elindulás előtt

húzd ki az üzemanyagtöltő pisztolyt (klikk a képre) - figyelmeztet az orosz répamese stílusában a matrica az egyik ukrán töltőállomáson... minden megtörténhet... (és még a biztosító sem fizet)

Pocsajevi Lavra - Свято-Успенська Почаївська Лавра, Свято-Успенская Почаевская Лавра

Pocsajev kicsi kitérő Kijevből Pestre tartva Dubno után Lvov előtt balra, aztán kanyargó utakon, falvakon át, egyszer csak hirtelen a semmiből előkerül a domb tetején álló aranykupolás fehér épületegyüttes, a Pocsajevi Lavra monostor.

Története szerint, a tatárjárás rombolása idején a kijevi Pecserszkaja Lavra szerzetesei, - akik Pocsajevig menekültek -, alapították a 13.sz.-ban az első barlangtemplomot. A monda szerint ez időtájt jelent meg Istenanya (Istenszülő) égő lángoszlop képében, jobb lába nyomát otthagyta a hegyen. Ennek helyén emelték a Lavra főtemplomát, az Istenanya Elszenderedése (Uszpenszkij Szobor) székesegyházat, mai formáját a 17. sz.-ban nyerte el. Az Uszpenszkij székesegyház egyik oldaloltára emelkedik a jobb lábnyom felett. A jobb talp mentén forrás fakadt, a szikláról cseppenként gyűlik, vize gyógyító erejű, palackozzák, szent vízként árulják a Lavrában.

A Pocsajevszkaja Lavrát számos különös, valamilyen csodához kapcsolódó történet övezi, sok zarándok keresi fel, hogy segítséget kérjen, vigaszt leljen a Lavra ereklyéitől, a csodatévő ikontól, a szentek, Jób és Amfilohij ereklyéitől. Az Uszpenszkij székesegyház ikonosztáza felett található a Pocsajevi Csodatévő Ikon, Mária (Istenszülő) ikonját egy konstantinápolyi metropolita ajándékozta hálából pocsajevi vendéglátójának Annának a 16.sz.-ban. Anna figyelt fel arra, hogy az ikon sugárzik, segítségével, csodatevésével beteg fivére meggyógyult. A csodatévő ikont a monostornak ajándékozták, számos emberrel tett csodát, segített gyógyulásában, felépülésében. A kicsi ikon az Uszpenszkij templomban található az ikonosztáz felett felfüggesztve, istentiszteletek idejére leengedik. A 17. sz.-ban a pocsajevi monostor főapátja Jób lett, aki kemény szerzetesi életével sokat tett a pravoszláv egyházért és a pocsajevi monostorért. Jób halála után néhány évvel különös fény jelent meg sírjánál, a sírt felnyitva a szentéletű szerzetes ép testét ereklyeként a barlangtemplomban nyert nyugalomra. Ezüstkoporsója végében egy 20.sz.-i szent, Amfilohij atya ereklyéje található. Amfilohij szerzetes nehéz élete (szovjet időkben üldözték, kitelepítették, börtönbe zárták) során hitével és tudásával számos embert gyógyított meg.

A pocsajevi monostort a lengyel országlás idején majd 100 évig az uniátus egyház használta, a pocsajevi kegykép csodatévő voltát a római pápa is elismerte, díszes ezüstfoglalata az ő ajándéka. A pravoszláv egyházhoz való visszakerülése után épült a Harangtorony, a Szentháromság templom, a nyári kápolna, teológiai iskola és kollégium. Lavra státuszt a monostor 1833-ban nyerte el. Az I.VH után sikerült ortodox vallási központként fennmaradnia, a szovjet időkben nehéz körülmények, gyakori zaklatás közepette tartották fenn a hitéletet és bár falai között ateizmus múzeumot is nyitottak, a bezárást el tudta kerülni, változatlanul vallási központ maradt. A '80-as évektől működik ismét teológiai iskola falai között. Az idegenvezetést ma a teológushallgatók adják, szigorú szabályok vannak, nők csak hosszú szoknyában, fejkendőben járhatnak a Lavra területén.

