2010. november 14., vasárnap

Az Aranykapu

egyike azon ritka építményeknek Kijevben, amely a Kijevi Rusz idejéből maradt fent. A Kijevi Rusz fénykorát Vlagyimir és fia Bölcs Jaroszláv kijevi fejedelmek uralkodása idején élte, a fejedelemség központja Kijev volt. Mindkét uralkodó rengeteget tett a város fejlődéséért és annak megvédéséért. Bölcs Jaroszláv korára Kijev területe a Vlagyimiri időkhöz képest megháromszorozódott, nagy középkori kézműves, kereskedelmi és kulturális központtá vált. Területe elérte a 350 ha-t, az óvárosi részen állt a a Vlagyimir által építtetett Gyeszjatyinnaja templom, a kibővített, Jaroszlavi Kijevben a Szent Szófia székesegyház, körülötte monostorok, hercegi paloták, és rengeteg lakóház.

A várost védelmi célra emelt, facölöpökkel megerősített földsánc-fal vette körül. Ez a falrendszer a mai Kijev belvárosában húzódott, a Lvov tértől (itt állt a Lvov Kapu) végig a Jaroszlavov Val utcán az Aranykapuig, innen a Majdanig, ahol a Ljadszkije kapu állt, ahonnan a "fal" felkanyarodott a Mihajlovszkaja térig.

Az Aranykapu építésének idejét 1037 körülre teszik. Megépült a várost körülvevő védelmi rendszer és annak kapui, a falakon belül a Szófia templom és ezzel egyidőben a kapu árkádja felett, az Aranykapu tetejére emelték az aranykupolájú Blagovescsenszkoje (Angyali üdvözlet) kistemplomot. Az Aranykapu nevét valószínűleg a templom aranykupolájáról kapta. A kapu volt a város főbejárata, fejedelmek, vezérek, külföldi követek feltétlenül itt lovagoltak, hajtottak be. Nemcsak parádés célokra használták, kereskedelmi útvonal is volt, a városba szánt termékek, áruk egy része a kapun át jött be, ezekre vámot vetettek ki. Csaták folytak érte, győzedelmes és vesztes csapatok vonultak át alatta. Számos fennmaradt középkori dokumentum ír róla, Nyesztor, Ilarion, Hipatiusz krónikái, templom-alapító okiratok, stb.

A Kijevi Rusznak az 1240-es tatárjárás vetett véget, a tatárok Kijevet a Ljadszkije kapun keresztül foglalták el, nagy rombolást végeztek, a várost felégették, a túlélők rabsorba kerültek, eladták őket. A tatárjárást követően majd 200 évig nem hallani az Aranykapuról, a 15.sz.-ban jelentek meg ismét leírások róla, utazók, követek, diplomaták és a monostorok beszámolóiban. 1648-ban az Aranykapunál fogadták a lelkes kijeviek az ukrán függetlenségért harcoló, győzedelmes csatából hazatérő Hmelnyickijt. 3 évvel később Radzivil, lengyel-litván fejedelem vonult be Kijevbe, az ő udvarában és kíséretében dolgozott Van Westerveld holland festő, aki számos képet rajzolt Kijevről, az Aranykapuról is - a képek jóval később jó szolgálatot tettek a helyreállítási munkák során. A rajzokon látszik, hogy 1651-re az Aranykapu már félig romos állapotba került, ennek ellenére a 18. sz. közepéig Kijev "főbejárataként" szolgált. 1654-ben Ukrajna Oroszországhoz csatlakozását követően az Aranykapun lovagolt be ünnepélyesen az orosz küldöttség. A 17.sz végén, 18. sz. elején az Aranykapu mellett a védőrendszer megerősítéseként földbástyákat emeltek. A 18. sz. közepére az Aranykaput földdel betemették és mellette másik nagykaput építettek.

Ahogy az máskor és máshol is előfordult, a régi építmény feledésbe merült, 100 éves álmából 1832-re ébredt fel, amikor egy lelkes régész, Lohvickij feltárta maradványait, megtisztította a megmaradt átjárót, a romokat igyekezett helyrehozni és konzerválni. A megmaradt falakat vaskorláttal körbekerítették, de magasabb elhelyezkedése miatt továbbiakban is ki volt téve az időjárás viszontagságainak, ami többeket aggasztott.

A 20.sz. 2. felében komolyan kezdtek foglalkozni az Aranykapu megóvásával. Régészek, történészek, építészek elemezték állapotát, több rekonstrukciós terv és rajzok született, vajon milyen lehetett Bölcs Jaroszláv idejében az Aranykapu, hogyan lehetne a legjobban megőrízni a régi építményt, egyszersmint megmutatni egykori formáját. Kijev város fennállásának 1500. évfordulójára, 1982-re a kőfalak köré és fölé pavilont építettek, amely a Jaroszlavi Aranykapu formáját és megjelenését próbálja visszaadni a látogatóknak. Az épületben ma múzeum található, a megmaradt falakat körbe lehet járni, kétnyelvű audio információ segíti a korabeli történelem és mai viszonyok megértését.

Az Aranykapu Kijev egyik legfontosabb jelképe és látnivalója, majd 1000 éves fennállása mai időkben különösen az erő, a túlélés, stabilitás, hagyománytisztelés jele. (a grafikákat Viszockij könyvéből, erről az oldalról vettem.)

5 megjegyzés:

Noé írta...

Nagyon érdekes személyiség lehett Bölcs Jaroszláv. Én úgy gondolom, inkább vezető volt, mint király. Az emberek elfogadhatták amit mond. Nekem valahogy Mátyás királyra hajaz. Jól látom????

Noé írta...

Bocsánat elütöttem.:)
Lehetett.:)
Érdekes lenne megvizsgálni, kik voltak a jó királyok, és vajon miért.

ribizlifozelek írta...

Pont ilyennek kepzeltem a Kijevi Nagykaput :)

Observer írta...

Igen, sok közös vonásuk van a mi Mátyásunkkal, igazi nagy uralkodók, hódítások, hatalom centralizálása és megszilárdítása, a kultúra felkarolása, könyvek, egyház, templomok, építészet. De "Jaroszláv-mesék"-ről nem hallottam -- meg fogom kérdezni!

Vivien írta...

Mi hétvégén voltunk itt, de csak kívülről tudtuk megnézni, mert a téli hónapokban a múzeum zárva.