2010. augusztus 30., hétfő

fák és szobrok - Kijev, Cskalov park alkotásai

Kijev legrégebbi városrésze a Felsőváros, valaha az itteni dombokat vette körbe a városfal, amelyen néhány városkapu volt található - köztük az Aranykapu, amiről majd egyszer írok külön. A közvetlen Felsőváros melletti kerületet szokták volt nagyon régen "Új építmények" névvel illetni. A Felsővárosból a mai plosagy Pobedi-ra (Győzelem tere), - valaha Jevrejszkij bazar, vagy Galicijszkij rinok (zsidó bazár, galíciai piac) - vezet egy utca, ma ulica Goncsara (Olesz Goncsar 20.sz.-i szovjet-ukrán író, a névre klikkelve angolul olvashatsz a wikinél) névre hallgat, az utca mellett apró parkok - az egyiket Cskalov szkverik-nek becézik, azért, mert a Goncsar utca korabban Cskalov nevét viselte (Cskalov volt az orosz-szovjet Lindbergh - klikk ide továbbiakért magyarul). A kis téren meghagyták Cskalov szobrát, a tér mögötti másik park bejáratánál pedig Goncsar vár bennünket.

Ezen az utcán kell végigsétálni, a parkokba bemenni, nagyon alaposan körülnézni, mert első ránézésre nem mindig talál meg mindent az ember Kosztya Szkrituckij, a játékos kedvű szobrász-palánta alkotásaiból, aki a holt-fákból fantáziál sokunk kedvére.

A Cskalov terecske önmagában is kedves jelenség, közepén a 19.sz-i széria-szökőkutak egyike, teljesen jól működik (ilyenkor enyhe irigység tölt el, mert a mi házunk előtt lévő kis téren már 3. nyara nem megy a hasonló szökőkút), tőle jobbra jól felszerelt játszótér a gyerekeknek. Háta megett tekintélyes házak, az egyik valami írók háza féle lehetett, 13 emléktáblát számoltunk meg rajta, ukrán költők-írók éltek itt. A csobogó kutat árnyas fák, padok veszik körül, a hozzájuk vezető kis út mellett pedig az egyik fa odvából néz ránk a professzorasszony lesütött szemmel, komolyan.

Kicsit hátrébb a fűben, nagy szitakötők.

A tér hátsó sarkán pedig egy rücskös testű hal, pár méterrel odébb pedig a szárnyas krokodil. Amikor Kosztyát megkérdezték, miért van szárnya - azt válaszolta, ezzel szerette volna a krokodil agresszivitását enyhíteni. 
Arra gondoltam, bárcsak mindig ilyen egyszerű lenne a szelidítés és az erőszak leszerelése, több szárnyas embertársunk is rohangálhatna körülöttünk!

2010. augusztus 28., szombat

Donyeck - kovácsolt vas figurák parkja

Nincs abban semmi különös, ha a vaskohászat fellegvárában kovácsmesterek nemzetközi fesztiválját tartják - ez megy itt évente, 2001 óta, a legjobb munkák általában helyben maradnak és a park gyűjteményét szaporítják. Csodás formájú padok kétoldalt, az egyes fasorokat különböző témáknak szentelték: mesék, zodiákus jegyek, állatfigurák, játszótér. A park bejáratánál kovácsoltvas térép mutatja, hogy Európában még mely városokban van hasonló park. Nagyon jó ötlet, nézni, kipróbálni, megpihenni.
Ilyen a tökéletlen levelesláda

Régi téma: pad, összeölelkező lámpákkal

Vitás kérdések megbeszélésére...

Hintázni jó!

Pad esküvőre

Végső simítások...


Donyeck - reloaded

Úgy alakult, máris sikerült visszatérni Donyeck megyébe, most "tartozék" voltam, kicsit több idő jutott sétára, nézegetésre és fényképezésre. Korábban már írtam 1 post-ot Donyeckről, itt volt, innen folytatnám. Donyeck építészetileg 1 nagy vicc, együtt hozza a '30-as évek lelkesítő, klasszicista elemekkel kevert szocreálját, az iparvidéknek lebutított sztálin-barokkját, az '50-60-as évek hruscsovkáit, a '70-es évek csempével fedett baromságait, a '80-asok ronda betonjait, néhány mai szupermodern iroda és bevásárlóközpont épületeit. Természetesen megfűszerezve az eltelt évek történelme, kulturája, ideológiája által favorizált alakok szobraival. Mert Donyeckben szobor-boom van, szobrok a szovjet hatalomért harcolókért, több II.VH-s emlékmű, forradalmárok, politikusok, hadtest-parancsnokok, tábornokok, az iparvidék munkás-hősei: bányászok, kohászok, rendőrök, ápolónők, tanárok, az élet nagy alakjai, anya és gyermek, a szovjet és ukrán kultúra képviselői: írók, költők, tudósok, mai darabok, mint Beatles, stb., stb., stb.  Persze attól függően, hogy mikor készült, változik a stílus és méret - szocreál, klasszikus, modern; mindez előadva bronzban, vasban, mészkőben, márványban, gránitban, kellemesben, élvezetesben, cikiben és borzasztóban - you name it -- mindez együtt Donyeckben.
Nem mondhatnám, hogy Donyeck fan-né váltam, de azt gondolom nagy-nagy riszpekt a donyeckieknek, a múltat deklaráltan vállalják, nem felejtik, büszkék rá, őrzik emlékét, úgy hiszik, tesznek, élnek, hogy mindez történelmük, életük része, aztán annyi, nagy feneket nem kerítenek neki, élvezik és építgetik a mát, tervezik a holnapot - egészséges hozzáállás.

Nagyon sok látnivaló nincs itt, viszont sok-sok park örvendezteti meg a látogatót és persze itt van a Donyecki Sahtyor (ukránul: Donyecki Sakhtar, magyarul Donyecki Bányász) szuperstadionja, ahol szervezett idegenvezetővel bejárható csoportos nézelődések vannak -- ennyi a terv 1 napra és ez belefér.

Kisétálok a szállodából, a szálloda játszóterét végigcsodálkozva - mennyi minden a gyermekekért, meg valahogy idekeveredett 1 szerencsét (karriert és pénzügyeket támogató) fa is (pénzből elég sok van Donyeckben), hirtelen dombtető előtt találom magam, felnézve tankok, mögötte hatalmas szobor. Ez a Donbassz Felszabadítói tiszteletére létesített emlékmű-együttes, a donyecki felszabadítás 40. évfordulójára készítették, majd idén, a II.VH-s győzelem 65. évfordulója alkalmából kapott egy haranglábat és az emlékmű oldalán némi haditechnikát állítottak ki, tankok - T34, T54, ágyú, meg ilyesmik. Felkapaszkodom, a hatalmas szoboregyüttes katona és bányász duója, 18m magas figurák, a talapzattal együtt 30m - messziről is jól látható. A talapzaton felirat, dicsőség és hála a Donbassz felszabadítóinak, katonáknak, partizánoknak, földalattiaknak, és sorban az elesettek nevei. A hangulatot fokozza a hangszórókból felcsendülő zene, ottjártamkor II.VH-s dal-egyveleg ömlött a tereken át, "Vsztavaj sztrana ogromnaja", "Katyusa", "Tyomnaja nocs" és ilyenek. 'Visszafordították az idő kerekét', mondja Szása, aki épp sétám közben telefonál és háttérzajként hallja a hangos hazafias dalokat. Nem hiszem, inkább elfogadják, úgy, ahogy volt és ahogy most van. Magát a parkot máig Lenini Komszomol kulturális és rekreációs parkjának nevezik, egykor bánya és cigánytelep volt a helyén, rengeteg munkával alakították ki a mai tereket. 
A Donbassz Emlékmű szomszédságában áll az Afgán Elesettek emlékműve, kő, kiszolgáltatottság és ismét az elhunytak nevei. A park hatalmas, még vannak egyéb tematikus részei, lenyúlik a folyóhoz, ahol csónakázni lehet és gyönyörködni a túlparton lévő meddőhányókban. Mert Donyeck bányászváros, rengeteg meddőhányó veszi körül, ha helyben vasat bányásztak, a föld mélyvörös, sötét-, szürkésbarna, szénfejtés folyt ott. A meddőhányó, ha újabb, vagy kopár-ronda, vagy a régebbiek benőtt-rondák, esetleg beültetett fél-ronda kategóriát ütik meg -- még nem igazán sikerült kitalálni, hogy mit kezdjenek velük. Folyt.köv.

