2009. augusztus 27., csütörtök

olvasni jó!

Igaza van Mankának - a "könyvesek" a legjobb játékok. Most Spiró György Feleségverseny c. könyvét olvasom - nem kell mindent komolyan venni - gyakran vinnyogva, nem tudom eldönteni, sírjak-é, vagy nevessek. Ezt olvasva tutin nem leszünk "norvégok"...

Még nem tartok a kért oldalon - menjen itt a 161. oldal 5. mondata: "Arra a szóbeszédre nem találtunk bizonyítékot, hogy a cigányok mellett állást foglaló nem cigány - magyar - csapatok Murometz nevében, zászlójukon az ő arcképével szálltak volna harcba csak azért, mert Zsoromboly agitproposai Murometzet szőke cigánynak gúnyolták."

Most Pesten v'ok, ma indulok vissza Kijevbe, de előtte 10-kor irány a könyvesbolt, én nem olvastam "A szél árnyékát" -- hamarosan pótolom. Szeretném kérdezni Hamburgert, Emőkét Malmőben és Noét Kijevben: mit olvastok mostanában és mi a könyv 161. oldalának 5. mondata?
Szép napot!

2009. augusztus 21., péntek

Osloi Operaház

A norvég fővárosnak régóta nem volt Operaháza, '99-ben határoztak 1 új és korszerű Opera megépítéséről, 2004-ben tették le alapkövét és tavaly áprilisban adták át a közönségnek. Különleges, hatalmas, letisztult formájú épület, legkorszerűbb technikákkal - szép-e, nem tudom, megoszlik a tábor. Az osloiak büszkék rá, a turisták szeretik, fotótémának kétségkívül hálás alany. Már az alap-kőelhelyezés is rendkívüli esemény volt, ismert operanyitányokat digitalizáltak és sugároztak a nedves betonba (mozaik jobb alsó 2dik képe). A monumentális épület Oslo fjordjának szélén áll, fehér márvánnyal borított hatalmas kockatömbje a jéghegyet juttatja eszünkbe, az épület tetejére felfutó rámpák pedig sílesiklópályákra emlékeztetnek. Sem kívül, sem belül nem borítja arany, belső építészete a jó öreg-viking-faborítások és hipermodern fém-üveg-műanyag kombinációja. 2009-ben megkapta az Európai Unió kortárs építészeti díját (info még itt) .

2009. augusztus 20., csütörtök

norvég kis színes

Apró közös természeti vonás a norvégok és ukránok között a sok zöld, a fából építkezés kultúrája, a nyírfák, berkenyék, kányafélék gyakorisága és szeretete. Közös történelmi szál a vikingek, akiket normann, varég, vagy rusz névvel is illetnek - tudjuk, a Kijevi Rusz 1ső uralkodóháza, a Rurigok is varégek vagyis svéd vikingek - de erről majd máskor.

A norvégok vicces és kreatív skacok, jól hasznosítják a lehasznált síléceket - ezt a kaput és kerítést a lillehammer-i síugrósánctól nem messze láttuk. A norvégok mégiscsak szeretik a trollokat, mondáik népszerű alakjait, akik nagyfülűek és nagyorrúak, hatalmasok, gnómok és nemigazán jóindulatúak - hegyeken, vagy azok gyomrában laknak. "Komolyan veszik" őket, úton-útfélen kisebb szobrok emlékeztetnek rájok, hozzájuk hajtűkanyarokkal vezető utat építenek ez a Trollok útja - busszal felmentünk rajta... Az út aljában a trollok esetleges megjelenésére útjelző tábla figyelmeztet. Mi eggyel sem találkoztunk... A Briksdal gleccser erős autóit is a trollok után nevezték el trollautóknak. A bámészkodó turistáknak szánt norvég szuvenírek 1 része is valamilyen trollféle, a maradék a rén-és jávorszarvasokhoz köthető. (Érdekes, a norvég trollok a "hazain" kívül nemzetközi karriert is befutottak, kártékony program vírusok, rosszindulatú netes viselkedés jelzőjévé váltak. Miért? Ne légy troll! Ne etesd a trollt! Óvakodj a trolltól!)

A norvégok a troll-on kívül más szavakat is adtak a világnak: viking, fjord, sí, szlalom, lapp (biztos van több is, ez nem az én profilom). A fjordok, mint tanultuk, tipikus természeti képződmények Norvégiában (meg számosan vannak Kanadában), szerintem a fjordokon kívül a norvégok találták ki a víztükröt is - :), vagy ha ez nem is lenne így, Európában lehet, hogy náluk van a legtöbb.

