ukrán függetlenségi harc szimbóluma, Oroszországban áruló, aki elárulta a cárt. Mazepa Ukrajna függetlenségéért küzdve az északi háborúban a svéd királlyal szövetkezett, feladta az oroszokkal kötött szerződéses szövetséget. Liszt művét Victor Hugo „Keleti énekek” ciklusból a Mazepáról írt vers ihlette. Ennyit a háttérről, nagyon dinamikus mű, először hallottam.

Szenvedélyes karmester és mély átéléssel játszó zenekara a vendég zongoraművésszel teljesen betöltötte az estét, a Prelűdök vastapsára sokadszorra meghajló karmester úr a partitúra felmutatásával jelezte a közönségnek, h "drága barátaim, maga a mű ilyen fantasztikus, mi csak megszólaltattuk". A Prelűdök a karmester úr életének 1ső darabja volt, nagyon szereti, élete során többször vezényelte, az évek során gyakran átértékelte és tovább érlelte előadását.

A kerek évfordulótól függetlenül Liszt Ferenc Ukrajnában jól ismert, népszerű zeneszerző, munkásságának és életének komoly irodalma van, természetesen kiemelve az orosz-ukrán-lengyel szálat, mert ukrán koncert-körútja (azidőben Ukrajna az Orosz Birodalom része volt) meghatározóvá vált Liszt életének alakulásában. Liszt Kijevben találkozott Karolina Wittgenstein hercegnővel, hosszú évei társával, az örökös mennyasszonnyal, 12 évet éltek együtt. Ennek a kapcsolatnak a megítélése Ukrajnában nagyon is különbözik a magyartól, Karolina rengeteg áldozatot hozott a művészért, önzetlenül támogatta és segítette pályáján. Ludmila Volszkaja, ukrán zongoraművész és zenetudós Kijevben saját kis projektje keretében kifejezetten Liszt (és Chopin) Ukrajnához kapcsolódó munkásságával foglalkozik, az elmúlt 5 év alatt több ismertető koncertet adott, szervezett, előadást tartott, számos cikket írt a zeneszerző(k)ről – bejegyzésem ezekre (is) épül.

Liszt Ferenc 3dik európai koncertturnéja során 1847-ben Kijevben 3 koncertet adott. A vízkereszti kijevi vásár idejére időzítették fellépéseit, a Podolon volt mindenki, aki számított, gazdálkodó földbirtokosok, kereskedők, iparosok, bankárok és ügyvédek kötötték napközben üzleteiket, este pedig bálok, koncertek, előadások során múlatták az időt. Liszt fellépett a Szerződések Házában, a Podolon, és kétszer játszott a Szt.Vlagyimir egyetem (ma Sevcsenko Egyetem) termében. Itt hallotta játékát Karolina hercegnő, épp üzleti úton lévén Kijevben, bizonyos összeget adományozott a zongoraművésznek. Liszt személyesen mondott köszönetet, majd néhány levélváltás után Karolina meghívta Lisztet Voronovciban (ukránul Voronivci) lévő birtokára, Maria leánya 10 éves születésnapi ünnepségére. (Voronovci Ukrajnában a Vinnyica megye Hmelnyickij járásban található, ezt azért mondom, mert néhány oldal a neten tévesen egészen más névvel illeti, ill. helyezi. A képen a kijevi Podolon álló Szerződések Háza falán elhelyezett Liszt emléktábla az alábbi 2-nyelvű felirattal: "Liszt Ferenc kijevi hangversenyeinek 150. évfordulójára 1847-1997" -- a Kijevi Magyarok Egyesület állíttatta.)

Liszt először 2 napra utazott Voronovciba felköszönteni a kis hercegnőt, utána némi kitérővel tért vissza, hm-hm, nagy kártyás lévén nem kis összeget veszített Kijevben, valahogy fel kellett tölteni kiürült pénztárcáját, a Voronovci látogatás kapcsán titkára, Belloni pár találkozót, meg koncertet kötött le az útra. Igy esett, h Liszt 2 koncertet is adott Zsitomirban, Voronovciba vezető visszaúton megállt Berdicsevben Rzsewuszka gróféknál ebédelni. Ezt követően Voronovciban töltött napjai Karolinával és leányával békésen, beszélgetéssel, zenéléssel, szórakozással teltek. Vendégeskedtek a környéken élő lengyel nemeseknél, Liszt játszott 2-szer Kurilovkában, Karolina nagybátyjánál Iwanovszkijéknál, majd Potocki gróféknál Nemirovban. Az 1 hónapos voronovci pihenő után indult tovább Lvovba, útközben megszállt pár napra Csornij Osztrovban, Przsezdeckij grófnál, kicsit pihent, kártyázott, a gróf kamarazenekarát hallgatta, aztán 2 koncertet adott Kremenyecben, április elejére érkezett meg Lvovba. Lvov ezidőben a Monarchia része, Lisztet rajongók sokasága és 6 koncert várta. Innen 3 hét elteltével ment tovább Csernovciba, ahol 3 koncerten adott elő. Csernovciból Jasiba vitte az útja, aztán Galac-on keresztül Konstantinápolyba, Törökországba, ahonnan nyáron érkezett vissza a mai Ukrajna területére, hajóval egyenesen Ogyesszába. Ogyesszában 6 koncert, itt ismét találkoztak Karolinával. Jött 1 fellépés Nyikolajevben, majd párszor játszott Jelizavetgrádban (mai Kirovográd) és szeptemberben visszatért Bellonivel Voronovcibe, Karolina birtokára, majdnem 5 hónapot töltöttek itt. 1848 januárjában Voronovciből Weimarba ment, áprilisban követte őt Karolina leányával. Karolina soha többet nem térhetett vissza szeretett falujába.

2008-ban, Voronovci település fennállásának 500. évfordulóján emlékművet állított Karolina Wittgensteinnek és Liszt Ferencnek. A kis falu tanítója kezdeményezésére, saját erőből építették, L. részt vett a felavatásán, tőle a fénykép.


Liszt Ukrajnában nagyobb térképen való megjelenítése

Folyt.köv.

2011. április 5., kedd

fűnyírás előtt

Babus kedvére -- fürtös györgyikék Velencefürdőn...

2011. április 4., hétfő

"légies" dolgok

A Kijev-Budapest útvonalat 2 légitársaság repüli, a Malév és az ukrán Aerosvit. Utóbbi kicsit szüneteltette járatait, majd visszatért, egy darabig csak saját színekben, kvóta megosztás nélkül nyomta. Tavaly visszaállt a régi rend, code-share, meg egész jó időpontok – érthetően a gyanútlan utazó bepróbálkozott. Amikor 3 alkalomból 2-szer nem indultak el időben, nem mentem velük többé. A mostani nyári menetrendváltozásokkal itt volt az ideje 1 újabb próbának. Március 18-án Pestről Kijevbe repültem Aerosvit-tel, a checkin-nél jelezték a földiek, h később érünk Kijevbe. ’Késve indul a gép?’ – kérdeztem, ’nem-nem’ – jött a megnyugtató válasz – ’a gép időben indul, csak Bukarestbe megy először, majd onnan Kijevbe’. Mivel nem volt elég repülőgép, -- gyanítom, inkább utas -- a 2 járatot összevonták, a Kijevből Bukarestbe és Budapestre utazókat összeültették, eljöttek először Pestre, kiszálltak a pestiek, felszálltunk mi, Kijevbe tartók, elrepültünk Bukarestbe, ott végre célba értek a Kijevből Bukarestbe utazók és felszálltak a Kijev felé menők. A menetrendhez képest 2 órával később Kijevbe értünk.