Kijevből Pestre - autóval

jöttünk, hajnali 5-kor indultunk 3,5 fokban kijevi ház elől, Zsitomir felé véve az irányt már jócskán Kijev határain túl jártunk, amikor hátunk mögött megjelent a felkelő nap vöröslő korongja. Az út nagyon rossz minőségű, de ne legyünk egészen negatívak, ott, ahol már az útjavítást befejezték, igen jó lett -- no ebből kevés van, a helyzet az, hogy a kemény tél erős nyomot hagyott az utakon, gödrök, kátyúk, "tankcsapdák" vannak az utakon, figyelmesen és óvatosan kell kerülgetni őket. Ahol az időjárás nem roncsolt, ott az ember dolgozik, számos helyen az aszfaltot visszabontották, elterelések, sávszűkítésekkel tarkított útépítési munkálatokkal találkozhatunk - folyik az Euro-2012-re bevállalt autóút kiépítése. Tetemes a lemaradás, reméljük, elkészülnek időre. Kétszer is megszakítjuk utunkat, a főútról letérünk Ternopol felé, hogy meglátogassuk a Pocsajevi Lavrát, ahol pár órás lelki és ismereti feltöltődés után Beregszászig megyünk. Pocsajevre az idő kicsit felmelegedett, de erős szél fújt, a Kárpátokhoz érve pedig teljesen befelhősödött, először csepergett, majd derekasan rákezdett az eső. Nagy kár, majd legközelebb újra futjuk...

A hegyek misztikus ködbe burkoltan álltak, a köd mellé felhők szorultak be az ormok közé. A rossz időjárás fényviszonyai miatt fotózással nem érdemes próbálkozni, pedig csábító a jelenség, az ember minduntalan felkapja fejét a sok hármashalom vonulata láttán. A Kárpátokon át vezető út egész jó minőségű, a Vereckei hágót elkerüljük a hosszan elterülő lankás hegyoldalon. A hegyeken átkelve vége a "téli" tájnak, egycsapásra rügyező, vagy egérfül levélkékkel borított fák, apró zöld hajtások, nyíló bokrok - igazi felüdülés a szürke természet után. Munkács után balra visz a beregszászi út, elhaladunk a munkácsi vár mellett, turul és nagy lengedező ukrán zászló... Kárpátalján vagyunk. Du. 5-re Beregszász, a megérdemelt vacsora után végre hosszú alvás éjszakája. Másnap beregszászi séta, Csetfalva, Tiszabökény, Tiszaújlak, még egy búcsúebéd ukrán oldalon, már magyar szóval és ízekkel, aztán bő 3 óra vezetés után Pest.

itt a tavasz

Mikor hétvégén hazamentem Pestre, Kijev és környéke még hóban állt, az eltelt 3 nap alatt ez jóformán teljesen elolvadt. Hétfőn Ungváron voltam, kedden korai reggeli után repültünk át Kijevbe. Az ungvári repülőtér főépületére néző kis mellékes házikó a check-in, itt aztán nagyon megállt az idő, szomorú valóság ébreszti az álmos utasokat. Félórával a gép indulása előtt gyülekezünk, morcos "csekkin"-hölgyek, őskori átvilágító és a '60-as évekből itt felejtett detektoros kapu (стоп/идите). Szürrealizmus a 2 váró, mintha idegyűjtötték volna a városban szanált mozik üléseit - :)? Handicapped kiszolgálásra is felkészültek, régi darab, sajnos a wc ajtók helyi szokás szerint tárva-nyitva, bár kiírás szerint az egyik úgysem működik, a kisebbik váró használaton kívüli ajtaja gondosan leplombálva -- biztos, ami biztos, itt nem lehet kimenni a kifutóra.

Mai gépünk Saab-340-es volt, régi jószág, megjelenésére nem sokat ad, belsejét megrágta az idő vasfoga. Az Ungvár-Kijev járat most úgy közlekedik, hogy először
a Kárpátok felett elmegy Csernovciba, ez bő háromnegyed óra, szerencsések vagyunk, a szép időben gyönyörködünk a hegyekben. Csernovciba érve megállunk félórácskára, itt Ungvárhoz képest nagy a forgalom, kisgépek és szomszédos ország repülője várakozik. Az utasok kimehetnek rágyújtani a főépülethez, majd újabbak csatlakoznak, a gép csontra megtelik, repülünk tovább Kijevbe. Az egész móka kicsit kevesebb, mint 2,5 óra, útközben 2-szer adnak cukorkát és vizet. A hó Kijev környékén is elolvadt, a Dnyeper csak elvétve jeges, beérve a városba csodálkozom, hová tünt péntek óta a hó? Jó, hogy jön a húsvét, ilyenkor helyi szokás szerint nagy szorgoskodás megy a házak körül, van mit csinálni - por, szemét és kosz maradt a tél után. Hétágra süt a nap, tényleg itt a tavasz, hétvégén órát is átállítunk!

ökodráma

van kialakulóban Kijev mellett. Tudni kell, hogy a Dnyeper folyó nemigen szokta elönteni Kijevet, a folyó vízszintje elég jól szabályozható a város fölött lévő kijevi víztározóval, köznapi nevén Kijevi-tengerrel. Ez a hatalmas mesterséges tó egyike a Dnyeperen lévő 6 víztározónak, föléje települt a vízszint különbséget hasznosító vízierőmű, áramot termel. Ide folyik még a Pripjaty, Tyetyerev és Uzs folyó. A Kijevi-tenger víztározó funkciója mellett népszerű kikapcsolódást szolgáló üdülőhely és horgászparadicsom.

Kijev környékén, a Dnyeper folyó melletti széles gátakon és töltéseken elit villák épültek az utóbbi évtizedben, elegáns házak nézik tükörképüket a folyóban. Több tízmillió dollárra rúg az itt befektetett pénz, csodás lakóparkok - "Hetedik mennyország", "Ezüst Öböl", "Albatrosz", "Aranykapu" és hasonló beszélő nevű helyek születtek. Legismertebb ilyen település Koncsa-Zaszpa, egy név, amely a gazdagság, hatalom és befolyás szimbóluma, a hely, ahol számos politikus, oligarcha és más tehetősebb ember luxus kivitelű háza áll. Koncsa-Zaszpa nevét beírva a keresőbe ingatlanügynökségek hirdetései, és állásajánlatok jelennek meg, házvezetőnőt, takarítónőt, gépkocsivezetőt, mindenest, szakácsot, kertészt, dadát, házitanítót keresnek a magánházakba. (a képet ingatlanhirdető oldalán találtam: http://newcity.com.ua/products/koncha_zaspa_1300).

Az idei tél igazán bővelkedett csapadékban, az idősebbek sem emlékeznek ennyi hóra az elmúlt 40-50 év alatt, és hát Koncsa-Zaszpa 10 éves fennállása során sosem látott ennyi havat és jeget. Errefelé az olvadás még nemigazán indult meg, pár hete nappali plusszok mentén csendesen csordogált a víz az olvadó hó nyomán a városban, amit az éjjeli fagyok mindig megakasztottak. Vologya bácsi azt mondta, jó ez nekünk, a gyors olvadás alaposan odatenne a vizeknek, aztán áradásokkal a földeknek, az ott élő embereknek. Az elmúlt hetekben annyit szidtuk a hideget, havat, most pedig végre beköszöntenek a meleg napok, az olvadás felgyorsul, a folyók gyorsan megemelkednek, komoly aggodalom van máris, hogyan készüljünk fel a várható áradásokra. A víz először Koncsa-Zaszpa csodaházait viheti el, de közvetlenül veszélyezteti a kijevi Podolt, Ruszanovkát, Darnyicát, egyéb részeket. Csak Kijevről beszélek, de a Dnyeper folyó mentén több települést, mezőt, veteményt érint a baj, készülődnek a levonuló ár kezelésére. Az áradást április közepére várják.

