2009. június 30., kedd

barbár ajándék

Ilyen volt a Lenin szobor Kijevben, a Krescsatyik és Sevcsenko bulvár kereszteződésében...
és ilyen lett. Június legvégén hajnalban létráról 1 radikális, jobboldali, nacionalista párt néhány képviselője vandál módon, kalapáccsal szétverte a szobor arcát és letörte a karját -- tisztelgésképp R. Suhevics, az UPA volt parancsnoka születésének 100. évfordulója alkalmából.
A szobor a múlt sz. '50-es évei óta áll itt a városközpontban. Persze, errefelé és folyamatosak a viták, hogy minek kell mennie, ill. maradnia -- a szoborpark ötletéig sajnos még nem jutott el agyuk, pedig igazán lenne mivel megtölteni.

2009. június 28., vasárnap

Kelet-Krím: Kercs

Egyáltalán nem volt igaza barátnőmnek, hogy Kercsben nincs semmi izgalmas. Egyébként is, az embert mindig vonzzák a "legek" - Kercs a krími félsziget legkeletibb pontja, stratégiai pont a Kercsi (Jenikalei), a Krími félsziget és a szemben lévő szárazföld között húzódó szoros csücskén, összeköti a Fekete-tengert az Azovi-tengerrel, nemzetközi víz, fontos hajózási hely. Ha valaki eljutott Feodosziáig, feltétlenül szánja rá azt a 100 km-t és 1 napot, hogy meglátogassa Kercset. A képen a főtéri Lenin szobor, vele szemben piros-fehér sávos zászló, Kercs zászlaja lengedez.

Kercs az 1gyik legrégebbi város a félszigeten, szokásos krími történelem: ógörög, boszporuszi, pontoszi, római, hun, bizánci, kazár, Rusz, tatár, génuai, török, orosz -- felsorolni sem semmi, ugye? Kicsit bővebben, milétosziak alapították i.e. 6.sz.-ban Panticapaeum néven, jelentése: "a hal útja". Később, a Boszporuszi Birodalom égisze alatt egyesített városállamok központja, majd a Pontoszi Birodalom, VI.Mithridatesz uralma alá került. Fontos kereskedelmi központ, saját pénzzel. Őt a rómaiak váltották, majd 300 évig, akiket a hunok űztek el, egyúttal lerombolták a várost. A 6.sz.-ban, I.Juszticiánusz bizánci uralkodó építette itt a boszporuszi erődöt, tette Kercset a birodalom legfontosabb városává, vezette be a kereszténységet. A kazárok a helyet Karsa (Csarsa) névre keresztelték, amely törökül piacot jelent. A 10-12.sz.-ban vált a Kijevi Rusz részévé, a szlávok Korcsevnek hívták, a fejedelemség tengeri kapujául szolgált. A 13.sz.-ban mongol-tatárok uralták, majd a génuaiak vásárolták ki, az olaszok a városnak a Cerchio nevet adták. 1 évszázaddal később az oszmán-törökök foglalták el és tartották a 18.sz.-ig, amikor az orosz birodalomhoz került. Ismét nagy fejlődésnek indult, létrehozták az 1ső, antik maradványokkal foglalkozó múzeumot. Még 2 háború - a krími (19.sz.), és a II.VH tépázta meg a várost, angolok, ill. németek kezére került. A II.VH-ban Kercs és vidéke komoly tengeri és szárazföldi harcok színtere volt. Ma is fontos tengeri-katonai bázis Ukrajnában.

Jó hír, hogy ennek a gazdag történelemnek emlékeit fellelhetjük a városban. Hanem, a feodosziaiak konspirációja semmi a kercsiekéhez képest! Kercsben alig-alig van bármiféle tájékoztató, vagy iránymutató tábla, járókelőktől kell gyakran kérdezni, nagyon segítőkészek -- ennek ellenére többször sikerült eltévednünk.

Az antik város a mai Mithridatesz dombon állt, hatalmas falakkal körülvéve, kitűnő ellenőrzési pont a tengerre, kilátással egész Kercsre. Mithridatesz ezen a dombon halt meg a rómaiakkal folytatott háborúban. Betegesen rettegve az esetleges megmérgezéstől, Mithridatesz minden nap kevés mérget vett magához, hogy szervezete hozzászokjon. A rómaiakkal folytatott háborúban fia elárulta, Mithridatesz, megértve, hogy nincs számára kiút, feleségeivel és szolgáival visszavonult palotájába és méreggel teli bort ittak. A méreg azonban egyedül rá nem hatott, így az erődítményből kirohanva egyenest a rómaiak kardjaira vetette magát.
Panticapaeum feltárt részeit láthatjuk, lakóépületek, valamikori templom, oszlopok. Csodával határos módon maradtak fenn, mert a II.VH idején a legélesebb harcot ezért a helyért vívták. A dombra hosszú lépcsősor visz, a 19.sz.-ban Digbi, olasz építész tervezte, ennek 2 oldalán Kercs jelképe, a griffonok állnak, fent pedig II.VH-s dicsőség emlékmű és kicsit odébb világítótorony látható.

