2009. június 27., szombat

Krím: Feodoszia

Pár napos pihenésre lementünk ismét Krímbe, egészen Feodosziáig. Az út hosszú volt és fárasztó, meg úgy látszik, vmi kísért minket krími utainkon, most útközben 25 fokból jó kis viharba keveredtünk, mindjárt 16 fok lett. Diónyi jégdarabok kopogtak az autón, leálltunk, majd az égszakadás csendesedésével továbbmentünk, kidőlt fák és letört ágak, 40 cm-es hömpölygő víz jelezte a pusztítást. A múltkor leírt módon levezettünk a félsziget hozzánk közelebb eső bejáratáig - Armjanszk -, a Krímbe vezető másik bejárat Donyeck felől jön. A 2 út Dzsankojnál egyesül és sztyeppéken át visz le a délkeleti partvidékre. Nagy látnivalókra ne számítsunk, lepusztult ipartelepek, néhol-helyen lakatlan, fantom lakóépületek, lerobbant vidék. A búzamezőket legelők váltják az út mentén, amely helyenként szép jegenyesoros, zöldellő vagy az egyik oldalon kiszáradt. Párhuzamosan a Krími csatorna fut, amely a Dnyeper bő vízhozama kicsi részét vezeti ide öntözésre. Nincs nagy forgalom, az út minőségétől függően jó tempóban lehet vezetni.

F
eodoszia üdülőváros, tiszta a tenger, strandjai kövesek. Az óvárosi részt a Mithridatesz-dombnál milétoszi kereskedők alapították i.e. 6.sz.-ban Theodoszia néven, 2 évszázaddal később a hunok lerombolták, kazárok, bizánciak, tatárok kezén volt, a 13.sz.-ban genovaiak megvásárolták és fekete-tengeri gyarmataik központjává tették, Kaffának (Caffa) nevezték. Kereskedelmi kikötő és rabszolgapiac, a rabszolgák építették a kikötőt és az erődítményt. Valószínűleg a pestist is innen hurcolták be Európába. A génuaiakat a törökök követték és a várost Keffének hívták, az orosz birodalomhoz való csatolását követően "oroszosították" a régi görög elnevezést és így lett Feodoszia.

A génuai vár romjaira némi keresgélés után találtunk rá, mert Feodosziában - bár a flotta már rég nincs itt - úgy tűnik, máig konspirálnak, a látnivalók többnyire nincsenek rendesen kitáblázva. Szívesen elbeszélgetnék a helyi polgármesterrel az erődítmény környezetéről is - nem minden pénz kérdése -, kis köz-, vagy társadalmi munkával már sokat lehetne javítani az állapotokon, pl. gazolás, szemétgyűjtés, kicsike állagmegóvás. Na. Azért mégiscsak vár, az olaszok alaposan megépítették, 700+ éve áll, jónéhány háborút túlélve szép bástyákkal néz rá a tengerre.

A vár megmaradt falaira már rátelepültek a helyiek apró házai, az erődítmény mellett pedig egy újgazdag építi a saját "várát" szédületes kilátással. A vár mellett a tengerre vezető út mentén örmény templom romjai, valaha szép épület lehetett, most felveri ezt is a gaz, kicsit arrébb áll 1 apró, de szépen felújított pravoszláv templom - Templom az iverszki Szűzanyához.



Tősgyökeres feodosziai Ivan Ajvazovszkij, örmény származású orosz festő, régi házát, műhelyét, festőiskoláját, képgyűjteményét a városnak adományozta - most múzeum. Csodás képeket és a festő életét lehet megismerni -- hát-hát: ezek is méltányosabb körülményeket érdemelnének. Ajvazovszkij hosszú életet élt, sokat festett, elismert, sikeres festő volt maga idejében, központi témája a tenger, tengeri ütközetek, tájképek. Nagy lokálpatriótaként a város szépítésére, a környéken található kurgánok feltárására is nem keveset áldozott.

Feodosziában élt és alkotott Alekszander Grin orosz író is, egykori háza ma múzeum.

Feodoszia újabb részén, a tengerparti sétányon a 19.sz.végén-20.sz. elején szép villákat, üdülőket építettek. Az egyik, Sztamboli háza jó belső állapotban maradt, kis kávézó üzemel a benne. A legelegánsabb szálloda a "Bíborvörös vitorlák" névre hallgat (Grin legismertebb elbeszélése után) - szuper hely, egy orosz üzletemberé, aki a nem túl régmúlt mementóját is restaurálta és őrzi a hotel parkjában - Lenin az ő szállodájára mutat...

A városban rengeteg kajálda van - kinek-kinek pénztárcája szerint, néhányat - jobbat és kevésbé puccosat is kipróbáltunk. Az egyszerűbb sztolovajaban meglepetésemre a pénztáros hölgy pénztárgépe mellett szovjet időkből ittragadt abakusz volt, a tálcán lévő ételeket a golyókat hip-hop ide-odapofozgatva összeadta, majd a végösszeget akkurátusan beütötte a pénztárgépbe...

Nincsenek megjegyzések: