2010. október 29., péntek

Harkov - 2.

Tányával a sétát a plosagy Arhityektorov (Építészek tere) kezdtük, szerelmesek kedvenc parkja, középen nekik szentelt szökőkutas szoborral, tavaly, meg idén itt állították fel Harkov 7 csodájának, értsd alatta, legkedveltebb épületének fehér márványból készült miniatűrjeit. Kocka dobogókon állnak, üveg alatt, szerintem rettenetesen ízléstelenek, rondák, de kétségkívül hasznosak, ha az ember gyorsan szeretné sorravenni a helyi nevezetességeket. Az utóbbi években Ukrajnában nagy divat a köznéppel megszavaztatni, mit is kedvelnek legjobban, pl. 2007-ben meghatározták Ukrajna 7 csodáját, idén Harkovban internetes szavazással választották ki a 7 legfontosabb látnivalót.

Ezek közé bekerült Harkov 3 csodaszép temploma, ha az ember felmegy az Unyiverszityetszkaja (Egyetemi) dombra, nagy háromszögen belül mindjárt láthatja mind a hármat. A középkori időkben ezen a dombon állt a harkovi erőd, kozákok építették földből-fából, az őrvidék részeként védték ezt a határvonalat. A vár része volt a valamikori fa templom, amely helyén áll ma az Uszpenszkij (Mária elszenderülése) templom, orosz barokk épület a 18.sz.-ból. Harangtornya a korabeli Harkov legmagasabb épülete, érdekes, pravoszlávokra egyáltalán nem jellemzően orgona van benne, így ma az istentiszteletek mellett orgona és kamarazenei koncerteket is tartanak ott. Az erődnek már nyoma sincs, a domb tetején park, ha előre nézünk a Lopany folyót és mögötte a Blagovescsenszkij (Angyali Üdvözlet) templomot, jobbra pedig a Pokrovszkij (Istenanya oltalma) monostort láthatjuk. A Blagovescsenszkij bizánci stílusú, erősebb falak, zömökebb megjelenésű, keresztcsíkozással. A Pokrovszkij templom a 17.sz.-ban épült, Harkov legrégebbi temploma, szorosan összenőve a harangtoronnyal és a mellette lévő Ozerjanszkaja templommal - a szokásos ukrán barokk, nagyon szépen helyreállított.

A monostorral szemben lévő plosagy Konsztyitucijin (Alkotmány tér) érdekes szobor áll, a szovjet hatalom kikiáltásának emlékére emelték - a vicces harkoviak csak "öten viszik haza a hűtőgépet a zaciból" néven becézik. Az emlékmű mögött 2 tank, a baloldali angol gyártmány, Vrangel orosz hadserege használta még az I.VH körüli időkben, a másik a legendás T-34-es, amelyet Harkovban kezdtek gyártani, tervezője nem élte meg sikerét, a II.VH előtt meghalt. Ez az egész így együtt kissé szürrealisztikus, szovjet hatalomért emlékmű, mögötte a tankok, átmegyünk az úton és bent vagyunk a kolostorban, a térrel szemben pedig a híres harkovi építész, Beketov fenntmaradt és rendbehozott klasszicista épületei. Valahogy egész Harkovra ez jellemző: régi, szocreál és modern dolgok keverednek -- egész jól megférnek egymással.

A vallások tekintetében is hasonlóan toleránsak, a városban több egyház és annak templomai is jelen vannak, elsősorban pravoszlávok, muszlimok (4 mecset), katolikusok, zsidók, örmény egyház, vietnámi buddhisták temploma - kár, hogy mindezek meglátogatására idő hiányában nem került sor, remélem legközelebb.

Essen pár szó a borzasztókról is. A legrondább épületek között nálam a harkovi Operaház viszi pálmát, szürke betontömb, halvány kísérletet sem tettek ennek feloldására, sokkolószerűen taszító, egyszerűen nem hittem el, hogy ez az, ami. Azt mondják az akusztikája jól sikerült - legalább valami. Ez egy típusterv, hasonló szépséget építettek Vilniusban is, lehet, hogy arrafelé más kultúra lévén, többet hoztak ki belőle. Az Operával szemben áll a Zerkalnaja Sztruja emlékmű - szép park, az emlékmű nekem nem annyira. Láttam még a Sevcsenko szobrot, a harkoviak nagyon büszkék rá, jónak tartják, a kompozíció nem az esetem, a háborús-győzelmi-katona-forradalmár érzést kelti bennem, ami kevésbé megy költő-festő óriáshoz, mégha a függetlenné válás forradalmi gondolatait is forgatta fejében.

