2010. június 26., szombat

átstartoltunk

A napsütéses Kijevből indultam haza múlt csütörtökön, június 17-én a szokásos MA járattal. Szép idő, szélcsend, ablak melletti hely, jó kilátás - ez frankó lesz még a fényképezésnél - csodás kék ég és bárányfelhők váltakoztak utunkon. A Dnyeper elágazó vízi világa, a Kijevi tenger, partmenti zöldek - mind megannyi néznivaló a szokásos kaja megérkeztéig. Sima út, sehol 1 "göröngy", zéró turbulencia. A Kárpátokat elhagyva összejöttek a felhők, az ég kékje szürkébe ment át, nézek lefelé, hátha látni a megáradt Tiszát - az idő nem kedvez, beborult. A kijevi járatok általában 2 módon közelítik meg a ferihegyi leszállópályát, simán Vecsés felől rákanyarodnak, vagy kerülve egyet átkelnek Budára, hogy visszaforduljanak a Budai hegyeknél a szépséges Duna felett, végigteperjenek a Hungária körút vonalán, balrakanyar a kőbányai sörgyárnál, temető, kicsi zöld és leszállópálya. Úgy látszik, ez utóbbi vonalon megyünk most, a borús idő ellenére fényképezek. Hanem most leszálláskor, még a zöldmezős rész felett egyszer csak padlógáz, és a gép, mint a nyíl elindul fel, száll-száll fölfelé, kapaszkodom a karfákba, szó bennszakad, nézek kifelé, hogyan tűzünk, távolodunk a földtől, jobbkanyarral nagy-nagy kör. Segélykérő pillantás a többiekre, velem egysorban a másik oldalon ülő külföldi renyhe nyugalommal szemléli az eseményeket, hátraszólok kollégámnak, "I. nincs baj?" "Nincs, nincs" - mondja (most tényleg, mást vártam?), de valójában I. másodállásban jógi (és fakír, ez utóbbi csak vicc), azért szomszédjával majd kiesnek ablakuknál. Bekapcsolom a telefonom,  jól van na, tudom, hogy nem szabad - de muszáj volt írni 1 sms-t a lányomnak (sikerrrresen ráijesztettem) - mentségemre szolgáljon az a rettenet, amely megszállt és félelemmel elborított. A nagy kört követően Csepelnél ismét átkeltünk Budára, szépen látni a folyót, jönnek a budai dombok, kivételesen lejjebb, a Margit-szigetnél térünk Pestre, majd a szokásos hungáriás "nyomvonal" és landolás a 2B helyett az A-n. Hogy miért? Gondolom nem volt szabad a pálya, a légikísérő kisasszonyok nem tudták, tájékoztatás nem volt.

Hát akkor ezen is túl lennék, most már tudom milyen...
(klikk, itt angolul olvashatsz az átstartolásról)

3 megjegyzés:

ribizlifozelek írta...

Az az igazi, amikor a leszallopalyan van a kerek es akkor jon a padlogaz.

Lehet, osszetorlodtak a repulok es tul kozel lett volna az elozo.

Observer írta...

Igen, ugyanezt mondta kollégám is, mit "sírdogálok" nem is volt touch-down. Az én para-küszöbömet ez így is meghaladta, :))

euthymia írta...

uuh,ilyen volt már nekem is egyszer BA járattal London előtt-felett.

Érdekes érzés volt. Főleg, hogy egyedül ültem a gépen (mármint voltak sokan, csak hozzám senki sem tartozott).