A nehéz kezdetet követően (lsd előző post) jól sikerült otthon a hosszú (múlt) hétvége, Babussal Márffy kiállítás (nagyon jó!!!), kis főzöcske, sütés, mozi (Szex és NY, erről annyit, h felesleges megnézni), vásárlás. Ezt a süteményt sütöttem, amilyen jól néz ki, annyira finom! A receptet egy süteményes magazinban olvastam, "Rázós sütemények" a neve. 2 dolog miatt volt izgalmas: répatorta volt a címlapon (ez a lányom kedvence), meg amikor belekukkantottam, úgy gondoltam, ilyen kevésbé-sütni-tudó-féléknek írták, mint jómagam, ugyanis a sütemények tésztáit nem gyúrni, kavarni, felverni, óvatosan belekeverni, stb., hanem lefedett tálban összerázni kell. És lőn: elolvastam, összeraktam, megsütöttem. A receptet felteszem a "GastroGlobe"-ra.
A napsütéses Kijevből indultam haza múlt csütörtökön, június 17-én a szokásos MA járattal. Szép idő, szélcsend, ablak melletti hely, jó kilátás - ez frankó lesz még a fényképezésnél - csodás kék ég és bárányfelhők váltakoztak utunkon. A Dnyeper elágazó vízi világa, a Kijevi tenger, partmenti zöldek - mind megannyi néznivaló a szokásos kaja megérkeztéig. Sima út, sehol 1 "göröngy", zéró turbulencia. A Kárpátokat elhagyva összejöttek a felhők, az ég kékje szürkébe ment át, nézek lefelé, hátha látni a megáradt Tiszát - az idő nem kedvez, beborult. A kijevi járatok általában 2 módon közelítik meg a ferihegyi leszállópályát, simán Vecsés felől rákanyarodnak, vagy kerülve egyet átkelnek Budára, hogy visszaforduljanak a Budai hegyeknél a szépséges Duna felett, végigteperjenek a Hungária körút vonalán, balrakanyar a kőbányai sörgyárnál, temető, kicsi zöld és leszállópálya. Úgy látszik, ez utóbbi vonalon megyünk most, a borús idő ellenére fényképezek. Hanem most leszálláskor, még a zöldmezős rész felett egyszer csak padlógáz, és a gép, mint a nyíl elindul fel, száll-száll fölfelé, kapaszkodom a karfákba, szó bennszakad, nézek kifelé, hogyan tűzünk, távolodunk a földtől, jobbkanyarral nagy-nagy kör. Segélykérő pillantás a többiekre, velem egysorban a másik oldalon ülő külföldi renyhe nyugalommal szemléli az eseményeket, hátraszólok kollégámnak, "I. nincs baj?" "Nincs, nincs" - mondja (most tényleg, mást vártam?), de valójában I. másodállásban jógi (és fakír, ez utóbbi csak vicc), azért szomszédjával majd kiesnek ablakuknál. Bekapcsolom a telefonom, jól van na, tudom, hogy nem szabad - de muszáj volt írni 1 sms-t a lányomnak (sikerrrresen ráijesztettem) - mentségemre szolgáljon az a rettenet, amely megszállt és félelemmel elborított. A nagy kört követően Csepelnél ismét átkeltünk Budára, szépen látni a folyót, jönnek a budai dombok, kivételesen lejjebb, a Margit-szigetnél térünk Pestre, majd a szokásos hungáriás "nyomvonal" és landolás a 2B helyett az A-n. Hogy miért? Gondolom nem volt szabad a pálya, a légikísérő kisasszonyok nem tudták, tájékoztatás nem volt.
Hát akkor ezen is túl lennék, most már tudom milyen...
(klikk, itt angolul olvashatsz az átstartolásról)
Pont 2 hete jártunk Natasáéknál vidéken. Kijevben dühöngött a hőség, náluk a dácsán, kint az árnyas teraszon enyhe szél járt, a terasz előtt lekerekített tisztást nyíló rózsák, virágzó bokrok veszik körbe, a nagy kertben a hátra vezető ösvény 2 oldalán vöröslő pipacsok választják el egymástól a gyümölcsös és gyepes részeket. Ki-be járkálunk a házból, ingajárat a konyha és kert között, nézzük a veteményest, mi fogyasztható. Rendszeresen locsolnak, buja zöld minden, még kora nyár van csak, különböző salátaleveleket - római, rukkola és nyári sali - gyűjtünk, sok-sok kapor, meg kevés petrezselyemzöld kerül a tálba. Dúl az eperszezon, rengeteg epret szedünk - Natasa megkezdte télire is a befőzést. A krumpliágyásnál óvatosan ellenőrzünk 3-4 tövet, korán ültettek idén, szerencsénk van: apró, de már fogyasztható nagyságú burgikra bukkanunk az ásónyom mellett a fekete, zsíros földben, a gyökerek között.