A domb lábánál találjuk Keresztelő Szt. János templomát a ruszi időkből. Egykupolás, jellegzetes keleti-keresztény, bizánci stílusban épült, fehér és vörös téglákból. Az ősök ennek a csíkozásnak - szépen díszítő funkciója mellett - antiszeizmikus hatást is tulajdonítottak. Oszmán időkben a templom mecsetként szolgált. A templom 2dik felét, a haranglábat, ill. a szentély kiszélesítését a 19.sz.-ban építette a fenti olasz építész -- szerencsésen olvad össze a 2 teljesen különböző építészeti stílus.

A Kercsi szoros legkeskenyebb pontján emelték a törökök a 18.sz.-ban Jeni-Kale (Új-Erőd) várat, olasz építész tervei alapján. 4 kapszula alakú toronnyal ellátott, a parti dombra felfutó falakkal, valaha sok-sok ágyúval felszerelt, körülhatárolt erődítmény, amely a szorost ellenőrzi. Az erődítményen belül mecset, víztározó, fegyver-és puskapor-raktár, lakóépületek, fürdő állt. Az ívóvíz-ellátás gyenge pont volt, ezért pár kilométerről föld alatti vezetéken is biztosították a vizet. A vár az életben meglepően kisebb, mint a képeken.

Adzsimuskaj katakombái Kercs mellett több km hosszú barlangrendszert alkotnak, valaha mészkő kitermelés folyt itt. A II.VH-ban a támadó német túlerővel küzdő szovjet csapatoknak nem volt idejük visszavonulni, 10ezer katona idemenekült, partizánokkal és helyi lakosokkal együtt. Teljesen reménytelen körülmények között, világítás, alapvető higiéne, szervezett élelem, víz, stb. ellátás nélkül, sebesültekkel, betegekkel tartották magukat fél éven keresztül, ki-kitörve megsorozva a faluban állomásozó németeket. A németek a kivezető réseket berobbantották, mérges gázzal, kiéheztetéssel kifüstölték a bent maradtakat. Kevesebb, mint 200 fő élte túl ezt az ellenállást. A katakombák egy részén ma múzeum működik.

Egészen közel ide emelkedik a Carszkij Kurgán, boszporuszi uralkodói temetkezési hely. A Krímben és általában Ukrajna területén számos kurgán található, szkíták, boszporusziak, más sztyeppei nomád népek sírhelyei. Az ittlévőt a 19. sz.-ban feltárták, látogatható.

Kercsben a látnivalókon kívül a friss és finom halételeket kell feltétlenül megkóstolni.

2009. június 27., szombat

Krím: Feodoszia

Pár napos pihenésre lementünk ismét Krímbe, egészen Feodosziáig. Az út hosszú volt és fárasztó, meg úgy látszik, vmi kísért minket krími utainkon, most útközben 25 fokból jó kis viharba keveredtünk, mindjárt 16 fok lett. Diónyi jégdarabok kopogtak az autón, leálltunk, majd az égszakadás csendesedésével továbbmentünk, kidőlt fák és letört ágak, 40 cm-es hömpölygő víz jelezte a pusztítást. A múltkor leírt módon levezettünk a félsziget hozzánk közelebb eső bejáratáig - Armjanszk -, a Krímbe vezető másik bejárat Donyeck felől jön. A 2 út Dzsankojnál egyesül és sztyeppéken át visz le a délkeleti partvidékre. Nagy látnivalókra ne számítsunk, lepusztult ipartelepek, néhol-helyen lakatlan, fantom lakóépületek, lerobbant vidék. A búzamezőket legelők váltják az út mentén, amely helyenként szép jegenyesoros, zöldellő vagy az egyik oldalon kiszáradt. Párhuzamosan a Krími csatorna fut, amely a Dnyeper bő vízhozama kicsi részét vezeti ide öntözésre. Nincs nagy forgalom, az út minőségétől függően jó tempóban lehet vezetni.

F
eodoszia üdülőváros, tiszta a tenger, strandjai kövesek. Az óvárosi részt a Mithridatesz-dombnál milétoszi kereskedők alapították i.e. 6.sz.-ban Theodoszia néven, 2 évszázaddal később a hunok lerombolták, kazárok, bizánciak, tatárok kezén volt, a 13.sz.-ban genovaiak megvásárolták és fekete-tengeri gyarmataik központjává tették, Kaffának (Caffa) nevezték. Kereskedelmi kikötő és rabszolgapiac, a rabszolgák építették a kikötőt és az erődítményt. Valószínűleg a pestist is innen hurcolták be Európába. A génuaiakat a törökök követték és a várost Keffének hívták, az orosz birodalomhoz való csatolását követően "oroszosították" a régi görög elnevezést és így lett Feodoszia.

