2010. november 7., vasárnap

Zaporozsje

a 3. legnagyobb ipari központ Ukrajnában, nagyon érdekes hely és persze a munka előtti kora reggeli 1,5 óra csak arra volt elegendő, h a feltárulkozó látnivalókba belekóstoljak. Őszintén, Zaporozsjéról egészen más kép élt bennem, ismét 1 kellemes meglepetés.

Zaporozsje a Dnyeper partján fekszik, Dnyepropetrovszk felől a városba behajtva az ember átkél a folyón, mindjárt a Dnyeper erőmű felett kapkodja fejét, ahogy a patkó alakú hosszú és széles gáton végiggurul, balra rácsodálkozik a hatalmas víztározóra, az út melletti rozsdásodásnak indult vashalmazra, vastag korlátok, alatta lehet, h turbinák, magas vízállás az egyik oldalon és lapos folyó a másikon. Gigantikus mű, egyszerre kelt félelmet, tekintélyt és csodát, mi mindenre képes az ember! Másnap reggel megtudom, hogy ez a GOELRO egyik 1ső darabja, megépülése előtt a folyó nem volt hajózható Dnyepropetrovszk és Zaporozsje között, mert ez a szakasz tele van zúgókkal és zuhogókkal, mind a 37 m-rel felduzzasztott vízszint alatt maradt. A Dnyeprogesz (ДнепроГЭС) építését valamikor a '20-as években hagyták jóvá, a vizierőmű 1927-32 között épült, évtizedekkel később, a II.VH után 2 további résszel bővítették. Belegondolva, h akkoriban az emberek milyen nehéz körülmények és kezdetleges technikával dolgoztak - az erőmű megépítése áldozatokat követelő igazi hőstett.

Az erőműnek köszönhetően vált Zaporozsje iparvárossá, az elmaradott régi falvak és a melléjük telepített új helyiségek nőttek össze, a 20 ezres helyből 800 ezres város lett. Az olcsó energiára és az idevándorolt munkaerőre honosodott meg a vaskohászat, vas-és acélöntvény gyártás, (Zaporozssztal, Dnyeprosztal), színesfémkohászat, alumíniumipar, mezőgazdasági gépgyártás (szovjet traktorok), autógyártás (ZAZ - Zaporozsecről Tavrija, Lanos, Chvrolet személyautókra és Tata teherautókra váltottak), motorgyártás (Motor-Sich), transzformátorgyártás, elektronikai ipar - mintegy 300 nagy iparvállalat működik, teríti termékeit és gyárkéményeik 150 féle vegyianyagot ontanak magukból naponta, szennyezve a levegőt és a környezetet. Komoly probléma, a szennyezettség szintje saját meghatározásuk szerint is megengedhetetlen.

Zaporozsjét korábban Alekszandrovszknak hívták, kisebb erődítmény állt itt, h az általában délről induló tatár támadásokat megfékezze. A Zaporozsje nevet, ami ukránul Zaporizzsja - 1921-ben kapta a hely, a "za porogami", vagyis "zúgók mögött", utalva a Dnyeper folyó itteni szakasza zuhogóira. A környéket már jóval időszámítás előtt belakták a szkíták, számos kurgánt tártak fel az utóbbi 100 évben, például a Dnyeper Hortyica szigetén is éltek és temetkeztek. Nézem a kurgánnak állított emlékjelet, arra gondolok, egyáltalán nem fair, h a megyében feltárt régészeti leletek és kincsek más városok múzeumait gazdagítják, a zaporozsjeieknek jóformán semmi sem maradt.

Hortyica szigete a Dnyeprogesszel szemben található, közöttük gránitsziklák a vízben. Hortyica különleges, szent nemzeti helye az ukránoknak. Micsoda ellentét, szemben a gigászi mű, mögötte a messzeségben az ipartelepek égbetörő magas kéményei által széles, szürke sávval bepiszkolt égbolt és itt ez a zöld gyöngyszem a folyó közepén. A sziget mikroklímájának köszönhetően lehet nagy levegőt venni, mélyen lélegezni, különleges élővilág és növényzet, miniatűr ukrán flóra, kicsi sztyeppe, lombos és tűlevelűek, ligetek, mezők, lejjebb pedig sziklás részek váltják egymást - természetvédelmi terület. Szkíta emlékek, kurgánok helye. A legenda szerint itt temették el a besenyők elleni küzdelemben elesett kijevi fejedelmet, Szvjatoszláv Igorjevicset, 972-ben. A Hortyica szigetén alakult a 16.sz.-ban a zaporozsjei kozákok szabad "állama", a Zaporozsjei Szics, amely később is több ukrán szabadság-mozgalom bölcsője, máig az ukrán szabadság szimbóluma. Talán itt írták a zaporozsjei kozákok levelüket a török szultánnak... Idő hiányában sajnos nem láttam sem a kozák faerődítmény mását, sem a múzeumot, 1 okkal több, h hajókázásra visszatérjek.

A városról nekem néhány meglepő: sokáig vitte a pálmát a leghosszabb utca kategóriában a Lenin sugárút, ami egyébként a Lenin térbe torkollik, ahol a Lenin-szobor áll és karjával a Lenin Dnyeperi Vizierőműre mutat. Az erőmű mögötti Dnyeper szakasz egyik szigetét Lenin szigetnek, a jobbparti Zaporozsje egyik kerületét Lenin kerületnek hívják és a zaporozsjei kikötő is Lenin nevét viseli. Nem voltam még ukrán városban, ahol ennyi minden viselte volna Lenin nevét. Zaporozsje munkásváros, az utcák elnevezéseiben megjelennek a gyakori szakmák: Kohászok útja, Acélöntők útja. Zaporozsje az a hely, ahol Leninen kívül szobor áll Dzerzsinszkijnek és tavaly avatták fel Sztálin mellszobrát?

A városban körbeautózva nézem a sztálini empire diadalát, lakóházak, maga a városrész is a Szocgorod nevet viseli, kultúrházak, könyvtár, városháza, koncertterem - klasszicista oszlopok, timpanonok, tornyok, zászlóredők és munkások reliefjei. Terek, szökőkutak, szervezett rendben sorolnak a városban, azon csodálkozom, h 2 világkiállítás is díjazta a szovjet városépítészet ezen remekét... Hihetetlen, a képen ez a Dnyeper parti strand a városban a Hortyica szigettel szemben november 5-én reggel... megintcsak WOW...

2 megjegyzés:

ribizlifozelek írta...

Kicsit amerikai jellegua nagy, elterulo folyokkal es ipartelepekkel. Tetszik a varos. Ahogy olvasom, regi epuletbol is nagyjabol ugyanannyi van, mint itt :)

Noé írta...

Valóban érdekes lenne elmenni oda. Kíváncsi lennék, hogyan gondolkodnak arrafelé az emberek, hogyan élnek. Kíváncsi lennék, miért állítottak Sztálin szobrot. Valami oka kell hogy legyen.;)