Donyeck

Donyeck a Donbassz, vagyis Donyecki-medence "fővárosa", ez utóbbi Európa egyik legnagyobb iparvidéke, a mai Ukrajna GDP-jének majdnem 1/5-ét adja. Gazdag kőszén és érces lelőhelyei vannak, a vidéken autózva csúnya bánya-felvonótornyok és meddőhányók jelzik, meghatározó iparág errefelé a bányászat. Az utak mentén magas gyártornyok, félig kihalt, vagy nagyon is aktív gyárépületekben a nehézipar más ágazatait űzik: vaskohászat minden mennyiségben, színesfémkohászat, az ezeket támogató nehézgépgyártás.

Donyeck a Kalmiusz folyó mentén fekszik, viszonylag új város, 1869-72-ben alapította John Hughes, walesi üzletember, aki koncessziót vásárolt a területre és fektette le a mai donyecki bányászat és kohászat alapjait. Vállalkozó szellemű, 55 évesen (!), 8 hajónyi berendezéssel, dél-walesi iparvidékről "importált szakembergárdával - bányászok, kohászok - csapott bele a nagy kalandba. A felépült helyet Hughes után Juzovkának (Юзовка)  nevezték el. John Hughes 20 évig fejlesztette az üzletet, bányákat nyitott, vaskohókat, öntödét, téglagyárat épített, ontotta a vasútépítéshez az alapanyagot, a 19.sz. végére a cári birodalom vastermelésének 2/3-a jutott erre a vidékre és az itt lakók száma a kezdeti 164 főről 29 ezerre nőtt. Hughes halála után 4 fia folytatta egészen a '17-es forradalomig, ezt követően ők és a walesi családok többsége is hazatelepült. Juzovka 1917-ben városi rangot nyert, majd 1924-ben nevet váltott: Sztalino néven élt 1961-ig, ekkor kapta mai nevét - Donyeck. A névadó a Donbassz vidék legfőbb vízi artériája, a Szeverszkij Donyec (így, "K" nélkül) folyó.
A donyecki ipar szovjet időkben volt a csúcson, nehezen állt talpra a SzU felbomlása után, ma Ukrajna egyik ipari központja. Donyecki látogatásom előtt azt hittem, lepusztult szocreál fogad majd, kihalt üzemekre, lerobbant házakra, szegényes üzletekre, poros utcákra számítottam. Donyeck más, mert Donyeckben rend van. Donyeck belvárosa eszméletlenül tiszta, rengeteg a zöld, a füvet szemmel láthatóan rendszeresen locsolják, ápolják és nyírják. A város építészetileg nulla, jellegtelen, de az épületeket karban tartják, felújítják, függetlenül attól, hogy '50-es évekbeli "hruscsovka", vagy '70-es panel. A juzovkai időkből nagyon kevéske maradt, az utóbbi időben számos modern irodaépület, bevásárlóközpont, szálloda épült, rendbetéve egyúttal a közvetlen környezetet is.

Donyeckkel kapcsolatban érdekes ellentmondásokra lelhet az ember. Donyeck az ipari munkásosztály kemény magjának hazája, mindig is az volt, az elégedettség, vagy elégedetlenség Donyeckből eredeztetik. Az emberek errefelé patrióták, büszkék arra, hogy donyeckiek. Donyeck a hazája és otthona a mostani miniszterelnöknek, Viktor Janukovicsnak, donyecki a legnagyobb ukrán oligarcha, Rinat Ahmetov és az első 20 leggazdagabb ukránból 6 donyecki. Ahmetov úr kiemelt figyelmet és nem kevés pénzt fordít szűkebb hazájára. Donyeckben van Európa egyik 5 csillagos futball stadionja, a Donetsk Arena, a Donyecki Sahtyor fellegvára. Másik városi gyöngyszem, a Donbass Palace névre hallgató luxusszálloda, ennek managementjét annak idején német Kempinskiből toborozták. Említhetném a plazakat, Donbass City, Green Palace, megjelenésükben, választékukban nem maradnak el az európaiaktól.

Donyeckben a főteret máig Lenin térnek hívják, a hatalmas Lenin szobor 42 m magas, talán a legnagyobb Ukrajnában (a kép innen való: http:/ikuru-k.blogspot.com/2009/01/memory-of-donetsk). Jó kis legenda övezi elkészültét: amikor befejezték a szobrot, kiszállt a bizottság, hogy felállítása előtt szemrevételezze. A hosszú, fekvő szoborról a takarót felhajtva a bizottság elhűlve konstatálta Lenint sapka nélkül, fedetlen, kopasz fejjel. Nem jó ez így, elrendelték, készüljön jellegzetes, sildes sapka fejére, így nem kerülhet köznép szeme elé. Lett nagy sürgés-forgás pár nappal az avatás előtt, sapkát öntöttek, majd a probléma, ki vállalja a koponya megfúrását, mert ha szobor is, mégiscsak Iljics fejéről van szó?! A húzódozásnak határozott ukáz lett a vége, és a sapkát gondos hegesztő kezek a fejhez rögzítették, a csavar helyét jótékonyan fedő gombbal. Csak a szobor leleplezésének napján derült ki, hogy sapkából jutott bőven: magas talapzaton Lenin, egyik keze zsebében, fején az elmaradhatatlan "lenin-sapka" és a teste mellett lógó kezében a másik - mert a bizottság csak a fejre koncentrált. Ezt a 2dik sapkát az avatást követően hamar leoperálták róla. Nem vállalok garanciát a sztori hitelességéért...

Donyeckben sok-sok szobor található, állítottak szobrot az egykori városalapítónak, Hughes-nak, irodalmi hírességeknek, de van itt szobra Dzerzsinszkijnek, a Cseka megalapítójának is?! Több emlékmű őrzi a II.VH-s hősök és a szovjet hatalomért harcolók emlékét. Mai időkhöz kötődik az afgán háborúban elhunytaknak emelt szobor, ill. a csernobili áldozatoknak szentelt emlékmű. Két ma élő nevesebb személy szobra is megtalálható, az Olimpijszkij Stadion előtt áll Szergej Bubka, rúdugró atléta szobra, 35 világcsúcsot állított fel sportágában. Joszif Kobzon, Donyeck megye szülötte, az egykori SzU Koós Jánosa, a mai orosz parlament tagja, tiszteletére is szobrot állítottak a városban. Mindkét híresség egyben Donyeck díszpolgára is. A város központi parkja Scserbakov nevét viseli, aki a donyecki városi pártbizottság titkára volt 1936-38-ig. Új parkokat is építettek, Donyeckben található kőpark, kovácsolt vas park, vagy az ukrán sztyeppe parkja, amit a környéken lelhető mészkőből készített figurák díszítenek.

Akárhogy is, Donyeck kellemes meglepetés. (nemigen tudtam fényképezni, mozgó buszos városnézés volt)