’Mindenki hibázhat’ – gondoltam múlt csütörtökön, amikor Kijevből Pestre az Aerosvit esti, 22:15-ös járatára foglaltattam helyet, az ember végigdolgozza napját, este felül a gépre, aztán hip-hop hazaér, igaz későn, cserébe az egész péntek az övé! A kijevi checkin-nél szóltak, összevontak minket a szófiai járattal. A szemem se rebbent, csak annyit kérdeztem, hová megy a gép először, és elégedve nyugtáztam, h Pestre – ugyan 15 perccel később indulunk, ez még belefér. Némi békés benti várakozás után gyanú fészkelte magát szívembe, h a megjelölt kapu monitorjára nem írnak ki semmit. ¼ 11, majd ½ 11, 11-kor módosították az indulást 23:30-ra, majd 0:30-ra. Közben elrepült a moszkvai, vilniuszi, tel-avivi, tbiliszi, almaty, taskenti és bakui járat, kiírták a nyizsnyevartovszki gép indulását is. ’Hol lehet Nyizsnyevartovszk?’, méláztam, ráfeküdtem komputeres táskámra, kiolvastam az újságot, majd elővettem a könyvem, aztán úgy, ballonkabátostul szundítottam egyet. Végtelenül átfagyva ébredtem, ennek iszom most is a levét. Az 1:30-as előrejelzett indulás sem sikerült, a legközelebbi tervezett időpont 3:00 lett – műszaki okok miatt. Ez kicsit aggasztott, meg arra is gondoltam, ha én álmos vagyok éjjel, lehetséges, h a pilóták is? Tájékoztatás zéró, hideg váróteremhez rideg személyzet dukál, ingerült „földiek” válasza, h fogalmuk sincs mi a gond és mikor lesz indulás, egyébként is, mi választottuk ezt a légitársaságot (sicc!). Hamarosan 4:00 órára ígérték a gépet, ¾ 4-kor beszállásra hívták a csapatot, 4:25-kor felszálltunk.

A hosszú várakozás során a társaság 1 része először csendesen, majd zúgolódva hergelte magát és sorstársait, mások bevetették magukat a duty-free-be és felszerelkeztek kevéske innivalóval. Gyorsan csapra verték, vodka és whisky volt soron, mellé jól csúszott zakuszkaként a reptéren kapott szendvics. Ukrán-bolgár barátságok erősödtek, s a géphez vívő buszúton arra gondoltam, ha még 2 kört megyünk, az eddigi szeszmentesek is feltöltődhetnek a torkokból, gyomrokból kipárolgó alkoholtól. A szesz megoldotta a nyelveket, a ’főkolompos’, -- márkás öltöny, pasztell ing, tökéletes nyakkendő, őszülő halánték --, igazi világfi, amolyan szövegláda volt a társaság közepe. Viszockiji mélységet és rekedtséget idéző hangszíne elárulta, mivel töltötte az elmúlt órákat – meg korábbi éveit –, hangosan kérte ki magának az eseményeket, mondván 6 órája itt ülünk, senki nem mond semmit, az embereknek pl. nem volt alkalma 8 órája szexelni. A buszból kiszállva ketten ugrottak rá, h ne gyújtson rá cigarettájára. Fáradt népek araszoltak felfelé a lépcsőn a géphez, rezignáltan hallgatva a bal szárny alatti futómű ütemes zörgését.

Az utazók 1 része önkényesen megváltoztatta helyét, voltak akik egyből a business osztályon ültek le, mondván, minimum királyi ellátás jár nekik a történtek után. Az én helyem a gép 2dik felében volt, ’főkolompos’ úr pedig elölről szórta nagyhangon az igét, mert, őt ’hátul rázza’. ’Docsenyka’ – kislányom –, szólította meg az 1gyik fiatal stewardess-t, ’hogy hívnak?’ ’Tánya, mikor etettek meg már végre, farkas éhes v’ok, meg a többiek is’, ’remélem, Tánya, vodkát szolgálsz fel a kaja után, ugye világos, h a mai kört cégetek állja’. A business osztályról kikukucskáló rangidős stewardess kérte, ne kiabáljon, kedvesen elnézést kért, kezet csókolt neki, ’vodka mellett az emberek a nevetést szomjazzák ilyen éjszaka után’.