Összességében örülök, hogy legalább ennyire futotta, remélem lesz még alkalmam visszatérni - pl. élt és dolgozott itt az orosz festő, Repin, szép gyűjteménye van a városban, egy jó kis színház oroszul, a helyi új stadion, a Metalliszt fellegvára, számos vicces szobor -- lenne még merre menni. Legközelebb...

Harkov - 1.

Úgy hozta a sors, hogy 2 napot Harkovban kellett dolgoznom. Jártam már errefelé korábban, reggel odarepültem, munka, aztán este vissza Kijevbe, ezúttal komoly elhatározással indultam, mindenképpen kiszorítok kis időt, hogy kevéskét lássak a városból. Sikerült reggel 1/2 8-1/4 10 között idegenvezetővel sétát tennem Harkov történelmi városközpontjában. Általában, ha új helyre megyek, szoktam kérni idegenvezetést 1,5-2 órát, tapasztalatom szerint az idegenvezetők Ukrajnában nagyon felkészültek, erős történelmi ismerettel mesélnek és természetesen a helyi "folklórt" is ismerik. Idegenvezetőt megfizetni Ukrajnában egyáltalán nem luxus - mondjuk ez a harkovi az elmúlt 4,5 év legdrágább darabja volt, a szokásos összegnek majdnem a duplájába került -- a szokatlan, kora reggeli időpont felhúzta az árat...

Harkov város nevével kapcsolatban több legenda is él, az egyik szerint nevét Harko kozákról kapta, aki csapataival és népével a vérzivataros időkben a tatárok ostromolta földkről ide, Szlobozsanscsina területére települt. Szlobozsanscsina határvidék, mai divatos kifejezéssel élve "frontier", nevében benne foglaltatik a szloboda=szabad szó, vagyis afféle SzabadFölde, itt nem volt jobbágyság, és bár az orosz cár alá tartozott, peremvidékként a terület hosszú ideig maga uraként élte napjait.

A harkovi megye, a szumi terület kis része, Donbassz északi pereme, az orosz belgorodi megye, vele szomszédos kurszki terület déli és a voronyezsi megye dél-nyugati része tartozott ehhez a régióhoz. A harkoviak ma is szeretik függetlenségüket, szabadságukat, ez megjelenik sajátos, Ukrajnában, vagy Oroszországban egyáltalán nem honos helyi nyelvi kifejezéseikben (harkovi szavak). Az orosz nyelv használatáért 1996 óta folyamatosan küzdenek, egyszerűen regionális nyelvnek nyilvánították és ezt használják, de pl. Ukrajna NATO-barátkozásával kapcsolatban is gyorsan hoztak egy helyi rendeletet, hogy az ő megyéjükre esetleges Nato-csatlakozással kapcsolatos ukrán kötelezettségvállalások nem vonatkoznak. (Az nem kérdés, hogy mindez ellentmond az ukrán törvényeknek, így nem érvényesek - a harkoviakat ez annyira nem izgatja.)


Más történet szerint Harkov nevét a várost átszelő Harkov folyóról kapta, a város második folyója a Lopany, e két folyam itt egyesül. Persze ez a "folyós-stuff" nem annyira hangzik jól, mint a kozák sztori, ők inkább ezt szeretik és ennek a Harko kozáknak lovasszobrot is állítottak 10 éve. Nagy vita előzte meg, hogy melyik irányba nézzen a ló fara, azóta helyi nyelvek az egyes kerületeket ehhez viszonyítva nevezik, mintegy orientálva a kérdezőt: Fenék-Alsó, jobbra fordulj a hátsótól, mondjuk erősebb kifejezésekkel, de most ebbe nem mennék bele. 