Fő attrakcióként borscs fő ebédre, ebben a déli melegben ez önmagában elegendő, amúgy most időigényes foglalatosság, tanulom hogyan készül. Korai vacsorára pedig salátát, kapros-fokhagymás újkrumplit és krevetkit tervezünk hirtelen. Közben pedig eper és eper, minden mennyiségben, csak úgy, cukorral, esetleg házi tejföllel.
A borscs ukrán nemzeti étel, ahány ház, annyi változat. Van melegen és hidegen (tejfölös, joghurtos, kefíres) tálalt változata, lehet vörös (céklából), zöld (sóskából), húsos és vegetariánus. A hagyományos ukrán borscs jó kis marahúslevesre épül (itt, Ukrajnában persze csontos disznóhúsból is készítik az alaplét). Mi ma vega-borscsot főzünk, tulajdonképpen, ha mindez korai, új zöldségből készül, valami kis könnyű, de tartalmas leves van belőle.
A miénk vegyes cucc, a zöldségek egy része tavalyi, másik idei és aszerint jött össze, hogy mit találtunk a kertben, hűtőben, pincében. Mai borscs összetevői: cékla, répa, káposzta, kevés krumpli, fehér bab, szárított gomba, petrezselyemgyökér, hagyma és kapor. A cékla tavalyi, megfőztük és a többi zöldséggel együtt - répa, petrezselyemgyökér - a reszelő legnagyobb fokán lereszeltük. Igazából zsülienre kellene vágni, de Natasa most nem vacakol, így gyorsabb. A friss káposztát viszont egy-kettőre hosszú, vékony csíkokra szeletelte, a krumplit apró kockákra darabolta. A zöldségeket az összevágott hagymával együtt megpároltuk, a levesbe kerültek az áztatott és feldarabolt gombával együtt, hozzájött a korábban szintén beáztatott fehér bab, rá a káposzta, cékla, fűszerezésnek az elmaradhatatlan babérlevél, mindjárt 2-3. Végső színezésnek és ízesítésként került a levesbe a serpenyőben átpirított paradicsom, most tavaly házilag eltett sűrítményt használtunk. Az eredmény "félnehéz", ízletes, isteni laktató leves, a tányérban tejföl és sok-sok kapor jött a tetejére.
Hagyományosan az ukrán borscsot pampuskákkal adják az asztalra. A pampuski tetején fokhagymával megkent kelt tészta, buktaféle, ezt harapják kenyér helyett a borscshoz. Képzeljük el a mélybordó színű, sűrű levest, sokféle főtt zöldséggel, kockára vágott husival, nagy adag tejföllel, gazdagon megszórva kaporral. Eszméletlenül finom kaja, tudnotok kell: az ukránok szerint a borscs nem leves, hanem борщ. És persze az örök rejtély, hogy lehet egy ilyen leves után még bármilyen fogást enni?
Ha van prágai krémes, párizsi kocka, pozsonyi kifli, berlini fánk, bécsi meggyes, amerikai palacsinta, oroszkrém torta, svájci linzer, angol teasütemény... és még folytathatnánk, nem lesz meglepő, hogy létezik kijevi torta.
A kijevi torta Kijev egyik szimbólumává vált az elmúlt 50+ év alatt. Az idelátogatók, turisták, üzleti úton lévők, helyiek viszik a tortadobozt gyakran többet, egymás alá stócoltan összekötve, boldogan, büszkén: ajándékba, csemegezésre. A kijevi torta levegős, tojásfehérjéből és keshudióból (esetleg földimogyoró) sütött 2 tortalap között jellegzetes, édes, fehér krémmel töltött torta, oldalán darált diós borítással, tetején színes díszítéssel. (Nekem ez utóbbi már-már a jóízlés határát súrolja, de keleten szeretik a cifrább dolgokat, egyébként a tarka krémvirágok finomak.) 1956-ban alkotta Nadja a kijevi Karl Marx Édességgyárban, számos díjat nyert azóta és ma is a régi, változatlan recept alapján sütik. Finom, a tésztája omlósan ropogós, a krém nagyon édes.
A gyár most Roshen (klikk rá) névre hallgat, finomabbnál finomabb csokoládékat, конфеты-kat készítenek, nevét tulajdonosa, Poroshenko családnevének középső része után kapta. Porosenko úr az ukrán top 50 oligarcha listán a 19. helyet foglalja el, számos nagyvállalkozás tulajdonosa, az édességen túl ingatlanbizniszben, buszgyártásban, cukoriparban utazik, természetesen a médiából ki nem maradhat: övé az "5 kanal" (klikk rá) ukrán hírcsatorna. Politikus, volt senior állami tisztségviselő, az ukrán parlament tagja, az ukrán központi bank tanácsának elnöke, ex-külügyminiszter, ex-nemzetbiztonsági tanács elnök. Jogász-közgazdász, kandidátus - az előbb felsoroltakból látszik, szuperaktív emberről van szó.