A génuai vár romjaira némi keresgélés után találtunk rá, mert Feodosziában - bár a flotta már rég nincs itt - úgy tűnik, máig konspirálnak, a látnivalók többnyire nincsenek rendesen kitáblázva. Szívesen elbeszélgetnék a helyi polgármesterrel az erődítmény környezetéről is - nem minden pénz kérdése -, kis köz-, vagy társadalmi munkával már sokat lehetne javítani az állapotokon, pl. gazolás, szemétgyűjtés, kicsike állagmegóvás. Na. Azért mégiscsak vár, az olaszok alaposan megépítették, 700+ éve áll, jónéhány háborút túlélve szép bástyákkal néz rá a tengerre.

A vár megmaradt falaira már rátelepültek a helyiek apró házai, az erődítmény mellett pedig egy újgazdag építi a saját "várát" szédületes kilátással. A vár mellett a tengerre vezető út mentén örmény templom romjai, valaha szép épület lehetett, most felveri ezt is a gaz, kicsit arrébb áll 1 apró, de szépen felújított pravoszláv templom - Templom az iverszki Szűzanyához.



Tősgyökeres feodosziai Ivan Ajvazovszkij, örmény származású orosz festő, régi házát, műhelyét, festőiskoláját, képgyűjteményét a városnak adományozta - most múzeum. Csodás képeket és a festő életét lehet megismerni -- hát-hát: ezek is méltányosabb körülményeket érdemelnének. Ajvazovszkij hosszú életet élt, sokat festett, elismert, sikeres festő volt maga idejében, központi témája a tenger, tengeri ütközetek, tájképek. Nagy lokálpatriótaként a város szépítésére, a környéken található kurgánok feltárására is nem keveset áldozott.

Feodosziában élt és alkotott Alekszander Grin orosz író is, egykori háza ma múzeum.

Feodoszia újabb részén, a tengerparti sétányon a 19.sz.végén-20.sz. elején szép villákat, üdülőket építettek. Az egyik, Sztamboli háza jó belső állapotban maradt, kis kávézó üzemel a benne. A legelegánsabb szálloda a "Bíborvörös vitorlák" névre hallgat (Grin legismertebb elbeszélése után) - szuper hely, egy orosz üzletemberé, aki a nem túl régmúlt mementóját is restaurálta és őrzi a hotel parkjában - Lenin az ő szállodájára mutat...

A városban rengeteg kajálda van - kinek-kinek pénztárcája szerint, néhányat - jobbat és kevésbé puccosat is kipróbáltunk. Az egyszerűbb sztolovajaban meglepetésemre a pénztáros hölgy pénztárgépe mellett szovjet időkből ittragadt abakusz volt, a tálcán lévő ételeket a golyókat hip-hop ide-odapofozgatva összeadta, majd a végösszeget akkurátusan beütötte a pénztárgépbe...

2009. június 7., vasárnap

"zöld és zöldségek"

3+ éves, 2-3 hetenkénti, Kijev és Budapest között ingázásaim során többször végignézhettem az alattunk elvonuló táj átalakulását. A téli fekete, szürke, barna, piszkos zölddel tarkított, gyakran fehér hótakaróval borított felszín tavasszal fokozatosan átvedlik, a halvány-és világoszöldek árnyalatai széles palettáját ölti magára, sárgászöldtől kezdve, hamvaszöldön át a fűzöldig. Most nyárra pedig ideért a harsány és ragyogó zöld, a Kárpátok hegyein haragoszöldekkel megtűzdelve, sík területeken néhány sárgálló táblával keverve. Hányféle zöldet ismer nyelvünk a természetben megjelenő végtelen zöld árnyalatok leírására? Némi keresgélés és családi brainstorming után itt megy néhány:
1. árnyalatok alapján: világos-, közép-és sötétzöld, feketés-zöld, piszkos-zöld, sárgás-zöld, barnás-zöld (zöldes barna?), világos szürkés-zöld, kékes zöld, hamvas zöld, pasztell zöld
2. növények, gyümölcsök után: almazöld, banán-zöld, avokádó-zöld, mohazöld, olívazöld, fűzöld, fűz-zöld, bambusz-zöld, fűszer-zöld, spenót-zöld, menta-zöld, kender-zöld, olajzöld, mező-zöld
3. kő-és ásvány-zöldek: smaragdzöld, jáde-zöld, malachitzöld, türkiz-zöld, akvamarin zöld, krómzöld
4. egyéb természeti jelenségek után: tengerzöld, méregzöld, neonzöld
5. modellezési-építészeti-műszaki árnyalatok: orosz zöld, német zöld, kabin zöld, fegyver zöld, tank zöld, kheki zöld, palack zöld
6. a legfurcsább, interneten talált zöld árnyalat: kacsatojás zöld (?!) -- ha valaki tudja, h ez milyen, írja körül... egyéb zöld szín javaslatokat is várunk