Ez kétségkívül így volt, mosolyogva néztük végig a szinkron stewardess előadást, mert az ukrán járatokon mindig élőben megy a biztonsági tudnivalókat magyarázó pantomim-műsor, külön-külön stewi jár a business és economy osztályoknak. Általában elmondható, h a járatokon válogatottan csinos hölgyek látják el az utaskísérői feladatokat, ez most is így volt. Előre megkoreografált séma alapján, teljesen egyszerre mutatták a repülőgép padlóján végigfutó fluoreszkáló csíkokat, a gép kijáratait – egyidőben lendültek a karok, akár a szinkron-úszásban. Izgalmas, fél-profil beállásban magyarázták a lehulló oxigénmaszkok helyes rögzítését – has-be, mell-ki, megfelelően homorítva és domborítva adott testrészeiket. Kedvesen okítva mutatták gondosan manikűrözött ujjacskáikkal az ülés előtti zseb tájékoztató lapját.

A felszállást remekül vettük, az utazómagasság elérése után vodkát ugyan nem kínáltak, de utastársaink természetesen felkészültek voltak, a „főkolompos úr” hátrajött, 3 cimborájával ott folytatták, ahol a reptéren abbahagyták, 2 perc sem telt el, papirpohárkák, az egyikben zakuszkaként valami sajtféle – vodka és whisky voltak változatlanul napirenden. Lelkesen kínálták a körbenülőket is, hangosan morfondírozva a következő programjukon. Lám-lám, lehet bosszankodás nélkül venni a kanyart ilyen helyzetekben is...

Elég az hozzá, h reggelre Pestre értünk, mi „pestiek” leszálltunk, a Szófiába tartók szunyókáltak üléseikben tovább. A vidám csapat egy pesti kaszinó felé vette útját, én pedig a taxihoz, még mindig átfagyva, a megfázás egyértelmű előjeleivel. Engem határozottan megviselt a hosszú hazatérés, 1 darabig a’sszem szüneteltetem ezeket a légieket. (Ja, megnéztem: Nyizsnyevartovszk Oroszországban van, az Ob folyó partján, a Hanti-Mansi Autonóm Körzetben.)

2011. március 17., csütörtök

aranykupolák nélkül

Rövid frankfurti séta. Ennyi kelet-európai év után mindig megüt, h lehet tiszta, rendezett, egyszerű, gyakorlatias, működő, szervezett, mosolygós stb. Persze lehet, h így unalmasabb..., na jó: csak más.

királyosdi

Mi más játékot lehetne játszani a frankfurti dóm előtt? :)))

2011. március 14., hétfő

Mariinszkij park kilátója

A Mariinszkij park Parlament, sátor-templom és Mariinszkij palota előtti sétánya kiöblösödő kilátótérben ér véget. Innen nézhet le a nyájas levegőző a Dnyeper folyó feletti dombokra, a folyóra és a folyón túl húzódó alvó kerületekre -- Kijev végtelen lakótelepeinek nagy része a Dnyeper bal partján található.

A mostani köztársasági elnök Kijev mellett lakik, maga a hely szent múltú, ott állt egykor a Mezsigorjei kolostor. Persze onnan naponta Kijevbe jutni izgalmas gyakorlat, amikor az elnök utazik, 20-30-50 percre lezárják a rakparti utat, a Podolból az elnöki iroda felé vezető utakat, ez voltaképp az északi bevezető főútvonalak jó része. Dugóban várják a reggeli boldog autózók, h a konvoj végre elhaladjon.