A harkovi repülőtérre érkezőt meglepi az új, funkcionális, szép épület, pár hónapja adták át a forgalomnak, Jaroszlavszkij úr, harkovi üzletember (aki 15. az ukrán oligarchák listáján) projektje keretében készült, ő maga finanszírozta és újítja fel a repülőteret. Igen, természetesen a 2012-es futball EB-re készülődik Harkov is, az egyik rendező város a sporteseményen.

Harkov nagy város, majdnem 1,5 millió ember lakja, szokták az "első főváros" névvel is illetni, mert 1919-34 között az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosa volt, a '17-19-es forradalmi időkben mikor Kijevben kikiáltották a független Ukrán Népköztársaságot, a szovjetek ellenpólusként ide helyezték át a fővárost. Ebben az időben a város nagyon gyors fejlődésnek indult, pl. ekkor, a 20-as évek második felében, a Szabadság téren (korábban Dzerzsinszkij tér) rohamtempóban épült az ún. Goszprom (állami ipari) központ. Ez a főtér, Európa 6., a világ 12. legnagyobb tere, 5-ször nagyobb a moszkvai Vörös térnél, télen hatalmas korcsolyapálya és jégszobrok, nyáron pedig homokszobrászat folyik. Szabadkoncertek helye, 2008-ban az AIDS elleni küzdelem részeként, itt adott koncertet a Queen és Paul Rodgers, eddig ez volt az együttes legmagasabb létszámú koncertje.




A tér körül több érdekes épület, mindenekelőtt az előbb említett konstruktivista Goszprom Központ - szimmetrikus betonépületek együttese, ahol különböző állam-és gazdaságirányítási szervek helyezkedtek el. A tér másik oldalán áll a Harkov Szálló, állítólag az épület fölülről látható sarló és kalapács formát ad. Másik oldalon a Harkovi Egyetem épülete, szobrok, az egyetem alapítója, professzora, névadója - Karazin szobra, ezt a népi folklór "sétáló Karazinnak" hívja, nem a szobor kinézete miatt, hanem leginkább azért, mert 1907-es felállítása óta a 4. helyre tették át a városban (most végre az egyeteménél áll). Karjával az egyetem főbejáratára mutat - "вам туда!", "nektek oda", mondja a köznyelv - persze ez alatt sokmindent érthetünk. A Lenin szobor hozza szokásos formáját (lásd fenti kép), iránymutató jobb kéz (helyiek szerint a közeli illemhely útbaigazítására).

Harkov ipari nagyváros és kereskedelmi központ, ami nem kapható a Barabasov nevű bazárban, az nem is létezik. Folyt.köv.

2010. október 26., kedd

Harkov, Gogol, Csicsikov

Tavaly többször is eszembe jutott, írni kéne a Gogol bicentenárium kapcsán. Gogol ukrán író, aki műveit orosz nyelven írta - persze könnyen lehetséges, erről egy orosz másképp vélekedne... Az tény, hogy Gogol a poltava-megyei (akkoriban Poltavai kormányzóság) Szorocsinci faluban született, sokat írt az ukrán falvakról, parasztokról, ukrán és orosz földesurakról, kíméletlenül valóságábrázoló művei hol mulatságosak, keserűek, nagyon kritikusak és megbocsátóak egyszerre. Könyveit olvasva, darabjait nézve gyakran jutott eszembe, hogy az eltelt 200 év alatt olyan sok minden azért nem változott errefelé (az árnyékképen Csicsikov alakja a szállodai shower cap dobozáról).

Szorocsinciben 2006-ban jártam, nagyon régóta rendezik ott a híres Szorocsinci vásárt (lásd Gogol Szorocsinci vásár c. novelláját az Esték egy gyikánykai tanyán c. novellásgyűjteményből), ezen alkalomból szerencsésen meglátogattuk a Szorocsinci faluban lévő Gogol múzeumot is, nagyon tetszett nekünk, sőt eljutottunk még a közelben lévő Gyikánykára is, ahol életem eddigi legjobb húsos varényikijét ettem. Poltavscsina (poltavai járás) tényleg szép vidék, zsíros föld, zöld mezők, dombok, poros falvak, sorvadó városkák, néha egy-egy kolostor, monostor csak úgy benne a nagy semmiségben. Az útmenti fogadókban megannyi ukrán menyecske, számos gogol-külsejű verselős-dalos pasi szórakoztatja a népeket, sok-sok részlettel az ominózus novellagyűjteményből. És bár tavalyelőtt láttuk a Revizort az Orosz Dráma Színházában (moszkvai előadás volt Kijevben), majd idén Moszkvában a Majakovszkij Színházban megnéztük a Hogyan veszett össze Ivan Ivanovics Ivan Nyikiforoviccsal c. komédiát - annyira jó, és annyira ukrán történet -, most volt a Háztűznéző a békéscsabaiak előadásában itt Kijevben, számos Gogol mű, nem beszélve a tavalyi új Tarasz Bulba filmről, valahogy mégsem került sor arra a post-ra Gogolról.

Az aztán álmomban sem jutott volna eszembe, hogy létezik hely, ahol Csicsikovról, Gogol Holt lelkek c. művének főhőséről neveznek el egy szállodát - ez pedig különös módon Harkovban van. Harkov Ukrajna 2. legnagyobb városa, Harkov megye központja, ami pedig Poltava megyével szomszédos. Honnan jött az ötlet - nem tudom, hiszen az sem ismert, járt-e egyáltalán Gogol Harkovban, mégis egy szálloda Harkov történelmi központjában, természetesen a Gogol utcában, valahogy Csicsikovnak keresztelődött. Képzeljetek el egy szállodát, amit Csicsikov Hotelnek (klikk rá, ők angolosan Chichikovnak írják át) hívnak, ahol az étterem Csicsikov Restaurant és a szobában, az ágy melletti éjjeliszekrényen biblia helyett Gogol Holt lelkek és Revizor kötete fekszik. A szoba és folyosó falait a műhöz készült 18.sz.-i metszetek, illusztrációk másolatai díszítik és Csicsikov alakja látható az összes szállodai kelléken (lsd 1ső kis árnyékkép). Az étteremhez vezető lépcsőfordulóban az ő olajképe lóg a falon, előtte finom, eredeti csillár (erről a régi kijevi lakás Babussal készített karácsonyi lámpánk jutott eszembe), habos függöny az ablakon, amely mögött a komor-ronda-téglás házak sejlenek fel. Hogy ez nyomasztó-e? Egyáltalán nem, ezzel indult találkozásom Harkovval - amiről majd ezután mesélek (előre is elnézést a képek minőségéért, csak telefon volt nálam a fényképezéshez).

2010. október 24., vasárnap

ősz a Marijinszkij parkban

Tegnap a falfestményes kaland után kimentem levegőzni a Marijinszkijba - a park a mostani lakáshoz még közelebb esik. Mondhatjuk telt ház volt, érdekes, hogy alapvetően a fiatal és idősebb korosztály képviseltette magát, én voltam a ritka középkorú (:)), mobil ifjak görkorival, gördeszkán ijesztgették a sétálókat, fiatal párok andalogva, vagy padon fázósan összebújva feledkeztek egymásba, babakocsis, vagy gyermekeiket sétáltató ifjú szülők, pár korosabb úr Lolitácskájával a karján sütkérezett az emberek között, míg az idősebb korosztály a délutáni napot elmélázó mosollyal élvezve rótta a park útjait.
Mondhatjuk mindenki fényképezkedett, ez itt baromi nagy divat, mostani fő attrakció: beállunk, sok levelet összegyűjtünk, feldobjuk és az aláhulló levelek között széttárt karokkal felugrunk. Az egyedül sétálók szép leveleket gyűjtögettek, ebbe én is beszálltam...

2010. október 23., szombat

Kiev Muralissimo fesztivál

Kijevben 2 napja indították útjára a street art irányzathoz tartozó graffiti fesztivált Kiev-Muralissimo néven. A nevet a mura=fal és bravissimo szavak összevonásaként kapta, egyben utalás is arra, hogy a murális művészetek különböző alkotásai jelennek majd meg: köztéri, falra festett nagyméretű látványképek, freskók, graffitik formájában. A képeket ukrán és külföldi művészek készítik, erre a célra a városi önkormányzat már kijelölte 13 ház külső falfelületét, aluljárót és kerítésfalakat - ezeket fogják szebbé, kedvesebbé varázsolni 2012-re. Ez a 2012-es kezdi misztikus számmá válni, ugye majd ekkor rendezi a 14. futball EB-t Ukrajna és Lengyelország közösen, melynek döntője Kijevben lesz. A fesztivált a német és francia nagykövetségek, valamint a kijevi Francia Kultúrális Központ támogatják.

A beharangozó után ma a Lavra melletti utcácskához vettem utamat, gondoltam megnézem, hol tartanak. Ez a fesztivál kick-off kicsit ukránosra sikerült, van fesztivál, meg nincs is, leginkább még nem látogatható. Az utcácska dugig volt a Lavra hátsó kapujánál összetorlódott frissen egybekeltekkel, míg az ifjú párok bent a Lavrában fényképezkedtek, kint a násznép múlatta hangosan az időt nem kevés pezsgő kíséretében. Az utcába betérve (Lavra utca) egyből látszik a szép, nagy falfestmény, ez az udvar, a körbefutó kerítés és a házak a Lavrához tartozó külső gazdasági épületek. Úgy másfél éve sétáltunk egyszer errefelé, itt, a mai Pecserszknek nevezett kijevi városrészben volt a vlagyimiri Kijev melletti Beresztovo falu, itt áll ma is a Beresztovoi Megváltó Temploma - kicsi, tömör-falas, bizánci stílusban, a Lavra egyik külső temploma, Jurij Dolgorukij, Moszkva megalapítójának nyugvóhelye. Emlékszem, akkoriban készítettem pár képet a templomról és a környező kerítés graffitijeiről - ha megtalálom őket, felteszem. Mostanra a kerítést világos színnel lealapozták, biztosan ide is kerül majd újabb kép. A kerítésen bekukucskálva látható, hogy az udvarban körbefutó falakon dolgoznak, rövidebb szóváltás után sem engedett be az őr, mert most nincs rendezvény... Próbálkoztam, hogy a street-art élvezéséhez nem szükséges szervezett idegenvezetés, hajthatatlan volt, meg bevetette a lelki terrort - "menjen el, jobb magának, ha kirúgnak az állásomból, 2 gyerekem van", na, ez az amit nem bírok, egyszerre önt el a szánalom és düh, így feladtam - mondanom sem kell, h miközben ez az épületes párbeszéd folyt, mások ki-be járkáltak... Sebaj, majd figyelek, mikor jelenik meg újabb kép, megnézem. Az idő szép volt, jót sétáltam -- sőt, a tett színterére autóval mentem, mert mostanában már vezetek is Kijevben!

2010. október 22., péntek

2010. október 13., szerda

a fodrász elkerülhetetlen

tetszik nekem itt a Mecsnyikova és Klovszkaja kereszteződésénél a tájékoztató kresz tábla újraértelmezése... szöveg a következő: Fodrász, Marjanyenka köz 11/12, balra 50 m.

Nálam a lakásban még mindig nincs fűtés, valaki kérdezte, hogy miért - azért, mert csak. Korábban már írtam, hogy erre a lakások többsége távfűtéses. Múlt péntek óta kapcsolják be fokozatosan a fűtést, először az óvodákban, iskolákban, stb. intézményekben. Komolyan, nem lakom köpi helyen, srégen egy szálloda, kicsit lejjebb ombudsman, meg egyéb parlamenti bizottságok irodái -- mégis úgy látszik, fűtés bekapcsolás szempontjából hátrasorolt vidék. Az elő-és fürdőszobákban van egy enyhe padlófűtés, felkapcsoltam, a nappaliban a légkondin van meleg fokozat. A hálóban nincs, így éjjelre 2 paplan, zokni és sapka. A rossz hírt tetézi a meleg víz hiánya. Eddig azt csináltam, hogy előre megnyitottam a zuhanyt, engedtem vagy 10 percig (ez komoly), ennyi idő alatt felér ide a 4.-re a meleg víz, akkor beálltam. Mára azonban ez is kimúlt, reggelre annyira átfagytam, hogy duffla örömmel mentem munkahelyemre. Nincs hideg, de a fűtés még ott sem megy. Ma reggel 4 fokkal indítottunk, napközben felkúszott 12-ig, a rossz hír, hogy most éjszakára fagyot mondanak. Azt olvastam a neten, tegnap Moszkvában már enyhén havazott. Erre mondta Vologya bácsi, akkor pár nap múlva itt is fog. Remélem nem, vagyis mindegy, mert holnap hazarepülök vízumot intézni - talán pár nap múlva, mire visszajövök, fűtés és melegvíz is lesz...

off -- technikai kérdés blogspotosokhoz

Mostanában megváltozott a blogspot fényképfeltöltési programja, azóta nem tudok álló fényképet feltölteni, mert minden fekve kerül fel. Tudtok tanácsot adni, mi a teendő? Előre is köszönöm!

2010. október 10., vasárnap

einstand

Itt találkoztam többször azzal a szokással, hogy ha valamit terveznek, képzelnek 1 adott helyre -- akkor azt gyorsan megjelölik. L. nevezte el a jelenséget einstand-nak, jó, ha befoglaljuk a helyet, nehogy más, egyéb célra esetleg elvigye. Az ilyesmi segít abban is, hogy ne feledkezzünk meg, mit ígértünk, vagy terveztünk valaha... Illusztrációként 2 példa. Az ember először látván az apró, minitemplomot - felkiált, de édes!, valójában a templomocska azt jelöli, hogy ide igazi, nagy templomot szeretnének építeni. A minitemplomban egyébként folyik szolgálat. (A képen a Lvov téren a Sztretenszkaja templomra gyűjtenek az ukrán pravoszláv egyház kijevi patriarchátusa számára, de hasonló apró templomocskák állnak városszerte olyan helyeken, ahol régi, valaha lebontott templomot szeretnének visszaépíteni, vagy újat építeni, mondjuk új lakótelepen a lakóközösségnek). Érthető-e ez a fajta igyekezet, hiszen józan ésszel belegondolva, a templomépítés bizonyosan építési engedély köteles, mire ez a befoglalós sietség? Ne feledjük, Ukrajnában 3 pravoszláv egyház van, egymással versenyeznek, nem mindegy, hogy kié lesz a placc...esetleg a másik egyház hamarabb ér oda és építi fel saját templomát.

A másik példa - és hasonlóak szintén többen vannak -, általában kőtömbökre illesztett táblák, amelyen azt tudatják, hogy ide majd XY emlékművét helyezik el (nehogy másnak eszébe jusson egyebet odatenni). Esetünkben Pilip Orlik, ukrán hetman, az első ukrán alkotmány megalkotója vár szobrára a Lipszkaja utca végén.

2010. október 9., szombat

Пейзажная аллея - Pejzazsnaja alleja

talán Panoráma sétánynak nevezném ezt az utat, amely a Sztarokijevszkaja domb szélén került kialakításra még a '80-as évek legelején, hogy az erre sétálók gyönyörködhessenek az eléjük táruló tájban. A sétány a "vlagyimiri várost" köti össze a "jaroszlavi város"-sal, vagyis a régi, Felsőváros 2 dombja szélén fut, alatta meredély, lent a völgyben sétálóösvények, fák és bokrok, mögötte pedig a Podol, az Alsóváros. Ha elnézünk messze, balra - a Dnyeper folyó partján épült Obolony városrész magas házait látjuk, hidat a folyó felett, egyenesen, kicsit jobbra a túlparti homályban a véget nem érő lakótelepek.

A Pejzazsnajat többnyire régi házak szegélyezik, az "aranykorból", 20.sz. eleji szecessziós lakóházak, tilos az új építkezés, a kijeviek egyik városvédő egyesülete próbálja a régi Kijevet valahogy megőrízni. A városvédők mozgalmával szemben az építési vállalkozók leleményessége pont olyan, mint más országokban: hagyják lepusztulni a háza(ka)t egészen a lakhatatlanságig, a lakók sorban kiköltöznek, az épület megroggyan, esetleg tűz is pusztítja, a végén nincs mit tenni, a veszélyessé vált építményt le kell bontani, helyére új kerül. Ez a recept főleg ingatlanboom idején dívik, most persze az ingatlanpiac Kijevben sincs sehol, válság óta az ingatlanfejlesztés a tetszhalál állapotában leledzik. Azért a sétány vége felé mindjárt feltűnik 2 leépülőben lévő régi lakóház, ugyan még állnak, de már lakatlanok...