Az egyik mentőötlet a kijevi víztározó vízszintjének csökkentése volt, több napon keresztül, lassú ütemben engedték le a tavat, így teremtve helyet a nemsokára ideérő nagy víznek. A víztározót vastag jég fedi, már február elején halakért aggódó aktív horgászok mentek a tóra, lékeket fúrtak, hogy a halak oxigénellátását javítsák. A túl alacsony vízállás, és a vastag jég nyomása azonban március elejére a tó alján agyonnyomta a halakat, rengeteget "felküldött" a víz tetejére, az emberek csapatostul, zsákokkal felszerelkezve rohantak a tározóhoz, eszméletlen mennyiségű halat fogtak ki, egyszerű eszközökkel, mint háló, kezdetleges házi szigony, vagy csak úgy, puszta kézzel gyűjtötték a vízben, jégen vergődő, vagy lebegő élő, félholt, döglött halakat. Bő halmennyiség jelent meg a kijevi piacokon, egy részük minősége (ehetősége) kérdéses. A tározó jegén maradt elpusztult halakat rákok fogyasztják.



A katasztrófa bekövetkezett, a víztározó vízszintjének minimumra csökkentése miatt a halállomány közel 60%-a pusztult el, konkrétabb felmérésre a jég elolvadása után kerülhet sor, ma azt mondják, a halpopuláció helyreállítása éveket vesz majd igénybe.

A nehéz fémekkel terhes olvadó hó és a döglött hal szennyezése miatt a Dnyeper folyó vizének minősége alaposan megromlott. Az elpusztult halak a vízben oszlásnak indultak, tetemeik eldugaszolták a szűrők rácsait. A minap közölték, hogy a kijevi ivóvízhez a vizet ezentúl főképp a Gyeszna folyóból veszik majd, 80-20%-os arányban, mert jelen körülmények - víztisztítók, szűrők állapota, reagens- és pénzhiány - nem teszik lehetővé a Dnyeper vizének megbízható tisztítását. Csütörtökön belengették a vízkorlátozást, reggel és este biztosítva a folyamatos vízellátást, napközben pedig óránként megadott időben folyik majd a csapokból a víz. Péntekre ezt cáfolták, azt mondták, UAH 14 mio-ra (USD 1,75 mio) lenne szükség hirtelen a vízminőség-helyzet kezelésére, de a büdzsé, tudjuk, üres. A koncsa-zaszpai házak ára 1,5-2 mio USD-nál kezdődnek...

2 folyó, 2 táj

villámlátogatás haza, néhány kép a repülőgépről: a Dnyeper és környéke még tiszta hó. A Kárpátokhoz közeledve felhőkbe jutottunk, Pestnél szmogos levegő, Duna felett fordulás, Zuglót elhagyva landolunk...

Ma Kijevben 3 fokkal indult, amikor hazaindultam, már 8 fok volt, megérkeztem 16'-ba. 
Éljenek a Józsefek - családomban, ismerőseim körében mindnyájan!

a kijevi Petőfi szobor

nesze neked tavasz: az éjjel ismét havazott

és ma reggel 6-kor még szitál, kis terünkön megjelent a
hókotró. Csatlakozom Oximoron-hoz: Holle anyó monnyon le!! Másik foto 1 óra elteltével - folyamatos az utánpótlás, egyértelműen havazik. Mindenkit sz prázdnyikom...

még mindig böjti

mindenféle a héten

Sűrű volt a hét, tele programokkal, szerdán voltunk az előbbi post-ban megénekelt giccses Sevcsenko esten, csütörtökön pedig nemzeti ünnepünk alkalmából volt fogadás. Már vártam, abban bíztam, hogy lesz alkalmam élőben is megismerkedni kijevi blogger pajtásnőmmel, Noéval -- ez itt a blogja (ooops, úgy látom megváltoztatta a sablont!). Arra gondoltam, hogy a blog számos fényképe után gyermekeit biztosan felismerem, végül Csilla kislányán keresztül egy közös ismerős segítségével rátaláltam. Noémi férjével és 3 gyermekével él Kijevben - így más perspektívából éli meg a várost és az ukrán kultúrkörnyezetet. Noémi (akit mi L.-lel gyengéden Nyányának - oroszul dada - hívunk egymás között blogja egyik bejegyzése kapcsán) alig "üt" el gyermekeitől, kicsi, törékeny, filigrán -- szerintem még 1 év és a nagyobbik fia magasságban lekörözi -- mosoly, jókedv, nyíltság, no meg 2 anyányi energia szorult belé! Remélem, máskor is találkozunk, nagyon aranyosak. (a fotón lévő virágfűzér a filhamónia termét díszíti)

Péntek este koncerten voltunk, ismét a Filharmóniában, a svéd koronahercegnő, Viktória névnapja alkalmából rendezték. Svéd klasszikusokat játszottak, ez itt mindenkinek premier volt, sajna eddig semmit nem hallottam és tudtam a svéd zeneszerzőkről. Gustaf Bengtsson (klikk rá) szimfónikus költeményét, Wilhelm Peterson-Berger dalait és Wilhelm Stenhammar 1gyik szimfóniáját adták elő. Svéd karmester, Mats Liljefors vezényelte az Ukrán Nemzeti Filhamónia Szimfonikus Zenekarát. Az 1ső darab, különösen szép zene volt, dallamos, rengeteg vonós rész, helyenként energikus, dinamikus -- szuper lenne filmzenének is, gyönyör volt hallgatni. A dalokat Paulina Pfeiffer énekelte, svédül. Címeik alapján ifjaknak szóló dalok, keleti szél, nyugati szél, hegyek, lejtők, meg ilyesmi. A svéd szoprán hölgy széles mosollyal, jókedvűen énekelt (alkatilag tökre anita-ekberges jelenség, amikor meghajolt - férfinézők bánatára - kezével diszkréten eltakarta dekoltázsát).
 

Szombat délután nyílt meg a Lavrában magyar szponzorálásban a nemzetközi karikatúrakiállítás - Kultúrák párbeszéde címmel. A tavaly rendezett magyarországi nemzetközi karikatúra-pályázat 1. és 3. helyezettje is ukrán művész volt, az egyikőjük részt vett a megnyitón. Jó kis kiállítás, meg lehet nézni, mosolyogni és lazítani. Néhány képet tennék ide, a 3. helyezett rajzot Euthymiának küldöm Indiába, igazi "kultúrák párbeszéde" ukrán görbe tükörben: a jellegzetes, keleti "amplitudó" (volt kollégám, András V. sokat dolgozott indiaiakkal együtt, tőle vett szakzsargon :)) és nyugati bólogatós... 2 pályamű az EU-ról - orosz és német szemmel... A kiállítás megnyitója előtt bementünk a Felső-Lavrában található Ukrán Népművészeti Múzeumba, kicsit sétáltunk, megnéztük a Gazdasági Kapu felett lévő Mindenszentek templomot -- ezekről majd külön post-ban írok. Baromira átfagyva értünk haza, péntek este hó esett, itt a tavasznak se híre, se hamva, hideg volt, ronda széllel.

cirkusz és kenyér

jutott eszembe a minapi культпоход-ról. Az Ukrajna Kulturális Palotába mentünk Sevcsenko 196. születésnapi (március 9.) évfordulója alkalmából rendezett estre. Sevcsenko nem pusztán a legnagyobb ukrán költő, hanem az ukrán szabadságvágy, függetlenség, az ukrán nemzeti identitás szimbóluma, Ukrajna városainak többségében szobrot, emlékművet állítottak tiszteletére, számos intézmény őrzi nevét, pl. a kijevi egyetem is. Sevcsenko életéről és munkásságáról itt lehet olvasni.

Sevcsenko az ukránoknak olyan, mint nekünk Petőfi és március 15. -- születésnapja régen, a cári, majd szovjet időkben ellenzéki megmozdulások napjává vált, Kijevben, az egyetemmel szemben lévő Sevcsenko parkot szovjet időkben jó előre lezárták, hogy egyszerű halandók és másképp gondolkodók ne tiszteleghessenek 1 szál virággal sem nagysága előtt. Mára ezt a napot a politikusok külön-külön ünneplik. Láttunk már hasonlót: mifelénk ilyen nap március 15-e, amikor Magyarországon mi sem vagyunk képesek együtt örülni és ünnepelni egy mindnyájunknak egyformán fontos napot, a magyar szabadság-és függetlenségi harc napját. No, ennyi kitérő után Sevcsenko születésnapi megemlékezéseiről annyit, hogy itt Ukrajnában az új, a régi köztársasági elnök, és a volt miniszterelnök-asszony is külön-külön ünnepeltek híveikkel.

