2009. november 14., szombat

A hely, ahol lakunk

Kijev belvárosában van, Lipkiben, a Krescsatyiktól 5 percre, kis téren. A városrész neve, Lipki - Hársfást jelent, rengeteg hársfa van az utakon, júniusi-júliusi sétákon tömény hársfaillatban jár az ember. (Az ukrán nyelvben július hónap neve, lipeny - hársfavirágzást jelent). Bár a házunk a téren áll, a mi címünk utca, ahogy ez lenni szokott Kijevben, sem a cím, sem a házszám nem releváns. A házak számozása valami megfejthetetlen algoritmus alapján történik, egy utcában a háztömbökön belül is vannak kapubejáratok, az utca egyik oldalán párhuzamosan is futhatnak épületek és a köztük lévő sávot nem tekintik külön utcának. Ha valamilyen címet keresünk, fontos, hogy ne csak a házszámot, hanem a pontos kapu/bejárat-és lakásszámot is ismerjük. Előfordul, hogy 1-1 háztömb ugyanannak a házszámnak megjelölésével, külön kapuszámokkal fut. Ezek nem biztos, hogy növekvő, vagy csökkenő sorrendben követik egymást - lehet random eloszlás is. Az esetek 90%-ában a pontos cím - értsd alatta utca/tér név, ház és lakásszám - ismeretében sem tudunk a helyre odatalálni, ilyenkor aztán felfedező bóklászás folyik, szembejövő, hasonszőrű csapatokkal összetalálkozva mindjárt a többi vendéget is megismerhetjük még azelőtt, hogy a vendégség színhelyére értünk volna. Külföldi vendéglátók lelkesen kézzel rajzolt térképet szoktak a mobiltelefonszám mellé adni, just in case, hogy a meghívott tutin odataláljon a buli színhelyére.

De most a helyről. A kis tér fényképét, vagy balkonunkról a kilátást már többször betettem a blogba, a 19.sz. közepén tó volt helyén, körülötte nagy-nagy kertes park, apró felejthető házak - ez volt Mehring orvosprofesszor birtoka (a régi kijevi képeslap-képeket ezen az oldalon találtam). Friedrich Mehring Szászországból települt át az Orosz Birodalomba, megtanult oroszul, diplomája honosítására különbözeti vizsgákat tett, családot alapított, tiszteletet, hírnevet, társadalmi rangot vívott ki magának tudásával, munkájával, gyógyított és tanított. Expatból lett Fjodor Fjodorovicsként jó-hű alattvaló, praxisa mellett igen jövedelmező ingatlanbefektetései voltak, többek között itt, a Lipkiben is. Halála után osztották fel örökösei a birtokot telkekre, értékesítették, új utcákat alakítottak ki, hitelekkel bőven megtámogatott, szédületes építési projekt indult, bérházak, szálloda, színház nőtt villámgyorsan a századvégén, ill. 20. sz. legelején. Mire elkészültek, a lakások piaca egyrészt telítődött, másrészt a lakásárak- és bérletek olyan drága szintre kúsztak fel, hogy a kereslet nagyon megcsappant. A hitelesek a magas terheket nem tudták törleszteni, többszörös állami segítség kellett az akkori lakásépítő hitelintézeteknek, hogy lábon maradjanak.

Ismerősen hangzik, ugye? Ez is csak azt bizonyítja, hogy nincs új a nap alatt, a gazdaságban egymást váltó, teljesítmény szempontjából ingadozó, rövidebb-hosszabb ciklusok vannak. Válság ide, vagy oda, 100 évvel ezelőtt, a 20.sz. elején sok víz folyt le a Dnyeperen mire egyenesbe jöttek a dolgok, de ezek a 100 évvel ezelőtt el-és kiadhatatlan lakásokban bővelkedő házak ma is állnak, szépek, nem üresek, hanem Kijev egyik legelegánsabb és felkapottabb környékét adják. A téren álló kis színház is 110 éve épült, a homlokzatát kicsit átalakították azóta, nemcsak stílusában egyszerűsödött, hanem 1 ronda, éjjel-nappal futó, az előadásokat hirdető fényreklámmal csúfították el a bejárat feletti előrészt.

A tér egyik oldalán 1 eléggé eklektikus épület, a Dgyakov ház áll. 100+ éve Dgyakov, gazdag üzletember, Kijev egykori polgármestere építtette a nagy boom idején, a nagy építési projektből - csodák csodája - ő is részesült, látnivaló, hogy az állami tisztviselők és a biznisz korrumpált összefonódása Kijevben sem újkeletű jelenség. A ház földszintjét gimnáziumnak adták bérbe, néhány tanári lakással, az 1ső és 2dik emelet adta Dgyakov család szerény hajlékát, a legfelső szinten házi templom volt. Ma az épületben a Kijevenergo (kijevi elektromos művek) központja található. Áramszünet idején, amikor a mi házunkban és a környéken is teljes sötét van, irigykedve szoktam balkonunkról a ház felé nézni, mert ott valahogy megmagyarázhatatlanul mindig van fény és áram?!

Tiszteletet parancsoló házak keretezik a kis teret, padjai jó időben benépesednek, fiatalok találkahelye, pihenő, könyvet olvasó magányosok, beszélgető barátok ülnek, sétáló kutyások állnak meg 1-1 köszönés erejéig. A park közepén vas-szökőkút, szintén az "aranykorból", sajnos már 2 éve nincs benne víz, amikor kijöttünk, még működött. December közepére a teret díszkivilágítással látták el, esténként pazar fény öntötte el, a park fáin égősorok, lámpás girlandok, díszek -- a különböző színek ütemesen váltogatták egymást. A tér 4 sarkán kis fenyőfák, a Dgyakov ház mellett feldíszített igazi, nagy fenyő égőkkel várta az új évet és a karácsonyt. Sétálók sora jött erre megcsodálni a mini fénykavalkádot. Tavaly, a válság beköszöntével a kivilágítás már elmaradt, majd meglátjuk, idén mire futja.

7 megjegyzés:

Euthymia írta...

Én biztos eltévednék :) Bár mondjuk, itt is elég furcsák a számozások, néha még a GPS sem talál oda, ahova menni kell :)

Az elektromos művek épületének mindig van világítása, hihi, ez tetszik, valami titkos tartalékot gyűjtenek valahol, vagy kisegerek tekerik a kereket??? :) :)

Nagyon szép kis környék, tetszik nagyon!!

Toto írta...

"mert ott valahogy megmagyarázhatatlanul mindig van fény és áram?!"

Tipp: egy generátor kezd el kerregni valahol az alagsorban. :))

Observer írta...

Lehet, hogy sok-sok kisegér dolgozik :)), tényleg valószínűbb, h 1 generátor műkszik, arra is gondoltam, h vmi külön cucc van nekik behúzva, elvégre kezdettől kivételes háznak készült... Akármi is légyen, higgyétek el, bosszantó, h ha náluk igen, nálunk miért nem? Meg az is szép, h amikor betelefonálok az ügyeletbe, mi történt, és mikor lesz már, azt mondják, h vmi központi hiba - de ez ezt a karnyújtásnyira lévő szomszédos házat nem érinti...

Csilla írta...

Hu, nem semmi a közlekedés akkor ott sem! Nálunk is időnként eltévedünk olyan utcába, ahol egymás után vannak a számok. Itt sok a zsákutca, és az az utca ahonnan nyíli, ott folytatódik, majd onnan kijőve nőlnek ujra a házszámok. Eltelt nekünk is egy időbe, míg megszoktuk!

Nagyon szép helyen laktok! Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy Katám mennyire élvezné a sok szép épület között.

Tudod miért van áram az energiát adóknál? Hogy lássák a gombot amit meg kell nyomni ha ugy gondolták elég az áramszünetből! :)))

A teretek remélem a régi fényében fog pompázni megint!

oximoron írta...

Gyonyoru helyen laksz!
es kepzeld el, hogy jartam mar arra en is! :)
igaz, tel volt, ho esett, es hatalmas kupacokban allt meg jeges-havas volt az ut, de emlekszem. leginkabb az ut nevére. :)

Observer írta...

Szia Oximoron, remélem jobban vagy! Szeretek itt lakni a Krescsatyik fölött, mikor jártál Kijevben?

oximoron írta...

O, annak mar idejet sem tudom, mikor volt ...:)
de ha a memeoriam nem csal, Odesszaba meend, kb. "feluton" :), idopontilag pedig 1979-ben (talan)