"Akkor 1 darabig

nem repülünk, amíg ilyen idő van" - mondta ki kollégám hangosan, mit valamennyien gondoltunk, mikor végre Lvovból jőve leszálltunk Kijevben.

2 napra mentünk múlt héten Lvovba dolgozni, mindjárt az 1ső nap délutánjától szakadt a hó, hol sűrűn, hol csendesen. Éjfélre fehér paplanként borította a várost, a feltámadt szél porként hordta a háztetőkről, körbetekerte a járdákon, betemetve a felfagyott jeget. Óvatos tipegés és megfontolt talaj-keresés minden lépés előtt. A hideg, ha a napot az irodában töltöd, nem annyira zavaró, különösen úgy, h a 2dik napra megenyhült, a mínusz 12 egyből 0-ra kúszott fel, a havazást szitáló esőzés váltotta. Mire estefelé a repülőtérre értünk, majdnem egybefüggő vékonyabb jégpálya volt az utakon.

Sima check-in, beszállítás, várakozás a gépen. Jégtelenítés egyik oldalon, majd a másikon, a gép tetején. A szokásos indulás előtti pantomim-és bábjáték a steward-tól, csend, várakozás, majd 20 méter előre és megállás. Fél óra elteltével kiszállítottak bennünket a jeges felszállópálya miatt, a repülőtér '50-es évekbéli épületébe bezártak és innentől semmi tájékoztatás, se ki, se be, csak várakozás. Több, mint 1 óra várakozás után néhány utas elvesztette türelmét, szerette volna tudni, mi is várható. A hangos szócsata után kevés idővel megjelent 1 gyévuska és szó szerint az alábbiakat mondta: "Most érkezik 1 gép, és ha sikeresen leszáll, gépük parancsnoka úgy dönthet, h felszállnak." Kétségkívül praktikus megközelítés, a közlemény az utasokat felturbózta, mindenki az ablakokhoz tódult, h a landolást megnézze. És lőn, a gép simán leszállt.

Újabb kis idő elteltével másik gyévuska érkezett. Azt hittem az előbbi bizarr bejelentést nem lehet felülmúlni, ebben az esetben volt másik... A gyévuska azt mondta, h "itt a busz, aki akar felszállhat a gépre és elrepülhet". Erre aztán a népek felkapták fejüket, hooogyan? Tanakodás, vajon ez mit jelent, de az ajtó nyitva, szemben az autóbusz, többen elindultak. Már a buszig eljutni próbatétel, a jég semmit nem engedett, még oda sem értünk, mikor fejünk felett elhúzott 1 gép. Ez igazi jel, mondhatom tesztelés! Rövidre fogom: 2 utas kivételével mindeki visszaszállt, ez azt jelentette, h a slozi előtti pótszék felszabadult...

Megint jégtelenítés és várakozás, majd szokatlan dolog: a kapitány kijött, kinyitotta a gép már bezárt ajtaját, kiszállt, körülnézett odalent, aztán visszajött, majd pár perc múlva óvatos kanyarodással végigmentünk a felszállópályán, a végén megfordultunk, nekiszaladtunk és felemelkedtünk. Síri csendben ültünk valamennyien, az esőfelhők miatt jó darabig alacsonyan repültünk, később emelkedtünk a magasba. Útközben 2 szer kerültünk turbulenciába, a 2dik alkalmával kiszabadult egy bőrönd és a pilótafülke ajtaja előtt landolt, eltorlaszolva annak ajtaját. A steward megállás és szemrebbenés nélkül szolgálta fel a szendvicseket, töltögette a bort az utasok poharába. 2-szer ment friss üvegért, nos, ezúttal nem volt elég tartalék, a kisgép utolsó 3 sorának már nem jutott bor...

A kijevi landoláskor közös felszabadult extázisban tapsoltunk, végül is simán megérkeztünk.
(a képeket utólag töltöttem le ide a telefonomról)