Már az előző post-ból is kiderült, hogy a norvégok praktikusak, pragmatikusak, szeretik a funkcionális cuccokat. Pihenő-parkolóban kikapcsolódásként az ember mindjárt gyors látásvizsgálatnak vetheti magát alá, kombinálva apró színfelismerő teszttel. Skanzen belépőmatricádat pedig gyűjtőhelyen a többiekéhez ragaszthatod.

A norvégok az idők kezdete óta bioépítészek, a házak tetejét Norvégiában földdel, a norvég sziklás hegyoldalakon fejtett igazi palával, fazsindellyel, mostanában cseréppel fedik. A füves-földes tetejű házak jól szigetelnek, ma is épülnek ilyenek, kérdés persze, hogy vágják le a füvet, ha nagyon megnő? A norvégok ősidők óta jó hajóácsolók, olyannyira, hogy még templomaikat is hajóik mintájára építették. Utunk során több árbóc-templomot is láttunk. A viking-norvégok hajózási szeretete, felfedező kedve az évszázadok alatt nem csitult, több utazó-felfedező expedíciót vezettek, a 20. sz.ban is ismeretlen földeket hódítottak meg, átjárókat, be/áttelepülőket találtak. Nansen, Amundsen, Heyerdahl expedícióinak hajóit, útjaik eredményeit ma Osloban múzeumokban lehet megnézni, megismerni - nem semmi tudásvágy, emberség, kitartás, akarat és kemény helytállás párosult kalandvágyukhoz.

2009. augusztus 19., szerda

erre jártunk

Az van, hogy szokás szerint nem volt időm, ill. "technikai" nehézségeim megoldásához külső segítségre volt szükségem. A fényképek feltöltésével méretük miatt gondom volt, ez a lekicsinyítés c. móka meg elég időigényes, főleg a magamféle gyakorlatlannak, aztán most jött a felmentősereg - a fiam és az albumszerkesztő képében.

Az útvonal: Oslo-Mjösa tó-Gjövik-Lillehammer-Ringebu-Alesund-Geiranger-Förde-Voss-Bergen-Geilo-Oslo volt, praktikusan minden nap másutt aludtunk, csak Osloban töltöttünk 2 éjszakát. Az időjárással közepesen volt szerencsénk, inkább nem esett, volt napsütésben, felhőkben, csepergő, szitáló és zuhogó esőben is részünk.


Utunk során 5 fjordon hajókáztunk, keltünk át felette, vagy kompoltunk rajta - Stor, Geiranger, Nord, Sogne és Nalröy; 2 gleccsert néztünk meg - Briksdal, Boyum - megszámlálhatatlan vízeséssel, folyóval, patakkal találkoztunk. A norvég hegyek vagy kerekre csiszoltak, vagy - amerre nem járt a jég - az Alpokra hasonlító vad-sziklás képűek.

A vízesések gyönyörűségébe különösen belefárad az ember, a kezdeti felugrálások és lázas kattogtatásokat követően a 123-diknál ellő még 1 képet, ismét elcsodálkozva azon, hogy a víz függetlenül attól mennyire kék, zöld, világos, vagy sötét -- mindig kristálytiszta. Ennél meglepőbb talán a víztükör, készült olyan fényképünk is, amelyet nyugodtan forgathatunk fejjel lefelé is, a visszatükröződő táj ugyanúgy élvezetes, mint a tükörkép eredetije. A képek 1 részét lányom feltöltötte, itt elérhető.

Zárásképp jöjjön még 2 városkollázs: a szecessziós Alesund és Bergen, a Hanza-város.

2009. augusztus 18., kedd

lehetünk-e mi is norvégok?

