2010. június 26., szombat

nyári borscs

Pont 2 hete jártunk Natasáéknál vidéken. Kijevben dühöngött a hőség, náluk a dácsán, kint az árnyas teraszon enyhe szél járt, a terasz előtt lekerekített tisztást nyíló rózsák, virágzó bokrok veszik körbe, a nagy kertben a hátra vezető ösvény 2 oldalán vöröslő pipacsok választják el egymástól a gyümölcsös és gyepes részeket. Ki-be járkálunk a házból, ingajárat a konyha és kert között, nézzük a veteményest, mi fogyasztható. Rendszeresen locsolnak, buja zöld minden, még kora nyár van csak, különböző salátaleveleket - római, rukkola és nyári sali - gyűjtünk, sok-sok kapor, meg kevés petrezselyemzöld kerül a tálba. Dúl az eperszezon, rengeteg epret szedünk - Natasa megkezdte télire is a befőzést. A krumpliágyásnál óvatosan ellenőrzünk 3-4 tövet, korán ültettek idén, szerencsénk van: apró, de már fogyasztható nagyságú burgikra bukkanunk az ásónyom mellett a fekete, zsíros földben, a gyökerek között.

Fő attrakcióként borscs fő ebédre, ebben a déli melegben ez önmagában elegendő, amúgy most időigényes foglalatosság, tanulom hogyan készül. Korai vacsorára pedig salátát, kapros-fokhagymás újkrumplit és krevetkit tervezünk hirtelen. Közben pedig eper és eper, minden mennyiségben, csak úgy, cukorral, esetleg házi tejföllel.

A borscs ukrán nemzeti étel, ahány ház, annyi változat. Van melegen és hidegen (tejfölös, joghurtos, kefíres) tálalt változata, lehet vörös (céklából), zöld (sóskából), húsos és vegetariánus. A hagyományos ukrán borscs jó kis marahúslevesre épül (itt, Ukrajnában persze csontos disznóhúsból is készítik az alaplét). Mi ma vega-borscsot főzünk, tulajdonképpen, ha mindez korai, új zöldségből készül, valami kis könnyű, de tartalmas leves van belőle.

A miénk vegyes cucc, a zöldségek egy része tavalyi, másik idei és aszerint jött össze, hogy mit találtunk a kertben, hűtőben, pincében. Mai borscs összetevői: cékla, répa, káposzta, kevés krumpli, fehér bab, szárított gomba, petrezselyemgyökér, hagyma és kapor. A cékla tavalyi, megfőztük és a többi zöldséggel együtt - répa, petrezselyemgyökér - a reszelő legnagyobb fokán lereszeltük. Igazából zsülienre kellene vágni, de Natasa most nem vacakol, így gyorsabb. A friss káposztát viszont egy-kettőre hosszú, vékony csíkokra szeletelte, a krumplit apró kockákra darabolta. A zöldségeket az összevágott hagymával együtt megpároltuk, a levesbe kerültek az áztatott és feldarabolt gombával együtt, hozzájött a korábban szintén beáztatott fehér bab, rá a káposzta, cékla, fűszerezésnek az elmaradhatatlan babérlevél, mindjárt 2-3. Végső színezésnek és ízesítésként került a levesbe a serpenyőben átpirított paradicsom, most tavaly házilag eltett sűrítményt használtunk. Az eredmény "félnehéz", ízletes, isteni laktató leves, a tányérban tejföl és sok-sok kapor jött a tetejére.

Hagyományosan az ukrán borscsot pampuskákkal adják az asztalra. A pampuski tetején fokhagymával megkent kelt tészta, buktaféle, ezt harapják kenyér helyett a borscshoz. Képzeljük el a mélybordó színű, sűrű levest, sokféle főtt zöldséggel, kockára vágott husival, nagy adag tejföllel, gazdagon megszórva kaporral. Eszméletlenül finom kaja, tudnotok kell: az ukránok szerint a borscs nem leves, hanem борщ. És persze az örök rejtély, hogy lehet egy ilyen leves után még bármilyen fogást enni?

3 megjegyzés:

ribizlifozelek írta...

Ezt megcsinalom...
Parszor mar ettem, izlett, de ilyen etvagygerjesztoen leirt receptet meg nem lattam.
Megkivantam.

Observer írta...

:))

euthymia írta...

milyen szép a pipacsos kép :)
Én is szeretem a borscsot, de még sosem én gyártottam. Na, majd egyszer most már kipróbálom, most találtam egy remek leírást hozzá :) :)