A Sevcsenko est az Ukrajna kulturális központban szórakoztató esztrádműsor volt, bár véletlenül a színpadon felejtettek egy 4-soros versrészletet, ezt a személytelen hangosbemondón egyszer fel is olvasták, több vers a műsorban aztán nem hangzott el. Hasznos viszont, hogy a színpadi háttérképen többször kiírták, hogy Sevcsenko est - emlékeztetvén, mivégre is gyűltünk össze. Volt rengeteg színes fény, könnyűzene, hosszú-ruhás ukrán és Ukrajnában élő nemzetiségek stilizált népviseleteiben éneklő kórusok, félpucér, ukrán zászló előtt táncoló hosszúcombú ukrán girl-ök, mozgalmas "lakodalmasok", ukrán "fásy" körömcipős táncoslábú hajadonokkal, fehér ruhás, mély dekoltázsú dizőz -- betettem néhány képet, az eseményeket illusztrálandó. Az est félórás késéssel indult - a volt köztársasági elnök szimpla vendégként idelátogatott, szokás szerint késett, a nézőket pedig nem engedték be, amíg ő el nem foglalta helyét. Látható, hogy az elmúlt 30 évben a szokások nem változtak, a színházi büfé kínálata kicsit bővült: a szokásos 3-színű koktél, pezsgő, bor, konyak, no meg az elmaradhatatlan zakuszkaként szolgáló szendvicsek mögött felsorakoztak globális világunk víz-és üdítőmárkái. A dalok Ukrajnáról szóltak, nincs miért szomorkodnom, a műsor a népeknek igen-igen tetszett, együtt tapsoltak és énekeltek az előadókkal. Végül is a költőre gondolhattak versek nélkül is, ugye?

Itt megy az est népszerű dala:

március 8.

Azt olvasom a neten, hogy 100. évfordulóját éli a nemzetközi nőnap, Clara Zetkin 1910-ben, a nők koppenhágai konferenciáján javasolta a női szolidaritás napjának bevezetését. Később született a döntés március 8-i időpontról annak emlékére, hogy 1857. március 8-án a new-yorki utcákon tüntettek a helyi textilgyárak munkásasszonyai, tiltakozván az alacsony fizetések és a nehéz munkakörülmények miatt. Ez a harc a múlté, mint már korábban írtam, a nőnap itt nagy ünnep, munkaszüneti nap, eszméletlen figyelem, szeretet veszi körbe a lányokat, asszonyokat, néniket -- mindenekelőtt rózsák, virágcsokrok, virágkosárkák, sok bonbon, csokoládé, parfüm. Pénteken reggeltől beindult a zarándoklás, munkahelyünkön a férfiak rózsákkal és bonbonokkal felfegyverkezve csapatostul vonultak köszönteni a nőket. Délutánra, mikor hazaindultam az irodából, diszkrét alkoholillat lengte be a folyosót...

Ma hajnalban itthon, Pesten az Oscar átadást néztem net-stream-en, a nőnapra virradó éjjel igazi női siker született! A győztes filmet még nem láttam, be fogom pótolni, jó néhány jelöltet már igen: Julie & Julia - Babus hívta fel rá a figyelmem, már többször megnéztem, Meryl egyébként is kedvenc színésznőnk. Az Up in the air-t fiammal láttam, jegyrendelés előtt azt kérdezte, mi a ratingje - who cares, mondom neki, ha Clooney a főszereplő, nem volt kétséges, hogy megnézzük, :)), mint 2 ország között ingázó, hajdani multi, ma kelet-európai környezetben dolgozót többszörösen megszólít. Az An Education az élet iskolájában hamar felnövő szép és okos lányról jó üzenetet hordoz -- kíváncsi lennék az ukrán lányok véleményére...

Történeti Kincstár

A Lavra bejegyzést azért kezdtem el írni, mert ma jártunk a Történeti Kincstárban, amely a Felső-Lavra egyik múzeuma. Az Uszpenszkij székesegyház mögött, az ún. Kovnyir épületben található. Maga az épület a Lavra 18.sz.-i építészéről, Kovnyirról kapta nevét, az ukrán barokk mintapéldánya, földszintes épület, dísz-pitvarokkal, elölt emelt dísz-oromzattal. Valójában belül 2 szintes épület, régen lakócellák voltak benne, ill. itt volt a kolostor könyves része is.