Tavaly felmerült a gondolat, h a köztársasági elnök beköltözik a Zaksz villába, így a lezárások nagyon rövid szakaszt érintetének, 5 perces közlekedéssel elérheti munkahelyét (gyalog talán 8 percig tartana). Napokon keresztül tárgyalta a sajtó, de az átköltözésből végül semmi nem lett. Hanem röviddel ezután a Dnyeper feletti dombokon, a Mariinszkij park kilátója alatt építkezés kezdődött. Először azt hittem, újabb folyóra néző lakóház van alakulóban, aztán kiderült, h nem -- hanem a köztársasági elnök úr helikopáter-leszálló pályáját építik, meg ehhez kapcsolódó valami alagutat.

Mert így csúcsforgalomban is hamar ideérhet, v. innen villámgyorsan eltávozhat, és még dugót sem okoz. Ez jó.

A kilátásnak persze annyi.

16 fok volt

ez a kép 2 hete készült, március 2-án, a ház fala, ahol lakom. Kijevi tempóhoz képest hihetetlenül gyorsan melegedett fel az idő!

Marijinszkij park sátor-temploma

A Marijinszkij parkban sétáló a Parlament épületével szemben néhány sátrat talál, az egyik előtt harangláb áll. A fősátorban templom van, ahol istentiszteleteket tartanak, belépve télen is meleg fogadja a látogatót, vaskályha fűti, vígan eregetve füstjét a sátor tetején kivezetett kéményen keresztül. A sátor-templom előtt felirat hírdeti -- Alekszander Nyevszkij temploma. A melléksátrak "kiszolgáló" helyiségek, itt alszanak a templomban Oleg Otyeccel együtt dolgozók, a sátrak között farakások várják sorsuk beteljesülését, kis dúcban galambok fészkelnek. Nyáron virágok és apró veteményeskert nyílnak a sátrak körül.

Oleg otyecet 6 éve fosztották meg templomától a ternopoli megyében, valójában tiltakozásul állította sátor-templomát a Parlament elé, hadd lássák a nap mint nap erre haladó képvielők és járókelők. Az Otyec minden tüntetők atyja, egyházi ünnepek napjain és tüntetésekkor megszólalnak harangjai is.

A sátor-templom felállítása után később kapta az Alekszander Nyevszkij nevet, utalva a Marijinszkij park szélén, a Lipszkaja utcával valaha szemben álló templomra, amelyet a '30-as évek ateista mozgalmában bontottak el. A templom valahol ott állt, ahol Vatutyin tábornokot eltemették és sírja felett a szobrot emelték. A templomot a Lipkiben élők kérésére építették a 19.sz. vége felé, mert a közelben nem volt, a Lavráig kellett menni, ha imádkozni akartak. A városi tanács ki is utalta részükre a telket 1881, egyből hozzátéve, h pénzt nem tud biztosítani építésére. Nyikolajev, az itteni Lipki kerület lakosaként ingyen készítette a terveket, bizánci stílusú épületet, amely felépítésére 1888-ra összegyűlt a szükséges pénz. Sajnos az elbontás után semmi nem maradt belőle, a téglákat más építkezésen felhasználták, a templom belsőt díszítő ikonoknak nyoma veszett.

Az utóbbi években Kijevben és Ukrajnában nagyon sok régi templomot építettek vissza, folyamatos vita folyik, h helyreállítsák-e eredeti helyén a Nyevszkij templomot. Remélem, sikerül helyes kompromisszumot találniok, figyelembevéve a park adottságait és az itt eltemetettek nyugalmát.