Minden formájában szeretem a zöldet – étkek, saláták, tájak, színek, mozgalmak – amikor Ukrajnába jöttem, megfogott az ukrán vidék zöldjének sokszínűsége – erről aztán 1-szer 1 ölég félresikerült bejegyzésben próbáltam nyomot hagyni („minden idők legszarabb post-ja” – idézet fiamtól). 1500+ km Norvégiában sok, vagy kevés – embere válogatja. Norvég utunk kapcsán be kell valljam, minden eddigi ismeretem harmatgyenge volt a zöldről, rétről, a fákról, hegyekről, sziklákról, kövekről, vizekről, patakokról, folyókról, vízesésekről, tavakról (fjordokról) és víztükrökről, tiszta levegőről, általában véve a körülötted fellelhető csendről és tisztaságról. Ennyi kelet-európai év után elszokóban vagyok a civilizáltság, kultúra és tisztaság ilyen mértékétől – hm, talán ideje lenne odébbállni. Igazán kár, hogy nem vittem magammal laptopot, mert természetesen minden szállodában wifi szolgáltatás fellelhető, folyamatosan friss élménybeszámolók születhettek volna a szokásos lemaradás, ill. a hosszú összefoglaló helyett. (Arra most nem térnék ki, hogy a csapvíz mindenütt iható…)

Norvégia területének nagyobbik része lakhatatlan és megművelhetetlen, ezért a norvégok minden talpalatnyi területet kihasználnak, valamit termesztenek rajta, esetleg kaszáló, télire szorgosan bebálázva a szálas takarmányt. Apró réteken teheneket, kecskét, bárányokat legeltetnek – nemegyszer találkoztunk letévedt állatokkal, állva az országúton, békésen megvárva, hogy lomhán visszatérjenek a legelőre. Norvégia GDP-je 3%-t költi a GDP 2%-át kitevő mezőgazdaság fenntartására. Teszi ezt azért, hogy a vidéki életmódot, mezőgazdaságot, kézműves hagyományokat és kultúrát megőrizze. Simán mondhatjuk, hogy a norvégok országa 1 nagy, nyitott skanzen, lakói rajonganak az őket körülvevő természetért, rengeteg formában minél több időt igyekeznek ott eltölteni, hogy az érintetlen és háborítatlan természetben kikapcsolódjanak, feltöltődjenek. Természetimádatuk féltő figyelemmel párosul, szigorú szabályokkal, tudatos-tevékenyen óvják csodálatos környezetüket.
Mi, itt Közép-Kelet-Európában (KKE) szeretjük azt hinni, hogy másnál nehezebb történelmet éltünk meg, és életünk folyamatos fizikai, vagy szavak szintjén zajló harcokkal telt és telik az évek során. Gyakran és hangosan emlegetjük a pátosz-teli nemzet, nemzeti, haza, függetlenség és szabadság fogalmakat, egyedüliként birtokolandó őket. Norvégia csak 1905 óta független állam, előtte évszázadokon keresztül Dánia, majd Svédország függőségében, perszonálunióban élt. Történelme – a viking időszakon túlmenően – nem kevés tragikus harccal, ütközettel telt a régió határain belül és kívül – ennek ellenére példás békében él szomszédjaival, különösebb anyázások és a valaha terhes múlt felemlegetése nélkül. Nem keres történelmi csatákat, hogy ezekre újabb nemzeti ünnepeket aggasson az érzelmek felkorbácsolására. Norvégia már túlesett a norvégosítás betegségen, bocsánatot kért érte és aktív programmal védi megmaradt kisebbségét, annak nyelvét és kultúráját. Teszi ezt azért, mert tudja: szép, ami sokszínű.

Mielőtt azt hinnénk, hogy a norvégok földreszállt angyalok – el kell mondani, hogy álságos módon, tudományos kutatás álcája alatt, tiltakozások dacára erőteljesen folyik a bálnavadászat és tengerfenéki nyersanyag bányászat során minden igyekezet ellenére időnként beüt 1-1 ökológiai baleset.

Norvégiában a bizalom a mindennapi élet alapja és az emberek visszamosolyognak az utcán. Mondhatnátok – könnyű a norvégoknak, Európa leggazdagabb országa! A leggazdagabb és tegyük hozzá: a legdrágábbak egyike. Az 1 főre eső GDP Luxemburg után itt a legmagasabb Európában, de a norvégok gazdagsága elsősorban mértékletességükben és puritánságukban mérhető. A norvégok nem építenek többszintes, kacsalábon forgó palotákat, házaikat nem veszi körül 2 méter magas kerítés – minek megtörni a természet folytonosságát, bezavarni a látképnek, vagy váratlan akadály elé állítani a csak-úgy barangoló kirándulót. Semmilyen kerítés nem választja el a szabadon szórt, divatosan szólva skandináv színskálájú, a természettel összhangban lévő, matt, fa-, vagy faborítású kőházakat – mert kár ebbe a természetes harmóniába beleköpni égbetörő tornyocskákkal, tömör tömbökkel, falanszokkal, arany borítással, egyéb cirádákkal, esetleg rikító színekkel. Leggyakoribb szín a fehér, népszerű és leginkább feltűnő szín Norvégiában az égővörös-barna – az egykori hagyomány szerint bikavérrel elkevert festék mai megjelenése.

