2009. április 30., csütörtök

autóval Kijevből a Krímbe


Utolsó pillanatban pattant ki a gondolat, hogy a 4 napos ünnepen menjünk le a Krímbe kicsit körülnézni. Repülő-vagy, vonatjegy már nem volt, így április 30-án indultunk autóval az ogyesszai sztrádán le 250 km-t, majd elfordultunk Nyikolajev felé, újabb 250 km, közben elhaladtunk a Juzsnoukrajinszki atomerőmű mellett, néhány falun át, ahol indigó-vagy kékszínűek a házak, lévén ez és a fehér mész a legolcsóbb festékek Ukrajnában. Aztán 60 km, Herszon után átkeltünk a több ágra szakadt Dnyeper folyón, még 160 km után elértük Armjanszkot, a Krím félsziget első városát, onnan 200 km-t lenyomtunk Jevpatoriába. ¼ 2-kor indultunk és ½ 10-re lent voltunk. Visszafelé kicsit tovább tartott az út, reggel 7-től du. 5-ig. Hazaértünk, még a biztos talajon is 1 órán át hullámzott a világ és a fejünk zsong a látottaktól.



Az úton néhány dologra ügyelni kell: (i) a korábban említett ukrán autópálya sajátosság, hogy lehet balra kanyarodni, u-turn, vagy irányváltás céljából és piros-fehérre festett zebra jelenhet meg az úton, (ii) a sebességkorlátozás határa 90 km/h, azért, mert csak, de általában 110-ig tolerálnak, (iii) ott, ahol balra lehet kanyarodni, a sebességkorlátozás 60 km/h, (iv) gyakran és több helyen mérnek, rendőrök fizikálisan, vagy automaták, (v) a többség nem kapcsolja fel lámpáját, akkor sem, ha esik az eső és ha köd van, (vi) előzéskor nem biztos, hogy belenéznek a tükörbe, az indexet nem ismerik, (vii) a gyalogosok általában menetirányban haladnak. Az útirányok kitáblázásáról annyit, hogy csak ici-picit rosszabbak a közép-európai átlagnál, általában 2nyelvűek, ukrán és latin-betűs átírt, a GPS nem mindig megbízható. Az út mentén megjelenő ukrán nyelvű sárga táblák 2 dologról tájékoztatnak, egyrészt megköszönik, hogy nem szemeteltél, ezt azért nem sikerül maradéktalanul betartani, mert baromi kevés szemétgyűjtő van kihelyezve, ami pedig van, az színültig tele és mellé is lerakják. Másrészt sárga táblákon hívják fel a figyelmedet, hogy balesetveszélyes területen haladsz, és megadják a fő baleseti okot, általában sebességtúllépés, forgalmi szabályok be nem tartása, szabálytalan előzés. Nagy infrastruktúrákra ne számítsunk, benzinkútak és éttermek, bodega-sorok.



Bár a Krímben a lakosok többsége orosz, és ukránul errefelé csak a nyugat-ukrajnai turisták beszélnek, a településneveket pár kivétellel lefordították ukránra… no comment. A Krími Köztársaság autonóm terület, határátkelővel ellátott – ugyan senki nem ellenőriz semmit, az út összeszűkül, ellenőrző bódék üresen állnak. A 4,5 nap alatt 2,400 km-t autóztunk, 6 településen jártunk: Jevpatoria, Bahcsiszeráj, Jalta, Alupka, Masszandra, Szudák, elhajtottunk a Krími kanyon mellett, érintettük az Aj-Petri csúcsot, kicsit beautóztuk a Krími hegységet – páratlan természeti látnivalók, megspékelve rengeteg nevezetességgel, amikről majd ezután írok.