2010. augusztus 27., péntek

fák és szobrok - süni a ködben

Ez a kedves süni a Zolotovorotszkaja és Rejterszkaja kereszteződésében lévő terecskén található, felemelt fejjel, pöttyös batyuval kezében csodálkozó szemmel néz a vele szemben lévő lovas szoborra. Ugyanaz a szobrászművész készítette, aki a balerinát - Konsztantyin Szkrituckij. Elmondása szerint a süni fejét, arcát és a zsákocskát pár nap alatt kifaragta, hanem a test tovább készült, rengeteg barátja segített, nem volt olyan, aki ne vert és hajlított volna be pár sün-tüskét a testbe -- 5,000 szegecsről beszélünk. Aranyos szobor, 2008 decembere óta áll itt, igen hamar zarándokhellyé vált, érméket dugdosnak be a résekbe, vagy dobálnak a szobor köré, a kis batyut pedig már 3-szor kellett pótolni, mert holmi rajongó-félék letörték, elvitték, annak reményében, hogy szerencsét hoz.

A "Sün a ködben" (klikk rá, ezt írja a wiki angolul) 1975-ben készült szovjet rajzfilm és 2003-ban a világ 150 legjobb rajzfilmje közé választották Tokyoban, idemásoltam a rajzfilbéli alakot, hogy lássátok, a szobor mennyire jól sikerült! (én most épp Donyeck megyében vagyok, estére Kijevben)

2010. augusztus 24., kedd

fák és szobrok - villa-macska

A várossal ismerkedő, hőségben barangoló örömmel pihen meg az Aranykapu melletti árnyas fákkal körbevett terecskén lévő kávézó-kocsmában. A tikkasztó melegben felüdülés a hideg sör, ásványviz, fagyi (jeges kávé nincs, de kis akarattal jéggel, tejjel mindjárt az asztalnál összedobható), egyszerű ételsor is van. Az apró tér közepén az egyik 19.sz. végéről megmaradt vas szériaszökőkút hűvös fuvallattal rendületlenül csobog, aki nem fogyaszt, az is megáll fényképezkedni.
Ha kihörpintettük italunkat és a főút irányában folytatjuk utunkat, baloldalon az egyik ép és zöldelő fa törzsén, magasra felkapaszkodott és visszanéz ránk egy torzonborz, fehér macska (600 műanyag villa bánta...).

fák és szobrok - balerina

Kijev zöld város, a sok-sok park mellett a házak közötti belső udvarokon is zöldek a terek, fák, bokrok, a szerencsésebbek utcáin lombos fák árnyékolnak, másoknál pedig meg kell várni, amíg a frissen ültetett facsemete kiterebélyesedik és megnő. Sok-sok gesztenye, hárs és platán keveredik az utakon, igyekeznek megóvni őket, pl. tél beállta előtt rendszeresen kezelik törzsüket. A kipusztult fák gondot okoznak, kiterjedt gyökérzetük miatt a sűrűn beépített belvárosban igazán nehéz ezeket eltávolítani, viszont a csonkolt fatörzsek, esetenként égbe merredő kopasz ágakkal nem igazán kedves látvány a szemnek. A parkokat gondozó városi szerv és egy ifjú kreatív szobrász eredeti gondolatából találékonyan hasznosították a kivágott fák megmaradt törzseit: szobrok készültek, esetenként a csonka fa felhasználásával, vagy rátéttel, főleg fa, kevés kerámia, esetleg fémötvözetek és egyebek segítségével. Fantáziadúsak, játékosak, kedvesek, népszerűek - valami történet kapcsolódik hozzájuk.

