2010. augusztus 30., hétfő

fák és szobrok - Kijev, Cskalov park alkotásai

Kijev legrégebbi városrésze a Felsőváros, valaha az itteni dombokat vette körbe a városfal, amelyen néhány városkapu volt található - köztük az Aranykapu, amiről majd egyszer írok külön. A közvetlen Felsőváros melletti kerületet szokták volt nagyon régen "Új építmények" névvel illetni. A Felsővárosból a mai plosagy Pobedi-ra (Győzelem tere), - valaha Jevrejszkij bazar, vagy Galicijszkij rinok (zsidó bazár, galíciai piac) - vezet egy utca, ma ulica Goncsara (Olesz Goncsar 20.sz.-i szovjet-ukrán író, a névre klikkelve angolul olvashatsz a wikinél) névre hallgat, az utca mellett apró parkok - az egyiket Cskalov szkverik-nek becézik, azért, mert a Goncsar utca korabban Cskalov nevét viselte (Cskalov volt az orosz-szovjet Lindbergh - klikk ide továbbiakért magyarul). A kis téren meghagyták Cskalov szobrát, a tér mögötti másik park bejáratánál pedig Goncsar vár bennünket.

Ezen az utcán kell végigsétálni, a parkokba bemenni, nagyon alaposan körülnézni, mert első ránézésre nem mindig talál meg mindent az ember Kosztya Szkrituckij, a játékos kedvű szobrász-palánta alkotásaiból, aki a holt-fákból fantáziál sokunk kedvére.

A Cskalov terecske önmagában is kedves jelenség, közepén a 19.sz-i széria-szökőkutak egyike, teljesen jól működik (ilyenkor enyhe irigység tölt el, mert a mi házunk előtt lévő kis téren már 3. nyara nem megy a hasonló szökőkút), tőle jobbra jól felszerelt játszótér a gyerekeknek. Háta megett tekintélyes házak, az egyik valami írók háza féle lehetett, 13 emléktáblát számoltunk meg rajta, ukrán költők-írók éltek itt. A csobogó kutat árnyas fák, padok veszik körül, a hozzájuk vezető kis út mellett pedig az egyik fa odvából néz ránk a professzorasszony lesütött szemmel, komolyan.

Kicsit hátrébb a fűben, nagy szitakötők.

A tér hátsó sarkán pedig egy rücskös testű hal, pár méterrel odébb pedig a szárnyas krokodil. Amikor Kosztyát megkérdezték, miért van szárnya - azt válaszolta, ezzel szerette volna a krokodil agresszivitását enyhíteni. 
Arra gondoltam, bárcsak mindig ilyen egyszerű lenne a szelidítés és az erőszak leszerelése, több szárnyas embertársunk is rohangálhatna körülöttünk!

1 megjegyzés:

Csilla írta...

Jaj, ez az utolsó mondatod nagyon jó volt, szerintem védesd le!!! :)))

És tudod ezek a szobrok nagyon megkapóak! Nem is tudom, nem lehetne ezeket mutogatni mindenfelé? Nagyszerü alkotások születhetnének mindenfelé a világban, és mennyivel jobb ez, mint az égnek meredő évek óta kiszáradt fák, vagy a helyük. Nekem nagyon tetszik!

Ez a park pedig nagyon hangulatos, az embernek kedve lenne tényleg ott ücsörögni az árnyat adó fák tövébe, a szökőkutat hallgatva. Nagyon szép!