"neves" villák és házak Kijevben: a Markusz Zaksz villa -- Особняк Маркуса Закса

Az előző bejegyzés egyik fényképén a Lipszkaja utca látható, ennek a szomszédságában lakom. A Lipszkaja utca az Orlik utca (az "einstand" szokás kapcsán írtam róla) és Grusevszkogo között húzódik. A Lipszkaja a forradalom előtt a Klovszkaja, Lipszkaja és II.Katalin neveket viselte, majd 1993-ig Rosa Luxemburgét, ma ismét Lipszkaja (Hársfa) utca, szép sétányos fasorral a közepén és gyönyörű házakkal két oldalán. Az utca egyik végében áll a Klov palota (Klovszkij dvorec, ma a Legfelsőbb Bíróság) épülete. A házak többsége a 19.sz végén, 20.sz. elején épültek, gyönyörű villák, vagy bérházak. A Lipszkaja eleje a Grusevszkogo-nál kezdődik, ott ahol a Mariinszkij park (erről is volt már szó, többször) található. Bár maga az utca nem hosszú, a sötét '30-as években, a "végtelen utca" nevet kapta, akkoriban ha valaki erre sétált, egyáltalán nem biztos, h a végére ért, v. visszajött rajta, esetleg sokára, pár év elteltével került elő, útközben könnyen felszívódhatott, nyoma veszhetett. Ugyanis az utca nagyobb villáit az NKVD sajátította ki, itt voltak irodáik, ill. pincéiben számára gyanús polgártársakat tartott fogva, jó pár évre hírhedtté változtatta a R.Luxemburg utcát és neves házait.

Ez ma már történelem, a házakat a háború után szépen rendbehozták, ma a villák többségét állami célokra használják. A Markusz Zaksz villa a Lipszkaja 6. alatt áll, szép, reneszánsz stílusú épület. 1873-ban épült földszintes házként Nyikolajev tervei szerint Ivenszen nyugalmazott tábornok részére, özvegye adta el Markusz Zaksz üzletembernek, aki kereskedő és cukorgyáros volt. Zaksz Lengyelországból települt át Kijevbe. 1896-ban Kraussza építésszel ráépíttetett még 1 szintet. Az épület földszintjén lakott a család, az emeleten voltak az irodák. 

A forradalom után az épületben különböző katonai vezetők lakásai voltak, itt lakott a szovjet időkben a Jakir, a kijevi katonai körzet parancsnoka, a II.VH előtt itt élt a hasonló pozíciót betöltő Vatutyin tábornok családjával. Vatutyin később visszatért, az 1ső Ukrán Front parancsnokaként és a Kijevet felszabadító hadműveleteket vezette Konyev tábornokkal, a 2dik Ukrán Front parancsnokával. Kijev felszabadítását követően csapataihoz vezető egyik útján Vatutyinon Kijev mellett az ukrán nacionalisták rajtaütöttek és olyan súlyos sérüléseket szerzett, h ezekbe néhány hónap múlva belehalt. A pár lépésre lévő Mariinszkij parkban temették el, itt áll szobra is.

A II.VH idején, Kijev német megszállása alatt a Zaksz Villában volt a németekkel szövetséges megszálló magyar csapatok parancsnoksága.

A háborút követően a rendbehozott villát állami célokra használják, itt szállásolják el az Ukrajnába látogató külföldi politikusokat. Lakott a villában id.Bush, amerikai elnök, Sevardnadze, grúz elnök, 2008 őszén a villa kertjében verte fel beduin sátrát Kadhafi, líbiai nagyvezír.

2011. március 13., vasárnap

mégiscsak itt a tavasz

Ma végre +10 fok volt Kijevben, meleg napsütés és már a vezetékek is nyílnak a Lipszkaja fasorban...

a kurenyovkai tragédia

Szomorú évforduló esik mára, 50 éve, 1961. március 13-án történt a kurenyovkai szerencsétlenség Kijevben.

Kurenyovka (Куреневка, ukránul Kurenivka) régi, történelmi terület terület, a kijevi Podol, Babij Jar, Szirec és Priorka között fekszik, ma Podol (ukr. Podil) kerület része. Neve eredhet a kureny szóból, ami kozák lakóhelyet, v. kozák katonai alakulatot jelent, a 18.sz.-ban itt kozákok állomásoztak. Mások szerint nevét az egykori Kurinij Brod (Куриный Брод=tyúkgázló?) patakról kapta, ez ma csak föld alatti csatornában vezető erecske. Kurenyovka régen gyümölcsös volt, földszintes faházakkal, mára Kijev egyik lakókerülete, a '60-as években építették be. (A képen a kurenyovkai tragédia epicentruma - Frunze út.)

Ma 50 éve, "fekete hétfő" reggelén, Kijev Kurenyovka kerületére homokos-agyagos pulpa zúdult a szomszédos babij-jari szennyvíz-tározó átszakadt gátja miatt. A tározóból 3/4 7-kor kezdett folyni a szennyvíz, fél 9-re szakadt át a gát és 10-ig folyamatosan öntötte Kurenyovkára a tározó tartalmát. Az áradat 30 hektárt terített be, 20 m szélesen és 14 m magasan indult, percek alatt 6 m-re csökkent, majd 3 m magasságig apadt és megszilárdult. Elhordta az útjába került fákat, építményeket, 34 földszintes és 5 egyemeletes házat, 2 egyemeletes barakk-szállást, embereket, mocsaras tóvá változtatta a Kraszin villamos kocsiszínt, örökre elnyelve az ott dolgozókat. A lezúduló ragacsos lé felforgatta a hétfő reggeli csúcsforgalomban feltorlódott zsúfolt járműveket, aztán maga alá gyűrte őket a rajtuk utazó emberekkel együtt. A halogatott intézkedések és felfordulás miatt nem evakuálták időben az embereket, nem áramtalanítottak, az utasok egy része élve égett össze a kocsikban. Heteken keresztül ásták ki a halottakat, tisztogatták a területet.

A Kurenyovka melletti Babij Jar egykoron Kijev szélén álló 2,5 km hosszú, 10-50 m mély szakadék, árkok és kisebb vízmosások helye volt. Babij Jar neve maga a véres tragédia, Kijev náci elfoglalását követően, ezen a helyen a németek a zsidókat végeztek ki tömegesen. 1941-ben, a zsidó újév napján, az árokba lőtték a városban élő v. ide menekült zsidókat, kijevi karaitákat, 2 nap alatt közel 34ezer embert gyilkoltak meg. A megszállás ideje alatt a szurdokba lőttek több cigánytábort, békés polgárokat, mindazokat, akik megtagadták az együttműködést a fasisztákkal, kritizálták őket, v. ellenálltak, kommunistákat és csak másképp-vélekedőket, ukrán nacionalistákat, v. mindezek segítőit, szovjet hadifoglyokat, hitükért pravoszláv papokat, gyerekeket.
Babij Jar tömeggyilkosságok áldozatainak helye, tömegsír.

A babij-jari árkokat a háborút követően sírrablók többször feldúlták, a lehetetlen helyzetet kezelendő, meg a környék fizikai átalakítási terveivel számoló kijevi városi tanács vezetői úgy döntöttek, betemetik Babij Jar vérrel átitatott gödreit, a holtak csontjai felett pihenő-, kultúr-és sportparkot létesítenek. Ez egyébként is beleillett az "amiről-nem-beszélünk-az-nincs" hozzáállásba, mert a babij-jari mészárlás megkerült téma volt a szovjet időkben. Kijev újjáépítése és fejlesztése javában folyt, a téglagyárak 3 műszakban dolgoztak, "sztálinkák" és "hruscsovkák" épültek a panelok előtt. A kijevi, petrovkai téglagyárak agyagbányáinak szennyvizét vezették csöveken át Babij Jarba, ahol teraszos mesterséges tározókból a leülepedő anyaggal töltögették fel Babij Jar árkait. A legfelső tározóból nagy tó lett, a tározókat beton- helyett földgáttal vették körül, biztonsági és technológia szabályokra ügyet sem vetve 10 éven keresztül folyatták erre a szennyvizet. A környéken élő lakosok és vállalatok többször jelezték, h a víz kifolyik területükre, intézkedés nem történt. 1961 márciusára a gátak nem bírták az üzemekből érkező túlterhelést, a csapadékos időjárást és a hirtelen olvadást, megadták magukat.