A balerina szobor a Felsővárosban áll a Sztreleckaja és Szretenszkaja kereszteződésénél. A kihalt fa adottságait - viszonylag vékony, hosszabb torzó - figyelembevéve gyufát tervezett ide a szobrász, pár nap elteltével azonban megjelent egy kis kézzel írott tacepao, amin azt kérték, álljon itt egy balerina az egyik szomszédos házban élő érdemes művésznő kedvére. És lőn: kicsit szomorkás arcú, kecses balerina jellegzetes kéztartással, 5. pozícióban néz le a járókelőkre....  

2010. augusztus 15., vasárnap

meleg van

28-cal nyitottunk, napközben 37, este 34... itt megy 1 kép a Majdan Nyezalezsnosztyin felfrissülőkről

2010. augusztus 13., péntek

a Podolról

Az előbbi bejegyzés Szt.Illés temploma a Podol szélén fekszik Kijevben. A Podol Kijev egyik legrégebbi kerülete, a Dnyeper folyó és 4 halom veszi körbe (Sztarokijevszkaja, Zamkovaja, Scsekavica és Horevica hegyek -- e 2 utóbbi az alapító fivérek, Scsek és Horiv nevét viselik). Az András lejtő vezet le a Felsővárosból ide a Podolra - Alsóvárosba, vagy a Krescsatyikról a Jevropejszkaja térnél ereszkedhetünk le a Filharmónia mellett.

Már a Kijevi Rusz idején település állt itt, kézművesek, kereskedők lakták. A Pocsajna folyó Dnyepernél lévő torkolatánál kikötő volt vámházzal, innen vitt az út a folyón a varégektől a görögökig. A 13.sz.-i tatárjárás a kijevi Felsővárost teljesen elpusztította, így aztán Podol igazán jelentős szerepet kapott. Iparosok céhei működtek, fazekasok, takácsok, bőrösök, kovácsok, kereskedők, saját magisztrátusa lett. Különböző népek éltek együtt - oroszok, ukránok, lengyelek, örmények, tatárok, görögök, németek, zsidók. Éppen Podol kapta meg a Magdeburgi jogot, Podolban jelentek meg az első piacok, vásárok, az első gyógyszertár, malom, vízvezeték, egyetem: a Mogiljani Akadémia, villany, később villamos, hajótársaság, sikló és így tovább.
 
A Podol az évszázadokon át túlélte az ellenséges népek rablásait, árvizeket, több tűzvészt, 1811-ben praktikusan minden a tűz martalékává vált -- Podol sosem adta meg magát: mindig újjáépült, újjászületett, szebb lett, mint előtte, mert a Podol halhatatlan.

A Podol főtere a Kontraktovaja plosagy - kontraktusok (szerződések) tere, itt volt a piactér, kötötték az üzleteket, kontraktusokat, mondhatjuk ez volt a 18.sz.-ban a modern tőzsde elődje. A tér közepén hosszú fehér ház - Vendégfogadó áll - ma üzletek, éttermek, kávézók helye. Itt található Kijev régi vízvezetékének maradványa és kútja, Sámson szobor áll a rotunda alatt - legenda szerint, ha valaki iszik a forrásából, örökre Kijevben él majd. A térrel szemben a Mogiljani Akadémia, amelyet 1615-ben alapítottak, eredetileg egy kolostor része volt, ebből nőtte ki magát, praktikusan 30-80 évenként újabb emelettel, vagy épülettel bővítették - 1704-ben, 1740-ben, 1825-ben. Itt tanított Bulgakov professzor, az író, Mihail Bulgakov édesapja. A tér másik oldalán, az egyetemmel srégen szemben áll a régi tőzsde épülete, ahol egykor Liszt is fellépett, sok időt töltött errefelé, mert kedvese, Paulina, lengyel grófnő a mai Ukrajna területén élt.

