Most aztán semmi szép nincs ebben a városban, a nap ki tudja hová tűnt, minden szürke, leginkább az ég, hol világosabb, hol sötétebb színezettel, felnézel, az az érzésed, hogy mindjárt esik - de még az ég is fáradt, vagy fásult ahhoz, hogy terhét elengedje. Egyébként sincs semmi szükség újabb csapadékra, a december óta bőségesen lehullott hó egy része még mindig az utakon árválkodik, bár melegebb napokon olvadásnak indult, de azt is csak azért, hogy a visszatérő hidegre meggondolja magát és most mocskosan keretezze az utcákat. A jég feketére kövülten ragaszkodik a járdákhoz, óvatosan lépkedünk, ott, ahol a hó elolvadt, látni, hogy mi szemét és kosz gyűlt össze alatta a télen. A tavasz halvány ígérete olykor biztató fuvallatként keresztülsuhan a városon, amikor enyhe szelek fújnak, tavasz szagot hoznak, de a helyzet az, hogy az éjjel ismét fagyott és amikor sétálni mentünk, a szél egyáltalán nem volt barátságos.

Mit lehet tenni ilyen időben? Film, múzeum, kaja, koncert, találkozás barátokkal, ismerősökkel, kicsi séta - ez megy már 1 ideje, nem voltam formában írni... Fontos, hogy jól induljon a nap - lágy tojás, kaviáros palacsinta, tea. Amíg odakint az idő gondolkodik, hogy milyen irányt vegyen - bent a melegben mehet 1 film. Ha a film borongósra sikeredett, tetézzük meg 1 derűsebbel - nem gond, ha már eddig 5-ször láttam, aranyos, szívesen nézem hatodszorra is. Így indult a reggel, 2-szeresen Meryl és Amy (Doubt, Julie and Julia), közben surroghat a mosógép, főhet az ebéd - ez utóbbi még mindig böjti: sült lazac, spenótos-sajtos palacsinta és 1 kis édes puding a szürke séta előtt. Útközben beugrunk a Besszarabszkij rinok oldalán nyílt közértbe, de a hűvös szél és a szatyor súlya hamar hazaküld bennünket egy újabb teára.

Este koncertre mentünk, az európai zene sorozat keretében a Filharmóniában osztrák zene-est volt, Haydn, Beethoven, Schubert és Schönberg, a Post Scriptum vonósnégyes előadásában.
Nem nyüszög -- január, február, itt a nyár!