Ukrajna mai területét már az ős-és ókorban nomád törzsek népesítették be, kimmerek, szkíták, szarmaták, majd hunok, gótok. A Történeti Kincstár emeleti termei ezen ókori sztyeppei népek kincseit állítja ki, páratlan leletek, fantasztikus arany, ezüst ékszerek, használati tárgyak, ruhadíszek, ló-ékek, fegyverek gyűjteménye! A sztyeppei népek erősen hittek a halál utáni világban, halottaikat felékszerezve, főbb használati tárgyaikkal együtt föld alatt épített nyugvóhelyeken, ú.n. kurgánokban temették el. Mélyen leástak, különböző nagyságú cellákat, szobákat, termeket alakítottak ki, az urával feleségét, lovát, kedves szolgálóit, kincseit is eltemették. Volt olyan kurgán, amelyhez 15 m (4 szintes ház!) mélyre vezetett a lejáró. Bár ezek többségét a 2000 év alatt jóval korábban kirabolták, a sírrablók nem mindig találtak rá a különböző rejtekhelyekre, így a 19.-20.-21. századra is maradt bőven munkájuk a régészeknek. Szovjet időkben a véletlenül előbukkanó kincseket egyből jelentették a történészek felé, így találtak rá a csaknem érintetlen melitopoli kurgánra, mely dombos tetején lakóházak álltak és a gazda kútfúrás közben "tört be" a sírkamrába. Nem kevéssé érdekes a mezőn bóklászó fiú története sem, aki a tyúkokra lecsapó sast szerette volna elijeszteni kővel, lehajolt és kezébe a föld mélyéből felbukkanó aranyrög jutott. (Ma több fekete-régész dolgozik tehetősebbek megbízásából, a mostani ukrán törvények nem tiltják egyértelműen ezt és a leleteket nem kell beszolgáltatni, törvénytervezetet készítettek elő a helyzet megváltoztatására. Pletykák szerint pl. az ex-köztársasági elnök úr lelkes tripoljei gyűjtő; más, gazdagabb emberek is rendelkeznek kollekciókkal...)

Ukrajnában a leggazdagabb szkíta lelőhelyek a Dnyeper folyó alsó szakaszán és a Krím félszigeten vannak. Fenti fényképen a Tolsztaja mogila (dnyepropetrovszki megye) maradványai, ura halálával a feleségnek is megpecsételődött sorsa. Fejdísszel, nyakán hrivnya nyakékkel, elöl aranylapokkal sűrűn szegett köntösben, ékszereivel feldíszítetten temették el, a zöld kör alakú tárgy a tükre volt, fényesre csiszolt bronzlap. Másik képen a legértékesebb kiállított tárgy, szkíta nyakék (pektoral), gyönyörű aranymunka, a szkíták harci és békés napjait örökíti meg. A szkíták háborúik során szerzett rabokat cserélték vásárokon aranyra, amit aztán saját ékszerészeik dolgoztak meg, ill. finomabb munkákat görögök végezték.

A múzeum földszintjén különböző ötvösműveket lehet megcsodálni - gazdag gyűjtemény az istentiszteleti célra készült eszközökből, emellett a pravoszláv papi öltözékéhez használt tárgyak, könyvdíszítési munkák, zsidó, orosz, lengyel, német ötvös alkotások kerültek a tárlókba.

A kijevi Pecserszkaja Lavra-

ról lehetetlen egy bejegyzésben írni, minden pravoszláv egyik legfontosabb szent helye, templomok, múzeumok együttese, az 1-számú kijevi látnivaló. Ukrajnában 3 Lavra van, a kijevi a legrégebbi, legnagyobb és legjelentősebb. A Pecserszkaja Lavra nevét barlangkolostornak szokták fordítani, az orosz pescsera (barlang) és a görög lavra (fő férfi kolostor) szavakból, valójában jóval szélesebb feladatoknak eleget tevő, ill. tevékenységet szolgáló monostorról van szó: egyházi, lelki, egykori kulturális, gazdasági központ. A Lavra ma is működő kolostor, itt található az Ukrán Pravoszláv Egyház (Moszkvai Patriarchátus) rezidenciája, a Kijevi Egyházi Akadémia és Szeminárium és változatlanul fontos zarándokhely.