A Kontraktovaja tér másik oldalán régi bizánci stílusú templom, (a Pirogoscsi Istenanya Elszenderüléséhez), eredetileg a 12.sz.-ban épült, Igor, kijevi fejedelem itt mondott hálát a poloveci fogságból visszatérve. Nehéz sors várt rá, a tatárok utáni romos állapotából helyreállított és fenntartott templomot 1935-ben végleg lerombolták, a '70-es évek régészeti ásatásai feltárták a réges-régi alapokat és 1998-ra ezekre építették újra fel.

A főtér mellett utcába térve mindjárt belebotlunk a Frolovszkij Női Kolostorba, fehér épületekkel körbevett virágoskert, templom és az elmaradhatatlan saját forrás. A kolostor bejáratánál található a Gyógyszertár Múzeum - milyen jó, hogy kialakították, immár 25 éve.

Kicsit továbbsétálva jutunk I.Péter házához -- ez érdekes, több város is dicsekszik azzal, hogy Nagy Péter megszállt náluk, az épületek az ő nevét viselik. Ebben az esetben csak annyi bizonyos, hogy I.Péter Kijevbe jött, személyesen rakta le alapjait a Kijevi Erődnek - készült a svéd király elleni küzdelemre. Akkor Pecserszkaja Lavrában lakott és bár utána még 2-szer járt erre, dokumentumok nem bizonyítják, hogy ebben a házban járt. Ma az épületben a Kijevi Jótékonykodás Múzeuma található.

Mi a jó a Podolban? Az, hogy sokszínű, hangulatos, szép, gazdag, helyrehozott épületek és lepusztult házak keverednek, romlás virágai, hanyatlás jegyei, kocsmák, éttermek, elegáns kávézók, a kerület szélén új irodaépületek, 100 méterenként templom - mindegyik pravoszláv egyháznak jutott belőle (Moszkvai Patriarchátus, Kijevi Patriarchátus és Ukrán Autokefál), még villamos jár, az utcán sört mérnek, árusok, művészek -- egyszerű és emberi hely.

2010. augusztus 11., szerda

augusztus 2. Illés próféta napja (Ильин день) - a Szt.Illés templom Kijevben

Illés próféta nevét viseli ez a kicsi, kedves templom a Podolon, amely a Kijevi Rusz első keresztény templomának helyén áll. 1065 évvel ezelőtt, 945-ben kötött szerződés tesz említést róla először, a legenda szerint 988-ben itt, ahol egykor a Pocsajna patak folyt a Dnyeperbe, keresztelkedtek a kijeviek. Abban az időben fatemplom állt, ennek helyén, helyi gazdag család adományából építették a 17.sz.-ban a kőtemplomot, amelyet  további adakozásokból bővítettek harangtoronnyal, oldalkápolnával, kapuval. Szerencsés sorsa volt a templomnak, földi és égi támogatói segítségével túlélte a nehéz éveket: a 19.sz.-i podoli tűzvész után újjáépítették, a 20.sz. elejére teljesen felújították és fűtéssel látták el. A forradalom után, '30-as években bezárták, lebontani nem merték, egyszerűen másra használták. A II.VH után, amikor Kijev romokban állt és minden dolgos kéz elkelt a város helyreállításában, a városba áramló embereknek, munkaerőnek szállásokat hoztak létre. Központi ötlet és utasítás alapján több hasznosítható épületet alakítottak át hálóotthonná, kollégiummá, munkásszállássá - így történt, hogy egy időre a templomban szinteket alakítottak ki, szállás lett belőle. A melléképületekben gabonát tároltak. Ez így ment majd 15 évig, 1954-ig, amikor a perejaszlavi szerződés 300. évfordulójára készülődtek, eszükbe jutott, hogy ez a hely a Kijevi Rusz kultikus keresztelkedő helye, gondolták, múzeumot létesítenek benne. A sors kegye folytán a hívőké lett, visszakerült az egyházhoz, templom lett ismét 1960-ban, abban az évben, amikor 7000 egyházi intézményt zártak be SzU-szerte, az Illés templom újjászületett és azon 12 kijevi templom egyikévé vált, amely működött a szocialista időkben. 