Van néhány szokatlan dolog ebben a városban, pl. javítások és karbantartások kezelése. A különböző vezetékek kora és állapota miatt (víz, csatorna, villany, gáz), viszonylag gyakoriak a velük kapcsolatos gondok, az anyag elfáradt, megadta magát, a rendszer nem bírja a terhelést és ennek következményei. Vannak kötelező karbantartási munkák, pl. útjavítás, megfigyeltem, hogy ezek többségét nem nyáron, hanem a keményebb időjárás beköszöntével, ill. éjszakai műszakban végzik. Ez elég fura volt, amikor Vologya bácsival megbeszéltem a dolgot, azt magyarázta nekem, hogy teljesen érthető, mert sötétben és hóban végzett munkáért felárat lehet felszámolni. Tényleg. Előfordulnak a hirtelen jött meghibásodások, csőrepedés és társai. Bejelentést követően a javítóbrigád kiszáll és nekifog a munkának. Mennyire hamar? Azt nem tudni, de ha kijöttek és nekiláttak - bizony nyomják, még ha leszáll az este és eljön a csendes éj, sem sötétség, sem munkaidő vége nem állítja meg őket. Egykori workoholicként értékelem a kitartást - no de ez a tegnap esti, ma éjjeli, hajnali és még most-kora-reggeli vircsaft meghaladja az én tűrőképességemet is. 2 kép lakásunkból a sarkon dolgozó herkentyűkről, egyáltalán nem mai darabok. Annyit mondhatok, zajszigetelésük is koruknak megfelelő, vagy lehet, hogy gyártásuk idején még nem is volt ilyen elvárás.
A padok padja mellett, ahol nagypadon két kisebb pad ül szorosan egymás mellett, egyik lábait keresztbevetve - új pad-szobor jelent meg: a kerékpár. Alkotója ugyanaz a művész, aki eredeti alkotásaival szórakoztatja a kijevieket: Vlagyimir Belokony, itt írtam róla. A bicikli csomagtartója egyben virágtartóként is szolgál, valami vicces gyerek papirt ragasztott az ülésre, mondván, 1 ülés 100 hrivnya...
A Pinchuk Art Centre Viktor Pincsuk, ukrán oligarcha kortárs művészeti galériája Kijev szívében, a Krescsatyik végében, a Besszarabszkij piac mellett található. Pincsuk úr a 3dik "leg" az ukrán 50 leggazdagabb listán (Ahmetov és Kolomojszkij után -- az ukrán oligarchákról majd egyszer külön post), 2009 végére vagyona $ 2,2mrd-ra csökkent az előző évi 8,8-ról - persze ez a helyzet most a válságból való kilábalással nyilván javulni fog. Pincsuk úr végzettségét tekintve kohóipari mérnök, a csőgyártás új gyártási technológiái témában megvédett munkájával kandidátusi fokozatot is szerzett még a '80-as évek végén. Szerencsésen találkozott a tehetség, megszerzett tudás, jó üzleti érzék és a kiváló kapcsolatrendszer: családi, rokoni, baráti, politikai és kitűnő partneri viszonyok segítették pályáján. Jó időben, jó helyen - 1998-tól 2006-ig parlamenti képviselőként aktívan politizált, előremenetelben ez ugye általában bejön. Sikeres üzletemberként gazdasági érdekeltségei vannak az acéliparban, acélcsőgyártás, kevéske kohászat, gépgyártásban, ill. jelentős befektetései vannak a médiában, több nagyobb tv-csatorna, gazdasági napi és hetilap tartozik hozzá.
Pincsuk úr azonban nemcsak az egyik legsikeresebb és leggazdagabb üzletember Ukrajnában, hanem egyben a legnagyobb adakozó is köz-és művészeti célokra. A Pincsuk Alapítványon keresztül (Pinchuk Foundation) támogatja az AIDS elleni küzdelmet, a Remény Bölcsőjét (ukrán Bölcső alapítvány), egyik alapítója a Kyiv School of Economics felsőoktatási intézménynek, a Yalta European Strategy kezdeményezője, a Davos-i Filantropikus Kerekasztal szervezője, támogatja Spielberg holokauszt-dokumentáló projektjét, 2 szabad koncertet szervezett Kijevben Elton John, Paul McCartney (utóbbiról itt írtam) részvételével és a kortárs művészet legnagyobb támogatója (hatalmas gyűjteménye van) alapítványai, díjai és a PinchukArtCentre (PAC) segítségével.
