2010. március 10., szerda

cirkusz és kenyér

jutott eszembe a minapi культпоход-ról. Az Ukrajna Kulturális Palotába mentünk Sevcsenko 196. születésnapi (március 9.) évfordulója alkalmából rendezett estre. Sevcsenko nem pusztán a legnagyobb ukrán költő, hanem az ukrán szabadságvágy, függetlenség, az ukrán nemzeti identitás szimbóluma, Ukrajna városainak többségében szobrot, emlékművet állítottak tiszteletére, számos intézmény őrzi nevét, pl. a kijevi egyetem is. Sevcsenko életéről és munkásságáról itt lehet olvasni.

Sevcsenko az ukránoknak olyan, mint nekünk Petőfi és március 15. -- születésnapja régen, a cári, majd szovjet időkben ellenzéki megmozdulások napjává vált, Kijevben, az egyetemmel szemben lévő Sevcsenko parkot szovjet időkben jó előre lezárták, hogy egyszerű halandók és másképp gondolkodók ne tiszteleghessenek 1 szál virággal sem nagysága előtt. Mára ezt a napot a politikusok külön-külön ünneplik. Láttunk már hasonlót: mifelénk ilyen nap március 15-e, amikor Magyarországon mi sem vagyunk képesek együtt örülni és ünnepelni egy mindnyájunknak egyformán fontos napot, a magyar szabadság-és függetlenségi harc napját. No, ennyi kitérő után Sevcsenko születésnapi megemlékezéseiről annyit, hogy itt Ukrajnában az új, a régi köztársasági elnök, és a volt miniszterelnök-asszony is külön-külön ünnepeltek híveikkel.

A Sevcsenko est az Ukrajna kulturális központban szórakoztató esztrádműsor volt, bár véletlenül a színpadon felejtettek egy 4-soros versrészletet, ezt a személytelen hangosbemondón egyszer fel is olvasták, több vers a műsorban aztán nem hangzott el. Hasznos viszont, hogy a színpadi háttérképen többször kiírták, hogy Sevcsenko est - emlékeztetvén, mivégre is gyűltünk össze. Volt rengeteg színes fény, könnyűzene, hosszú-ruhás ukrán és Ukrajnában élő nemzetiségek stilizált népviseleteiben éneklő kórusok, félpucér, ukrán zászló előtt táncoló hosszúcombú ukrán girl-ök, mozgalmas "lakodalmasok", ukrán "fásy" körömcipős táncoslábú hajadonokkal, fehér ruhás, mély dekoltázsú dizőz -- betettem néhány képet, az eseményeket illusztrálandó. Az est félórás késéssel indult - a volt köztársasági elnök szimpla vendégként idelátogatott, szokás szerint késett, a nézőket pedig nem engedték be, amíg ő el nem foglalta helyét. Látható, hogy az elmúlt 30 évben a szokások nem változtak, a színházi büfé kínálata kicsit bővült: a szokásos 3-színű koktél, pezsgő, bor, konyak, no meg az elmaradhatatlan zakuszkaként szolgáló szendvicsek mögött felsorakoztak globális világunk víz-és üdítőmárkái. A dalok Ukrajnáról szóltak, nincs miért szomorkodnom, a műsor a népeknek igen-igen tetszett, együtt tapsoltak és énekeltek az előadókkal. Végül is a költőre gondolhattak versek nélkül is, ugye?

Itt megy az est népszerű dala:

3 megjegyzés:

Noé írta...

Nagyon örülök, hogy találtam információt nálad Sevcsenkoról, mert eddig hiába kerestünk róla valamit lexikonban, interneten magyarul, semmit sem találtunk.
Pedig nagyon érdekel.:)
Noé

Snowqueen írta...

Hát, nekem ez inkább amolyan nemzeti identitástudat-ünnepnek tűnik, mint a költő ünnepének...(Ami azért furcsa, mert a koncerten elhangzó dal, Ukrajnát dicsőíti ukránul, majd a műsorvezető oroszul köszön el...)

Observer írta...

Snow, így van...