A sétány pusztulásnak indult másik felében vidám játszóteret készített Kosztya, a pénzt a városi parkgondozó társaság és kis részben a környék lakói dobták össze. A projekt tavaly indult, nyárra átadták a játszóteret, idén a munkák még folytatódnak, masterclass keretében Kosztya Szkrituckij és művésztársai ajándékozták a városnak munkájukat. A játszótér bejáratánál angyalka párnák tetején fújja az indulót. Vidám színek, a ronda betonkerítést eltakaró 30 m hosszú macska, szájában álló-, és búvóhelyek, gyermekportrék mozaikban előadva, fa és varjak, a térben elefántos és zebrás szökőkutak, vadak nagyratátott szájaiban pihenőpadok, mozaikos dobozok, lehet rajta ülni, állni, rajzolni, enni , a játékos fantázia és mesék keverednek, meg persze lekövezett ösvények rohangáláshoz, homokozó -- kész gyerekparadicsom.

Most az őszi napsütésben sok felnőtt fényképezkedett errefelé, gondolom hétköznap a gyerekek uralják a terepet. A szeles időben jól hallani a kiszáradt fák tetejére függesztett szélcsengők hangjátékát.

A játszótér egyébként veszélyben van, helyére az ukrán KÜM lakóházat szeretne építeni dolgozóinak, emeletes házat, elit lakásokkal, tetején medence, előtte szép panoráma -- az építési tilalom, a helyiek tiltakozása ellenére a városi önkormányzat egyik magas tisztségviselője támogatja az ötletet. A játszótéren felhívás található, hogy csatlakozzanak a tiltakozókhoz, már a mozgalom keretében művészeti alkotásnak nyilváníttatták a terecskét, hogy ne lehessen ledózerolni. A helyiek bírósághoz fordultak.
Remélem a józan ész győz és a sétány a játszótérrel marad.

2010. október 6., szerda

Gogol: Háztűznéző - békéscsabai Jókai Színház

Mindkét lakóhelyünknél volt/van színház, pl. most a mellettünk lévő Lipszkaja utcában áll a Színház a Lipkiben, ifjúsági létesítmény. Ebben az évadban az a különös szerencse ért bennünket, hogy már a 2. magyar nyelvű előadást hozzák el Kijevbe! Szerda este Lvov után Kijevben szerepelt a békéscsabai Jókai Színház csapata, Gogol Háztűznéző c. művét adták elő. A szinitársulat direktora, Fekete Péter az elmúlt szezonban a szomszédos országok darabjait tűzte műsorra. Az ukrán választás esetében az ötlet párosult a Gogol évfordulóval, a rendezéshez ukrán rendezőt hívtak meg Sztanyiszlav Mojszejev személyében, akit díszlettel és jelmezzel ukrán kollégái segítettek.  
Minimalista díszlet, a színpad közepén magasból lógó, mozgó, köralakú fogason női és férfi esküvői ruhák előtt és alatt játszódik a történet, tagadhatatlanul ukrán akcentusú megjelenítés született. Nagyon tetszett a szereplőválasztás, a játék, a hangulat, nem igazán kosztümös darab, hanem "jelző" öltözékek, dekoltázsok, vodkákat kísérő uborkák színesítették a komédiát. Az előadás teltházas volt, fergeteges sikert arattak, a darab végén rengeteg virággal köszöntötték a nézők a színészeket. Az előadás magyar nyelven ment, a színpad felett bal oldalon futott az ukrán fordítás. Pont aznap ért ide a hideg, fűtés nem lévén nagykabátban ültünk a nézőtéren. Az előadást követően a magyar színészek a díszlet kicsinyített másával - fejre illeszthető koszorún gyermekméretű díszöltözékek - köszönték meg Mojszejevnek a közös munkát.