A norvégok nem járnak tankszerű terepjárókkal, nagy ezüst és fekete autókkal, nem hordanak hivalkodóan elegáns, „branded” öltözéket, nem kísérik őket kíberek, nem jellemző a népes kiszolgáló személyzet, nincsenek importáruktól roskadozó hipermarketek, távol áll tőlük a nagylábon élés, esztelen költekezés. Egyetlen fényűzés, a vitorlások, motoros yachtok sora - mert hajózni kell! Emlékeznek a régi időkre, amikor a halászat és zord körülmények között nehéz megélhetési mezőgazdaság volt az alap, így ma sem élnek pazarló életet. Ablakaikat nem fedi sűrűn redőzött, nehéz függöny, nyitott bárki előtt és persze szabad az út a fénynek és a kilátásnak a természet felé, szürkülettől gyertya, vagy kislámpa oldja az ablak és az ablak előtti út sötétjét. Norvégiában nem köpnek a járdára, nem szemetelnek, vagy ha igen – azt mindenképpen szelektíven, gyűjtőkbe. A norvégok követik amit a természet diktál, vallják, nincs rossz idő, csak nem megfelelő öltözet. Sehol a világon nem hordják olyan önmagától értetődően a vidáman színes gumicsizmát, mint Norvégiában. Nem veszik körbe magukat felesleges vackokkal, alapjában tisztaság és rend van mindenfelé. Bevándorlóiktól elvárják, hogy megtanuljanak norvégul, a tv-ben a filmeket eredeti nyelven adják, feliratosan, szinkron, vagy hangos ráolvasás nélkül. Norvégiában mindenki beszél, vagy beszélni akar angolul – mert nemcsak hajózni, kommunikálni is szükséges. A norvégok nem bonyolult lelkek; igen, gazdagok, de emellett is dolgoznak – méghozzá a legkevesebb munkaórát Európában – no és sokat adakoznak.

„Norvégnak” lenni elsősorban a fejekben kezdődik: a mások iránti tolerancia, jóindulat, megértés, nyitottság, elfogadás, hozzáállás, problémamegoldás, béke és segítőkészség kérdése. Valahogy ezt kéne itt mifelénk KKE-ben meghonosítani.

(Ez volt a bevezető, útvonallal, képekkel és élményekkel hamarosan jelentkezem, most valamiért nem enged a blogger képet feltölteni.)

2009. augusztus 3., hétfő

kis ukrán konyha II.

Natasától tanultam: tökpalacsinta. Ebben a hőségben kellemesen könnyű étek. Fiatalabb tökből készül (a mostani db nem egészen ilyen volt), meghámozzuk, lereszeljük, vagy daráljuk, só, liszt, 3-4 tojás kerül bele, szükség esetén tej, vagy tejföl (a miénkbe most nem kellett). Barátnőm feltétlenül kever összevágott kaprot is hozzá, nekünk nem volt itthon. A palacsinta-sűrűségű tésztát apró lepénykéknek sütjük ki - a nagyobb méret nem marad egyben. Fokhagymás tejföllel és zöldsalátával ettük.

2009. augusztus 1., szombat

ma

nem voltam tudatos vásárló, nagyon jól esett! A délutánt barátnőmnél töltöttük vidéken születésnapi ünnepléssel: kis társaság, terülj-terülj asztalkám, zakuszkák sora, finom borok pohárköszöntőkkel, barbecue és zárásképpen esti teázás: ukrán túrós-pite és házi málnalekvár. A holnapot bizonyosan böjttel töltöm, mert mindenféle fogadkozásaim ellenére ilyen alkalmakkor egyszerűen lehetetlen nem túlenni magam.

Ez a július zsúfolt volt és feszült, jó hír, hogy vége, meg hogy itt Kijevben nincs afrikai hőség, nappal max.25 fok. Mondjuk sokat nem voltam a szabadban, munkával telt az idő légkondis irodában. Néhány dolgot leküzdöttünk, pl. most van áram, internet, holnap reggel indulok szabadságra Pestre, keddtől pedig lányommal 1 hét Norvégia! Ezt a kis könyvet nézegettem rákészülésképp mostanában.