A templom a halászok, hajósok (még evezős sportolók) "kedvenc" helye, gazdag fogásért, jó szélért, szerencséért, győztes helyekért imádkoztak és könyörögtek itt. A templom egyike azon ritka helyeknek, ahol a különálló keresztelő kápolnában régi pravoszláv tradíció szerint egész testet alámerítő keresztelés folyik - felnőtt és gyermek keresztelő medencékkel.
Modern időket követő gazdag egyházi élet folyik, itt láttam először, hogyan szenteli meg az utcán a pap a vadiúj jeep-et. Az elegáns fekete autó nyitott ajtókkal állt a járda melletti úton a templomkapu előtt, tulajdonosai, fiatal pár is a szertartás részei voltak. Körbejárva az autót a pap szentvízzel sűrűn kívül-belül meghintette, hosszasan imádkozott használóiért, jó szellemek segítségéért. A templomot körülvevő kerítésen hatalmas, a II.VH-s győzelemre emlékező plakát lóg - ez normális, az életük része.  

2010. augusztus 10., kedd

régen

jelentkeztem, többfelé jártunk, néhányról majd visszadatálva beszámolok.
Otthoni hosszú hétvége után érkeztem vissza Kijevbe. A ferihegyi repülőtérrel kapcsolatban annyit, hogy az utazó máris érzi a leminősítés következményeit. A nyári szabadságok és a fokozott ellenőrzés miatt sima hétköznapon (nem hétfő és nem péntek) is derekas sorok alakulnak ki, a check-in pultnál, az útlevél-ellenőrzésnél, a biztonsági ellenőrzés előtti sorokban, és magán az átvilágításon. A biztonsági ellenőrzés a korábbi tempóhoz képest jóval lassabb, a kézipoggyászok szalagra helyezésénél ismételve felteszik ugyanazokat a kérdéseket, az átvilágító gépnél kevés a személyzet, lassan halad, egy ember több feladatot is ellátva szaladgál a képernyő és a szalag vége között. Az ellenőrzés valóban szigorított. A redikülömet kiszűrték, várakoztam, amíg az előttem álló fiatalember kézibőröndjét ki-és bepakolták. Értsd alatta, a bőrönd 2 részét és zsebeit a biztonsági ellenőr szétkapta, egyenként kiszedte és átvizsgálta a ruhákat, pár cipőt a beletűrt zoknikkal, piperedolgokat, melyeket gondosan bezacskózott - minden egy külön dobozba került, majd a gondos ellenőrző kezek a kirakott holmikat visszatették a bőröndbe.

Kistáskámat azért szűrték ki, mert túlságosan tele volt, szerintem semmi különös, csupán az ingázó élet tartozékai. A zsebekből kikerültek a névkártyák, sajátok és másoké, 2 nagy kulcs-csomó -- 1 otthoni és 1 itteni, 2 útlevél (egyik megtelt, de kijevi regisztrációt tartalmazó, másik új, hogy legyen az ukránoknak hová stemplizniük), 2 pénztársa -- 1 otthoni, 1 itteni, ukrán diszkont-kártya gyűjtemény (majd erről egyszer külön), fényképezőgép, 2 mobil telefon (magyar és ukrán), blackberry, kézkrémek, rúzsok (ezek bezacskózásra kerültek), munkahelyi propuszk, számla és pár régi beszállókártya. Amíg a táskákat pakolják, a sor felgyűlik a szalagnál, ezt szereti az utazó.

Kijev elé érve már a levegőből látszik a város felett ülő szmog. Kijev fölött Vizsgorodnál ég a tőzegláp, napok óta küzdenek vele. Hőség van, 35 fok, a levegő párás, nehéz, enyhén égett füstszaggal telített. Múlt hétvégén 40-ről beszélnek, az időjárás meleg marad 20-ig. Kijevnek az a szerrencséje, hogy időnként elered az eső, előtte feltámad a szél, jótékonyan átszellőztetve a várost és a levegő kicsit kitisztul -- ettől lehet sétálni és kirándulni.