2009. december 4., péntek

Hétvége Lvovban

A galíciai-volhíniai történetírás szerint Lvov alapítása 1256-ra tehető, amikor Danyilo herceg fiával, Levvel hadjáratáról visszatérőben volt, meglátott egy szép dombot, elhatározta, hogy azon várost épít és fia tiszteletére Lvovnak nevezte el. Lvov egy katlanban fekszik, 7 domb által körülvéve. Fő utcája a Poltva folyó kiszáradt medrében húzódik, a folyó megmaradt ága a városközpontban a föld alatt folyik. Lvov egyébként 2 fő vízgyűjtőhely találkozásánál fekszik, a folyók egy része a Balti, másik része a Fekete-tengerbe folyik, így a helyi mondás szerint esőzéskor a háztető egyik oldaláról északra, másikról délre táplálják a tengert. A városnak ma kb. 800 ezer lakosa van. A szovjet időkben az 1 milliós lakosú városokban metrót építettek, tervek szerint a metró Lvov központi részein föld alatt,
külső kerületekben pedig föld felett haladt volna – ez utóbbi maradványai láthatók: sehová nem vezető, mint a rajzfilmekben üldözéses jelenetekben, hirtelen a levegőben véget-érő, megszakadó felüljáróhíd részletek fűvel benőtt felhajtóikkal tanúskodnak a valamikori nagy tervekről.

Tavaly kb. eddig jutottam lvovi utunk után a befejezetlen post-tal, most 1 év elteltével újra 1 hétvégét töltöttünk Lvovban. Lvov ukrán neve Lviv, németül Lemberg, Rákóczi emigránsainak Ilyvó, lengyelül Lwów – Galícia fővárosa, történelme során volt halicsi, lengyel (2-szer, összesen 470 év), Monarchia (150), német (4), és szovjet (50) kézen, most 1991 óta Ukrajna része. A város azon kereskedelmi út mellett fejlődött, amely a Fekete-tengertől a Baltiig vezetett, különböző nemzetiségű (lengyel, ukrán, rutén, orosz, német, zsidó, örmény, olasz, angol, stb.) kereskedők, iparosok, építészek telepedtek le és hagytak nyomot rajta. Lengyel koronázási város, a lengyel, ukrán és német kultúra találkozási csomópontja. A népeket követték egyházaik, rendjeik – római-katolikus, görög-keleti, örmény-ortodox, zsidó, pravoszláv, protestáns – a 18.sz. végére 40 rend működött Lvovban, 3 érsek városa volt. Ma Lvov lakosainak 88%-a ukrán, 2dik legnagyobb nemzetiség az orosz, a lengyeleket a II.VH után lakosságcserével Lengyelországba telepítették, a zsidók többségét elhurcolták, más népek elköltöztek, vagy asszimilálódtak. A legnagyobb egyház ma a görög-katolikus.
Lvov igazi közép-európai város, a városközpont Krakkó, Graz, Veszprém keveréke, piactér a városházával, körben középkori épületek, gótika, reneszánsz, barokk, szecesszió keveredik, gyönyörű utcák és házak, templomok, székesegyházak – így lerobbant, romos, szürkén megkopott voltukban is látszik, hogy miféle virágzó gazdagság hozta létre és vette valaha körbe őket. Minden bizonnyal ha ma Lvov nyugatabbra lévő országban lenne, gondosabb törődés, nagyobb rend, tisztaság, féltőbb megbecsülés övezné. Értem én, hogy Ukrajna anyagi lehetőségei korlátozottak, nemcsak pénzzel lehetne javítani a helyzeten. Az egyenesen megdöbbentő, hogy Ukrajnában, ahol több milliárdos él, mint Közép-Európa más országaiban, az oligarchák nem állnak szponzorokként a kulturális örökségek megóvásának élére.

2 megjegyzés:

Euthymia írta...

Szép! Nekem kicsit Csehország meg Szlovákia jutott eszembe róla. Főleg, ahogy a végén írtad, hogy piactér, meg körbe házak. :)

Observer írta...

Igazad van, érezhető némi felvidéki hangulat!