A Pecserszkaja Lavra a Dnyeper jobb partja egyik nagy dombjának nyúlványain, 20 hektáros, nagy területen helyezkedik el, a dombtetőn lévő részt Felső-Lavrának, a domboldali és völgyben épült, barlang-rendszereket is magában foglaló területet - Alsó-Lavrának nevezik. A Lavra területén 100-nál több építmény áll, 15 templom, 4 gazdag múzeum, érdekes kiállítások, régi könyvtár, barlangjaiban több mint 120 szent életű aszkéta szerzetes földi maradványai, föld-feletti templomaiban és földalatti kápolnáiban csodatévő, pravoszlávok körében nagy tiszteletnek örvendő ikonok találhatók. A Lavra 1990 óta az Unesco világörökség része. Sokszor jártam (és még leszek) a Lavrában, minden alkalommal valami újat láttam, tanultam, tapasztaltam - vastag falú, fehér épületei, arany- és zöld kupolái, évszázados kövei, kertje évszaktól függetlenül lenyűgöznek bárkit.

A Lavrát 1051-ben alapította az Athosz-kolostort megjárt, lelkiekben gazdag Szent Antal szerzetes, kivájt barlangban élt remete-életet, imádkozott, vezekelt és virrasztott, tanáccsal látta el a hozzá zarándoklókat, tanította a hozzá csatlakozó remetéket, későbbi szerzeteseket. Egyik tanítványa, Szent Teodóz fektette le a szerzetesi közösség alapjait, kezdte kiépíteni az "anyamonostort", a Pecserszkaja Lavrát.

A Felső-Lavrát vastag várfal fogja körbe, 3 kapun át juthatunk be, a Szent, Gazdasági és a Barlang kapun. A főbejárat, a Szent kapu az egyik legrégebbi épület, külső és belső falait sűrűn freskók fedik, 2szintes, az egyik szintje maga a kapuként szolgáló árkád, felette van a Szentháromság templom. A Szent Kapun áthaladva bizonyos megtisztulást nyerünk, bűneink felétől szabadulunk meg. A Szentháromság templom a 12.sz.-ból való, gazdag ikonosztáza, falait borító bibliai történeteket megjelenítő freskóin kívül kuriózum a padsor - pravoszláv templomokban nem ülnek - itt kivételt tettek a kolostor templommal szembeni kórházából idejáró betegek kedvéért. 

A Szent kaputól a főtérre vezető utat kétoldalt a szerzetesi lakok, cellák fehér épületei szegélyezik, a központi teret az Uszpenszkij Szobor (Istenanya elszenderedése székesegyház) foglalja el. Az Uszpenszkij székesegyház volt az 1ső kőtemplom, amit a szerzetesek építtettek, 1078-ra lett kész, a 13.sz.-i földrengés erősen megrongálta, a tatárjárást követően helyreállították, 1640-re átalakították, a Lavra legnagyobb temploma, legfőbb temetkezési helye. 1941-ben felrobbantották - máig nem bizonyos az elkövetők kiléte: németek, vagy a helyi ellenállás? - 1998-ban újra felépítették. Néhány falmaradványon- és részleten láthatjuk az eredeti korabeli építési módot és sikerült megmenteni a kis templomot a nagy templomban.

A templommal szemben áll a Nagy Harangtorony (18.sz.) - 20.sz. közepéig nem volt ennél magasabb épület Kijevben, 3 emelete különböző stílusú, harangjai negyedóránként jelzik az idő múlását.
Az Uszpenszkij oldalán helyezkedik el a Pecserszki Szent Antal és Teodóz temploma egybeépülve a refektóriummal és az egykori kolostori konyhával - széleskupolájú, bizánci stílusban épült a valaha itt állt templom alapjait felhasználva. Az épületben megjelentek a 19.sz. technikai vívmányai - központi fűtés, világítás. A templom oldalában van Sztolipin, II.Miklós cár belügyminiszterének sírja, akit élete során több merénylet is ért, jóslat szerint így kellett meghalnia - még életében úgy rendelkezett, ott temessék el, ahol meghal.