A PAC-be múlt szerdán látogattunk el, új kiállítás nyílt Sexuality and transcendence témában. A Központ bejárata szerényen, vagy inkább beszorítva ékelődik drága márkák földszinti, utcai showroomja, üzletei közé, a detektoros kapun áthaladva, az épület emeleti szintjein nagyon tágas és világos kiállító termekben gondolkodhat el a látogató a felvonultatott művészeti alkotásokon. Kétségkívül érdekes, meglepő, vannak egyenes sokkoló, aztán a felnőtt kategóriába tartozó részek -- ezek között bóklászva valóban átléphetünk az élet, ill. a szexualitás mindennapi értelmezésének határain. Jó-e ez? Gondolom igen, arra bizonyosan, hogy lássuk mennyire másképp gondolkozunk, milyen sokféleképp fejezzük ki magunkat. 19 kortárs művész, v. művészcsoport állított ki a világ különböző pontjairól.
Készítettem néhány - kevésbé minőségi - fotót (nem igazán engedtek fényképezni), Koons szobráról (The Blue Diamond, előtérben az ön-portré), valamint néhányat lőttem az tematikus játéknak szentelt kiállítóteremben -- ápolónő(k). Lent pedig megy egy teaser, amit a youtube-on találtam -- illusztrálásként.
A kiállítás nem ér véget a galériában, hanem hatalmas vásznakon folytatódik magán a Besszarabszkij rinok falain - ez valóban szürrealisztikus, enyhe halszaggal vegyített piaci kirakodóasztalok fölött, zöldségeskofák friss portékái mellett, 2 kóstolás között körbejárva lehet az óriásvásznakat megtekinteni -- csak úgy.
Babus cicája. Lili nevét akkor kapta, amikor hozzánk került pár hetes kismacskaként, a lányom hozta haza születésnapi ajándékként (!), 1 hét múlva beadtam a derekam és nálunk maradt. Pár hét elteltével derült ki, h Lili valójában Lali (mára eunuch). Szürke cirmos, zöldszemű, bolyhos-szőrös, kedves, ragaszkodó és kényes cica, a gyerekek kedvence. Bár 4 éves, még mindig nagyon szeret játszani plüss macijával, egerével -- de leginkább kisgazdájával... A cicán kívül Bubu, az ékszerteknőc is velünk lakik, lassan 10 éve. Amikor Lili kisebb volt, beugrott hozzá az akváriumba barátkozni, ült középen Buba nagy napozókövén és onnan próbálta a sarokba menekülő teknőst elérni. Az akváriumot ezért igyekszünk úgy elhelyezni, hogy a cica nehezen érhessen fel hozzá, mert a mozgásban lévő dolgok (élő és élettelen) máig beindítják...
Előfordult pár nehéz nap mostanában odakinn, de mégiscsak nyár van Kijevben, napsütés és meleg, zivatarokkal tarkítva. Ma kijevi 29 fokból értem haza Pestre, csodás landing-élmény, kifutópálya premierplánban pilóták mögül! Aztán kiszállva már hűvös, esőre áll, csepereg. Hazaérve megnéztem az esti tv-híradót - Magyarországon a víz az úr: árvíz, eső - de miért esik már megint -, árvízvédelem, komoly és tragikus. Még néhány még biztatóbb belpolitikai hír, mint államcsőd-széle, csontváz-várakozás, kis külpolitikai színessel tűzdelve - nemsoká' akcióterv is lesz, de mára a HUF/EUR 281, no meg a "jobbon" virtuálisan eltüntetett Károlyi szobor. OMG, még csak 4 órája v'ok itthon. Itt aztán nyoma sincs az "ukrán megalapozatlan optimizmusnak" (idézet kollégámtól). A'sszem 1 darabig tartózkodom az ukrán helyzettel kapcsolatos pikírt megjegyzésektől -- arrafelé ehhez képest nyugi van.
Nekünk idehaza mielőbbi napsütést kívánok...minden értelemben.
A nehéz kezdetet követően (lsd előző post) jól sikerült otthon a hosszú (múlt) hétvége, Babussal Márffy kiállítás (nagyon jó!!!), kis főzöcske, sütés, mozi (Szex és NY, erről annyit, h felesleges megnézni), vásárlás. Ezt a süteményt sütöttem, amilyen jól néz ki, annyira finom! A receptet egy süteményes magazinban olvastam, "Rázós sütemények" a neve. 2 dolog miatt volt izgalmas: répatorta volt a címlapon (ez a lányom kedvence), meg amikor belekukkantottam, úgy gondoltam, ilyen kevésbé-sütni-tudó-féléknek írták, mint jómagam, ugyanis a sütemények tésztáit nem gyúrni, kavarni, felverni, óvatosan belekeverni, stb., hanem lefedett tálban összerázni kell. És lőn: elolvastam, összeraktam, megsütöttem. A receptet felteszem a "GastroGlobe"-ra.
