2009. október 10., szombat

Templomszentelés Vilsanaban

Szergej Petrovics szűkebb hazájában, Vilsána faluban pravoszláv templomot építtetett, ennek felszentelésére mentünk barátnőmékkel. Kérés szerint hosszú szoknyában mentem, Natasa hozott nagy fehér rózsamintás kendőt vállamra, fejemre - csendesen belesimultam az ünneplő és bámészkodó tömegbe, részesültem a szentelt vizes szórásból (előtte gyorsan lekaptam a szemüvegem) - :). A templomszentelést maga Filaret, az ukrán nemzeti pravoszláv egyház feje vezette, hosszú, több mint 3 órás szertartás során a templomot kívül-belül körbejárva szentelt vízzel avatta fel és kért áldást, erőt, támogatást.

Vilsána faluban eddig 1 pravoszláv templom volt, no de az a moszkvai patriarchátushoz tartozik, ez pedig nem járja, most kapott 1-et az ukrán egyház is, Szűzanya leplének ajánlották, Istenanya Oltalma templom (erről az ünnepről írtam tavaly). A templom a 19.sz.-i, majd a szovjet időkben lerombolt, Nyikolajnak szentelt templom helyén épült. A szertartást ebéd követte, felejthetetlen túrós varényiki és rjázsenka zárta a pohárköszöntőkben is bővelkedő kajálást.

Ez a vidék (is) nagyon szép, lankás-dombos, földek-mezők váltják egymást, kiserdőkkel keretezve. Nem gondoltam, hogy Vilsána akkora történet, sétáltunk a faluban, és mindjárt 500 m-en belül 4 emlékmű is volt a főút mentén: az 1ső annak tiszteletére, hogy azon a helyen állt valaha Engelhardt földbirtokos udvarháza, ahol Sevcsenko kozákként szolgált. Sevcsenko jobbágyfiúként a környék falvaival, majorságaival, földjeivel együtt pán Engelhardt tulajdonában állt, aki festészetre taníttatta a tehetséges fiút. Sevcsenkot később Szoscsenko, a szintén innen származó festőművész szervezésében barátai 20-as éveiben vásárolták ki. A 2dik emlékmű, kőkereszt, a faluban az 1932-33 és 1945-46-os éhínség idején elpusztultaknak állít emléket, a 3dik egy iskolatársnak, aki az afganisztáni harcokban esett el, a 4dik, magasabb obeliszk - a II.VH-ban elhunytak dicsőségét hirdeti.

II.VH-s emlékmű több is van, 1 kicsit lejjebb, 1 nagyobb pedig a falu határában. A falu sokat szenvedett a II.VH alatt, számos embert megöltek, több százat hurcoltak el Németországba kényszermunkára. Ezen a vidéken zajlott Ukrajna jobb part felszabadítása során a Korszun-Sevcsenkovszkij hadművelet meghatározó tankcsatája, az I. és II. Ukrán Front a térségben összezárt és megsemmisítette a német alakulatokat, több tízezer ember lelte halálát, rengetegen estek fogságba.


Nagyobb térképre váltás 



Vilsána (vagy Olsána) régi település, legenda szerint a Kijevi Ruszig eredezteti magát, 17-18. sz.-ban  Lengyelország része. A 18.sz. legvégén került át Oroszországhoz. 1830-tól Engelhardt után Branyicka grófnő birtoka, a 19.sz. végére is 3ezren lakták, mint ma, 2 pravoszláv templom, zsinagóga, falusi bank, posta, iskola, internátus, felcser, ispotály, szegényház, gyógyszertár, több malom és a falu szélén cukorgyár működött. Teljesen     kompakt kis település volt. Kár, hogy mára a cukorgyárat csak kidőlőben lévő kőkerítése, pusztulásnak indult épületei, csupasz ablakok, gazzal felvert udvara jelzi, így válik enyészetté az egykori, környékbeli cukorrépa termesztésre épült üzem. Falutörténeti múzeum őrzi az emlékeket, ezt most kihagytuk, inkább élveztük az őszi színeket és a langyos napot.

Nincsenek megjegyzések: