Jaltai hegyoldalba vájt teraszon áll a
„Белая дача” – Fehér Lak – csodálatos szellemű hely, 1 rendkívüli ember háza, kertje, Csehov otthonát járva az ember, a természet, az élet szeretete és jóság tölti el a látogatót. Csehov a Szahalin-szigeti útján szerzett tuberkulózisa miatt költözött délre és építtette a házat, élete utolsó 5 évét töltötte itt, húgával, édesanyjával és időnként megjelenő moszkvai színésznő feleségével. Ismert színdarabjai, a „Cseresznyéskert”, „3 nővér” és számos egyéb műve született itt, a ház 1ső emeleti, legnagyobb ablakokkal rendelkező dolgozójában. Csehov, amikor nem írt, szívesen kertészkedett – a kertben még ma is láthatóak azok a cédrusok és néhány bokor, mint pl. a házra kúszó sárga rózsa, melyeket ő ültetett. A házban számos vendég fordult
meg, írók, költők, festők, zeneszerzők, énekesek, művészek, színészek. Csehov betegsége végett nem tudta megnézni új darabjának előadását, a Moszkvai Művész Színház szőröstül-bőröstül, Sztanyiszlavszkijjal az élen leutazott hozzá „vendégjátékra”. Csehov háza túlélte a forradalmat, 2 háborút, 1921 óta múzeum, Marija Pavlovna, Csehov húga hosszú gondoskodásának köszönhetően az eredeti berendezések, elrendezés, a személyes holmik, könyvek, képek, fotók, kéziratok hozzák a látogató szívéhez még közelebb az írót.
Jaltából
Szudákba, a partról meredeken elnyúló hegyeket kerülgető út vezet, nagy néha halad a tengerparttal párhuzamosan. Két oldalon kopár hegyek, különös alakú sziklák, szakadékok és meredélyek szegélyezik az utat, nincs nagy forgalom, a bátor hegyi kerékpárosokra kell ügyelni, rendületlen erővel és akarattal tekernek felfelé, vagy kormányukra hajolva tépnek le a lejtős részeken. A Krím dél-keleti részén elhelyezkedő Szudák neve az iráni „szugda” – szent – szóból ered, i.e. 1. évezredben éltek már errefelé. Tauriak, alánok, boszporusziak, kazárok, bizánciak birtokolták és kereskedtek, majd az aranyhorda pusztítása után a velencei és
genovai kereskedők kezére került. A genovaiak építették a tengerpart mellett emelkedő parti szikla tetejére a 100 évig bevehetetlen szudáki erődítményt a 14.sz.-ban. Az erődítmény falai egyes helyeken 2 m vastagságot és 8 m magasságot is elérik, 14 bástyatorony maradt fent, többségük az építésüket elrendelő genovai konzul nevét viseli. Mondhatni, valahány genovai konzul érkezett ide szudáki állomáshelyére, egyből feltétlenül elrendelte egy csinos torony építését az erőd megerősítéséül és neve megörökítéséül. Az erődítményen belül citadellával elkerített részen állt a konzuli palotarész, ablakaiból messze-messze nyílt k
ilátás a végtelen tengerre. Az erődítmény területén lakóépületek, ciszternák és 1 templom is állt. Az árkádos templom kalandos életet élt: ferencesek, muszlimok és örmények is használták saját istentiszteleteikre – nyomot hagyva a székesegyház-mecset belsőjén. A 15.sz.-ban az oszmán-törökök foglalták el ezt a vidéket és uralták 300 évig, a 18.sz.-ban az oroszok verték ki a törököket és csatolták az Orosz Birodalomhoz.
A vár alatt találtunk szállást, a tengertől 150 m-re. Az időjárás szeles, még mindig hűvös, de már süt a nap és legalább nem esik, szabadon látszik a tenger horizontja. Sétálunk egyet a tengerparti korzón a sós, párás levegőn, a tenger erős hullámokkal veri a partot. A szállóban fűtenek, de ha kinyitjuk az erkélyajtót, felhallatszik a tenger morajlása. Reggel korán indulunk.
A kijevi Operában Grúzia függetlenségi napja alkalmából adott koncertet Nino Katamadze grúz jazz-énekesnő és band-je, az Insight, a Kijevi Szólisták kamarazenekarral. Nino adzsáriai, 4 éves kora óta énekel, a batumi zenei főiskola elvégzését követően különböző zenei formációkban lépett fel, 1999 óta zenél együtt az Insight együttessel. Kijevhez különösen szoros kapcsolat fűzi, itt él nővére, Nino itt töltötte áldott állapotának utolsó hónapjait, hosszas sétákat téve a Pecserszkaja Lavrában, 1 éve itt született fia is. Dalai többségét maga szerzi, grúzul énekel, nem kell ahhoz grúzul tudni, hogy megértsük, mert a dalok már első hallásra ismerősnek tűnnek, érzelmesek, nosztalgikusak, fájdalmasak, szenvedélyesek, a féltő szeretet, a nap, a szél, falevelek, tenger és a kedves cirógatásának nyelvén szólnak és órákkal később is ott vannak füledben. Csodálatos zene, gyönyörű hang, impulzív és emocionális előadás! Elektronikus zene ötvöződik klasszikus muzsikával, grúz motívumokkal vegyül, az ember ül és hallgatja, nézi a színpadot az energikusan bejáró Ninot, aki éneklés közben kezeivel a dal ütemére úszik a levegőben, átéléssel énekel, improvizál, meleg-barna hangján megénekelteti hallgatóságát, vendég-zenészeit, a nézőtér végében még a technikust is. A ritmus és zene körülölel, az ember átadja magát a simogatásnak, szívéből elindul valami, ami katarzisként könnyekben törhet fel, egyszerűen hihetetlen -- kívánom nektek lássátok, halljátok -- jöjjön hozzánk is el.