A tragédiát követően az elhallgatás gépezete beindult, filmeket elkobozták, a fennmaradt fotók v. azon fényképészé, aki Hruscsov barátjaként visszakapta felvételeit, v. a KGB képei. Az elöntött területet pár hónapra lezárták, a Kijev feletti repülőjáratok útvonalát elterelték, 2 hónapig temették a holtakat több kijevi és Kijev-környéki  temetőben, különböző elhalálozási okok, változó dátumok feltüntetésével, és gyász-szertartások mellőzésével. Találtak és elítéltek 6 bűnöst, a gátak építőit, h-h nem az akkori polgármester nevét máig utca őrzi a kijevi Ruszanovkán. Hivatalos statisztika szerint 147-en haltak meg, a történészek 1,5-2ezer halottról beszélnek. 28 évig hallgattak, ennyi idő elteltével tarthatták az 1ső megemlékezést, 30 év után emelték a villamos depo dolgozói 52 elhunyt munkatársuk emlékére a kocsiszín előtti emlékművet, 40 év elteltével publikáltak könyvet a történtekről.

Kurenyovkában persze ma már nyoma sincs az 50 évvel ezelőtti tragédiának, az "epicentrumban" az út a megszilárdult pulpa és a betemetettek felett vezet, az út közepén ugyanúgy villamosok járnak, csak pár megmaradt épületen látszanak az egykori esemény nyomai, pl. a 107. sz. alatti ház valaha 2 emeletes volt, a feltöltődés következtében a földszint alagsorrá vált. Az eltelt 50 év alatt Kijev város határai annyira megnőttek, h Babij Jar sem a város szélén található, megmaradt árkai fölötti nagy-nagy parkban kicsi emlékművet emeltek az emberi gondatlanság miatti kurenyovkai katasztrófában elpusztult áldozatoknak.

2011. március 9., szerda

már

elég régen jelentkeztem, most csak nagyon gyors update. Túléltem a múlt heti maszlenyicát (масленица), ami március 1ső hetében a tradicionális palacsinta hét, a nagyböjt előtti utolsó belehúzás, nevezhetnénk nagy zabálás és bulik hetének, télbúcsúztató, tavaszköszöntő, böjtre készülő, még 2008-ban itt írtam róla. A héten 4-szer sikerült palacsintát ebédelni, vagy azzal nyitni a napot, kóstoltam húsos, gombás, kaviáros, lekváros és mézes palacsintát... A március 7-i megbocsájtó vasárnap egyben a nagy böjti időszak kezdete, szerintem benevezek kis időre, minden szempontból rámfér...

Az otthon töltött hétvége után Pestről tegnap érkeztem vissza, errefelé is hideg van, boldog nőnapot kívánt mindenki. A város majdnem kihalt volt, jól lehetett közlekedni, letűztem a Krescsatyikra, ahol a járdákon a hideg ellenére hömpölygött a nép, lányok és nők mindenfelé, virágok, sok-sok ember a parfümériákban, derekasan fogyott a boltok desszert-bonbon készlete is. Hangos zene mellett az úton női autósok rally-je folyt, nem vártam meg a végét, haza kellett még gyalogolnom.

A Majdanon még teljes erőből üzemel a jégpálya, a konzi előtt februárban felállítottak 1 új szobrot -- Valentin nap tiszteletére, 5 m magas fémszív, tele kovácsoltvas lyukas levélkékkel, ahová "valentyinkákat", a piros, v. rózsaszínű, szív alakú Valentin-kártyácskákat lehet felkötözni... Na, nem szólnék többet a szoborról, annyi bizonyos, h máris igen népszerű fényképezkedő-hely, ezúttal a valentyinkákat is szó nélkül hagyom. A jó hír, h innen a metálszívet majd áttelepítik máshová, sajnos-sajnos a Pejzazsnáját hívatott majd csúfítani.