Donyeck - reloaded

Úgy alakult, máris sikerült visszatérni Donyeck megyébe, most "tartozék" voltam, kicsit több idő jutott sétára, nézegetésre és fényképezésre. Korábban már írtam 1 post-ot Donyeckről, itt volt, innen folytatnám. Donyeck építészetileg 1 nagy vicc, együtt hozza a '30-as évek lelkesítő, klasszicista elemekkel kevert szocreálját, az iparvidéknek lebutított sztálin-barokkját, az '50-60-as évek hruscsovkáit, a '70-es évek csempével fedett baromságait, a '80-asok ronda betonjait, néhány mai szupermodern iroda és bevásárlóközpont épületeit. Természetesen megfűszerezve az eltelt évek történelme, kulturája, ideológiája által favorizált alakok szobraival. Mert Donyeckben szobor-boom van, szobrok a szovjet hatalomért harcolókért, több II.VH-s emlékmű, forradalmárok, politikusok, hadtest-parancsnokok, tábornokok, az iparvidék munkás-hősei: bányászok, kohászok, rendőrök, ápolónők, tanárok, az élet nagy alakjai, anya és gyermek, a szovjet és ukrán kultúra képviselői: írók, költők, tudósok, mai darabok, mint Beatles, stb., stb., stb.  Persze attól függően, hogy mikor készült, változik a stílus és méret - szocreál, klasszikus, modern; mindez előadva bronzban, vasban, mészkőben, márványban, gránitban, kellemesben, élvezetesben, cikiben és borzasztóban - you name it -- mindez együtt Donyeckben.

Nem mondhatnám, hogy Donyeck fan-né váltam, de azt gondolom nagy-nagy riszpekt a donyeckieknek, a múltat deklaráltan vállalják, nem felejtik, büszkék rá, őrzik emlékét, úgy hiszik, tesznek, élnek, hogy mindez történelmük, életük része, aztán annyi, nagy feneket nem kerítenek neki, élvezik és építgetik a mát, tervezik a holnapot - egészséges hozzáállás.

Nagyon sok látnivaló nincs itt, viszont sok-sok park örvendezteti meg a látogatót és persze itt van a Donyecki Sahtyor (ukránul: Donyecki Sakhtar, magyarul Donyecki Bányász) szuperstadionja, ahol szervezett idegenvezetővel bejárható csoportos nézelődések vannak -- ennyi a terv 1 napra és ez belefér.

Kisétálok a szállodából, a szálloda játszóterét végigcsodálkozva - mennyi minden a gyermekekért, meg valahogy idekeveredett 1 szerencsét (karriert és pénzügyeket támogató) fa is (pénzből elég sok van Donyeckben), hirtelen dombtető előtt találom magam, felnézve tankok, mögötte hatalmas szobor. Ez a Donbassz Felszabadítói tiszteletére létesített emlékmű-együttes, a donyecki felszabadítás 40. évfordulójára készítették, majd idén, a II.VH-s győzelem 65. évfordulója alkalmából kapott egy haranglábat és az emlékmű oldalán némi haditechnikát állítottak ki, tankok - T34, T54, ágyú, meg ilyesmik. Felkapaszkodom, a hatalmas szoboregyüttes katona és bányász duója, 18m magas figurák, a talapzattal együtt 30m - messziről is jól látható. A talapzaton felirat, dicsőség és hála a Donbassz felszabadítóinak, katonáknak, partizánoknak, földalattiaknak, és sorban az elesettek nevei. A hangulatot fokozza a hangszórókból felcsendülő zene, ottjártamkor II.VH-s dal-egyveleg ömlött a tereken át, "Vsztavaj sztrana ogromnaja", "Katyusa", "Tyomnaja nocs" és ilyenek. 'Visszafordították az idő kerekét', mondja Szása, aki épp sétám közben telefonál és háttérzajként hallja a hangos hazafias dalokat. Nem hiszem, inkább elfogadják, úgy, ahogy volt és ahogy most van. Magát a parkot máig Lenini Komszomol kulturális és rekreációs parkjának nevezik, egykor bánya és cigánytelep volt a helyén, rengeteg munkával alakították ki a mai tereket. 

A Donbassz Emlékmű szomszédságában áll az Afgán Elesettek emlékműve, kő, kiszolgáltatottság és ismét az elhunytak nevei. A park hatalmas, még vannak egyéb tematikus részei, lenyúlik a folyóhoz, ahol csónakázni lehet és gyönyörködni a túlparton lévő meddőhányókban. Mert Donyeck bányászváros, rengeteg meddőhányó veszi körül, ha helyben vasat bányásztak, a föld mélyvörös, sötét-, szürkésbarna, szénfejtés folyt ott. A meddőhányó, ha újabb, vagy kopár-ronda, vagy a régebbiek benőtt-rondák, esetleg beültetett fél-ronda kategóriát ütik meg -- még nem igazán sikerült kitalálni, hogy mit kezdjenek velük. Folyt.köv.