2009. augusztus 18., kedd

lehetünk-e mi is norvégok?

Minden formájában szeretem a zöldet – étkek, saláták, tájak, színek, mozgalmak – amikor Ukrajnába jöttem, megfogott az ukrán vidék zöldjének sokszínűsége – erről aztán 1-szer 1 ölég félresikerült bejegyzésben próbáltam nyomot hagyni („minden idők legszarabb post-ja” – idézet fiamtól). 1500+ km Norvégiában sok, vagy kevés – embere válogatja. Norvég utunk kapcsán be kell valljam, minden eddigi ismeretem harmatgyenge volt a zöldről, rétről, a fákról, hegyekről, sziklákról, kövekről, vizekről, patakokról, folyókról, vízesésekről, tavakról (fjordokról) és víztükrökről, tiszta levegőről, általában véve a körülötted fellelhető csendről és tisztaságról. Ennyi kelet-európai év után elszokóban vagyok a civilizáltság, kultúra és tisztaság ilyen mértékétől – hm, talán ideje lenne odébbállni. Igazán kár, hogy nem vittem magammal laptopot, mert természetesen minden szállodában wifi szolgáltatás fellelhető, folyamatosan friss élménybeszámolók születhettek volna a szokásos lemaradás, ill. a hosszú összefoglaló helyett. (Arra most nem térnék ki, hogy a csapvíz mindenütt iható…)

Norvégia területének nagyobbik része lakhatatlan és megművelhetetlen, ezért a norvégok minden talpalatnyi területet kihasználnak, valamit termesztenek rajta, esetleg kaszáló, télire szorgosan bebálázva a szálas takarmányt. Apró réteken teheneket, kecskét, bárányokat legeltetnek – nemegyszer találkoztunk letévedt állatokkal, állva az országúton, békésen megvárva, hogy lomhán visszatérjenek a legelőre. Norvégia GDP-je 3%-t költi a GDP 2%-át kitevő mezőgazdaság fenntartására. Teszi ezt azért, hogy a vidéki életmódot, mezőgazdaságot, kézműves hagyományokat és kultúrát megőrizze. Simán mondhatjuk, hogy a norvégok országa 1 nagy, nyitott skanzen, lakói rajonganak az őket körülvevő természetért, rengeteg formában minél több időt igyekeznek ott eltölteni, hogy az érintetlen és háborítatlan természetben kikapcsolódjanak, feltöltődjenek. Természetimádatuk féltő figyelemmel párosul, szigorú szabályokkal, tudatos-tevékenyen óvják csodálatos környezetüket.
Mi, itt Közép-Kelet-Európában (KKE) szeretjük azt hinni, hogy másnál nehezebb történelmet éltünk meg, és életünk folyamatos fizikai, vagy szavak szintjén zajló harcokkal telt és telik az évek során. Gyakran és hangosan emlegetjük a pátosz-teli nemzet, nemzeti, haza, függetlenség és szabadság fogalmakat, egyedüliként birtokolandó őket. Norvégia csak 1905 óta független állam, előtte évszázadokon keresztül Dánia, majd Svédország függőségében, perszonálunióban élt. Történelme – a viking időszakon túlmenően – nem kevés tragikus harccal, ütközettel telt a régió határain belül és kívül – ennek ellenére példás békében él szomszédjaival, különösebb anyázások és a valaha terhes múlt felemlegetése nélkül. Nem keres történelmi csatákat, hogy ezekre újabb nemzeti ünnepeket aggasson az érzelmek felkorbácsolására. Norvégia már túlesett a norvégosítás betegségen, bocsánatot kért érte és aktív programmal védi megmaradt kisebbségét, annak nyelvét és kultúráját. Teszi ezt azért, mert tudja: szép, ami sokszínű.

Mielőtt azt hinnénk, hogy a norvégok földreszállt angyalok – el kell mondani, hogy álságos módon, tudományos kutatás álcája alatt, tiltakozások dacára erőteljesen folyik a bálnavadászat és tengerfenéki nyersanyag bányászat során minden igyekezet ellenére időnként beüt 1-1 ökológiai baleset.

Norvégiában a bizalom a mindennapi élet alapja és az emberek visszamosolyognak az utcán. Mondhatnátok – könnyű a norvégoknak, Európa leggazdagabb országa! A leggazdagabb és tegyük hozzá: a legdrágábbak egyike. Az 1 főre eső GDP Luxemburg után itt a legmagasabb Európában, de a norvégok gazdagsága elsősorban mértékletességükben és puritánságukban mérhető. A norvégok nem építenek többszintes, kacsalábon forgó palotákat, házaikat nem veszi körül 2 méter magas kerítés – minek megtörni a természet folytonosságát, bezavarni a látképnek, vagy váratlan akadály elé állítani a csak-úgy barangoló kirándulót. Semmilyen kerítés nem választja el a szabadon szórt, divatosan szólva skandináv színskálájú, a természettel összhangban lévő, matt, fa-, vagy faborítású kőházakat – mert kár ebbe a természetes harmóniába beleköpni égbetörő tornyocskákkal, tömör tömbökkel, falanszokkal, arany borítással, egyéb cirádákkal, esetleg rikító színekkel. Leggyakoribb szín a fehér, népszerű és leginkább feltűnő szín Norvégiában az égővörös-barna – az egykori hagyomány szerint bikavérrel elkevert festék mai megjelenése.

A norvégok nem járnak tankszerű terepjárókkal, nagy ezüst és fekete autókkal, nem hordanak hivalkodóan elegáns, „branded” öltözéket, nem kísérik őket kíberek, nem jellemző a népes kiszolgáló személyzet, nincsenek importáruktól roskadozó hipermarketek, távol áll tőlük a nagylábon élés, esztelen költekezés. Egyetlen fényűzés, a vitorlások, motoros yachtok sora - mert hajózni kell! Emlékeznek a régi időkre, amikor a halászat és zord körülmények között nehéz megélhetési mezőgazdaság volt az alap, így ma sem élnek pazarló életet. Ablakaikat nem fedi sűrűn redőzött, nehéz függöny, nyitott bárki előtt és persze szabad az út a fénynek és a kilátásnak a természet felé, szürkülettől gyertya, vagy kislámpa oldja az ablak és az ablak előtti út sötétjét. Norvégiában nem köpnek a járdára, nem szemetelnek, vagy ha igen – azt mindenképpen szelektíven, gyűjtőkbe. A norvégok követik amit a természet diktál, vallják, nincs rossz idő, csak nem megfelelő öltözet. Sehol a világon nem hordják olyan önmagától értetődően a vidáman színes gumicsizmát, mint Norvégiában. Nem veszik körbe magukat felesleges vackokkal, alapjában tisztaság és rend van mindenfelé. Bevándorlóiktól elvárják, hogy megtanuljanak norvégul, a tv-ben a filmeket eredeti nyelven adják, feliratosan, szinkron, vagy hangos ráolvasás nélkül. Norvégiában mindenki beszél, vagy beszélni akar angolul – mert nemcsak hajózni, kommunikálni is szükséges. A norvégok nem bonyolult lelkek; igen, gazdagok, de emellett is dolgoznak – méghozzá a legkevesebb munkaórát Európában – no és sokat adakoznak.

„Norvégnak” lenni elsősorban a fejekben kezdődik: a mások iránti tolerancia, jóindulat, megértés, nyitottság, elfogadás, hozzáállás, problémamegoldás, béke és segítőkészség kérdése. Valahogy ezt kéne itt mifelénk KKE-ben meghonosítani.

(Ez volt a bevezető, útvonallal, képekkel és élményekkel hamarosan jelentkezem, most valamiért nem enged a blogger képet feltölteni.)

6 megjegyzés:

Hamburger írta...

Ez jó post volt, kedvem támadt elmenni oda nekem is :)

Snowqueen írta...

Már láttam képeket Norvégiáról,én is szívesen elmennék.Kíváncsian várom a folytatást!

Névtelen írta...

http://norvegia.mevae.fotoalbum.hu/

Snowqueen írta...

Nagyon szép képek!

obeliksz[kukac]yahoo[pont]com írta...

Szia!

Az elérhetőség link nem működik nekem.. Írj vissza emailben ha ráérsz, és akkor majd részletesebben elmondom miről lenne szó..
Megörültem a kijevi blog cím láttán. Hallottam valami mítosz szerűséget amire a biztos megoldás kijevben rejlik..

Várom a visszajelzésed, köszönettel:
Laci

Fules írta...

Sziasztok:)
Ok szívesen beleolvasok.
Jó látni a sors társakat.:)
Elküldöm az e-mail címem, ha van kedvetek írni oda: bnn@freemail.hu
Üdv.: Noé:))