2009. április 25., szombat

Szent Makarij temploma

Állunk a domb szélén, Kijev Tatarka kerületében, alattunk a meredek völgyben új ház nyúlik végig, nézünk lefelé és a szemben lévő lankás dombokra, Jurkovica, s egyebek, micsoda vidék, és a civilizáció mennyire képes belerondítani. Misa magyaráz a tripoljei idők itteni településeiről. Jobbra hátunk mögött a ’70-es években épült tipikus lakóház, földszinti ablakai rácsai a megélt biztonságról üzennek, a ház körül fű és bokrok, balra lehányt építési törmelék, téglák, kidobott autógumik – ez a fajta igénytelenség még 3dik itt töltött év után is mindig meglep – pár méterrel arrébb a zöld deszkakerítés. A kerítéssel elkerített telken fatemplom csúcsa látszik. Nem nagy szám kívülről, azért körbekerüljük a kerítést, elhaladunk 2 majd a föld szintjénél kezdődő ablak előtt és bemegyünk a kertbe.
Aranyos kis templom, apró szép park, a templom néhai pópáinak ápolt sírjaival, a hely a közösség gondoskodását sugallja.
1 lépéssel arrébb pár rettenetes bódé-kalyiba – ennek fehérre meszelt falát és zöld ablakait láttuk az utcán. Kérdem, ez mi – Misa azt mondja, ezek a templom kiszolgáló helyiségei, de ne aggódjak, az egyháznak most elég jól megy, majd rendbe hozzák.
Szent Makarij templomába lépünk be, ez az egyetlen fennmaradt fatemplom Kijevben, 112 éves, Szent Makarij, kijevi metropolita mártírhalálának 400. évfordulójára építették közadakozásból. Makarij a Kijevet le-lerohanó krími tatárok kardjainak esett áldozatul nem messze Kijevtől, a Pripjaty folyó melletti falu templomának oltára előtt liturgia közben.
A templom mellett múlt század elején paplakot, könyvtárat és iskolát nyitottak. Az októberi forradalom és polgárháború után a templomot egyéb épületeivel együtt bezárták, benne nyergesműhelyt hoztak létre. Újranyitották 1942-ben, majd 1945-től helyrehozták, az ikonosztázt az ukrán festőművész Izsakevics festette. A ’80-as években az iskolát és könyvtárat is újranyitották. A templom belseje picike, csodaszép, éppen keresztelő van – így nem lehet fényképezni. Aktív közösség él errefelé – itt megy a templom weboldala.

Szent Cirill székesegyház - Кирилловская церковь

Szép napos reggelre ébredtünk, 5 fok reggel fél 8-kor, napközben felkúszott 15-re, L. otthon lábadozott a bölcsességfog-húzás után, mi kollégáimmal nyakunkba vettük a várost. Misa kedvenc templomát, a Szent Cirill székesegyházat néztük meg – lelkesen idegenvezetett minket. A templomot 12.sz.-i Kijev határán lévő dombra építtette Vszjevolod (Olgovics) csernyigovi fejedelem a kijevi nagyfejedelemség székéért folytatott győzelme örömére, ekkor egyúttal jól elverte a Kijevi Ruszt folyamatosan meg-megsarcoló kun poloveceket is. Robosztus épület, vastag, magas falakkal, hosszú, keskeny ablakokkal, hatalmas belső terekkel, látni, hogy a maga idejében nem csak templomnak, hanem erődnek is épült, hogy ellenálljon az erről támadó betolakodóknak. Egyben a csernyigovi fejedelem főhadiszállása, később családi temetkezőhelye. A mongol-tatár időket túlélve kolostort hoztak létre benne, amely a 18.sz.-ig állt fent, ezt követően a mellette kialakított városi ispotály temploma lett.

Többszöri átépítés után a 18.sz.-ban nőtt ki a bizánci egyszerű tömörségből a ma is látható ukrán-barokk stílusú épület a jellegzetes kecses, körte-formájú kupolákkal. A templom belseje a 12.sz.-tól változatlan, 800 m2 freskó díszíti, praktikusan minden egyes négyzetcentiméteren falfestmény van, ornamentikus díszítésű keretezéssel hatalmas freskók, melyek szenteket, korabeli vitézeket, biblikus jelenteket és életképeket ábrázolnak. Csupán a fenti kórus részen maradt 1 frissen vakolt fal "szárazon".

Lenyűgöző látvány! A freskók többsége 12.sz.-i, a 19.sz.-ban végzett felújítási munkák során találtak rájuk a vakolatok alatt, a restaurálást Prahov professzor vezetésével lelkes szentpétervári és kijevi festőakadémiai növendékek végezték, köztük a fiatal, kezdő, később befutott festő – Vrubel. Vrubelt bízták meg a hiányzó freskók megfestésével a kari részen és ő készítette a márvány ikonosztázhoz az ikonokat. Rendkívüli erő, érzelmek és stílus. Sajnos az épületben nem lehet fényképezni, így ezt élőben kell megnéznetek – :).

A környező dombok már i.e. 5-2.sz.-ban, a tripoljei időkben lakottak voltak, kóborlunk a városi utak közötti füves részeken, benőtt, betemetett járatok mutatják, hogy számos régészeti feltárás folyt a 19.sz.-tól. Itt (és ez ma nem Kijev külvárosa!) a dombok lankáin az elvadult természet, kiserdők, bokros ligetek, piknikezésre használt domboldalak, parkok és a legújabb-kori ember pusztításának képe – gyönyörűséges, régi-szép romlásnak indult házak, jellegtelen "szocialista" lakónegyedek, újgazdagéknak épült körbekerített és lakatlan villa-csoport, lerakott törmelék-szemét keveredik. Ez is Kijev.

2009. április 12., vasárnap

kívánj egyet! - 2.


E „határozott” tekintetű úr a szobra a Krescsatyik és Proreznaja sarkán lévő kis téren áll – ő nem más, mint Panyikovszkij az „Aranyborjú”-ból. Aki nem olvasta, vagy régen olvasta – megteheti itt, garantált élmény.
Részlet Ilf-Petrov könyvéből:
“- Menjen Kijevbe, és kérdezze meg, mit csinált ott Panyikovszkij a forradalom előtt… És ott majd megmondják magának, hogy Panyikovszkij a forradalom előtt vak volt. …én gazdag ember voltam. Családom volt, és az asztalomon nikkelezett szamovár. És mi tartott el engem? Egy kék szemüveg és egy bot.
- Ennek a szemüvegnek a segítségével éldegéltem hosszú éveken át... A szemüveggel és a bottal mentem a Krescsatyikon, és megkértem egy-egy jobb külsejű urat; segítse át az utcán a szegény vakot. Az úr karon fogott és átvezetett. Az utca túlsó felén már nem volt többé órája, ha egyáltalán volt azelőtt, vagy nem volt meg a tárcája. Némelyek ugyanis tárcát is hordanak magukkal.
- És miért hagyta abba ezt az üzletet?...
- A forradalom az oka... Azelőtt a Krescsatyik és a Proreznaja utca sarkán álló rendőrnek havi öt rubelt adtam, és szabadon folytathattam a mesterségem. Sőt a rendőr még arra is ügyelt, hogy senki se bántson. Jó ember volt… Nemrég találkoztam vele. Most zenekritikus. De ma? Lehet bármit is elkezdeni a rendőrséggel? Ennél gonoszabb népséget még sohase láttam; valami eszmeiség lengi be őket, mind afféle „kultúrahordozók”. Így hát…öreg napjaimra szélhámos lett belőlem.”



Ha pénzügyekben szeretnénk szerencsét – jó helyen járunk: egy érmével meg kell simítani a szobrot, megsúgni, hogy mekkora összegre van szükségünk a boldogsághoz és talpa alá, vagy a háta mögött lévő dobozkába némi aprót hagyni. Nem tudom, segít-e – mindenesetre szerintem bal cipőtalpára karcolt fityisz, nem egészen egyértelmű üzenet?



Pantaleon macska szobra pár éve jelent meg az Aranykapu mögött. A történet szerint Pantyusa cica az egyik közelben lévő étteremben élt, egerekre vadászott, szórakoztatta a háziakat és a vendégeket: közkedvelt volt a környéken – tűzvészben, vagy az utcán, autó alatt pusztult el. Ha egyszerre fogjuk meg füleit és farkát és eközben erősen gondolunk kívánságunkra – az beteljesül.



A Szt.Mihály templom területén a kijevi siklóhoz vezető út mellett lévő forrást is csodatévő helynek tartják, a kútba pénzt dobálnak, ill. a csempék közötti hasadékokba pénzt dugnak, hogy a kívánság teljesüljön.




Ez az oroszlán – nyáron szökőkút – a Szt.Mihály templommal szembeni kis játszóteret díszíti. Férfierő növelő hírében áll, korosabb urak szokták látogatni, ill. kívánságunk teljesül, ha az oroszlán hátára ülve a fülébe suttogjuk – abszolút népszerű fotós hely.
(folyt.köv.)


2009. április 7., kedd

másik pados szobor a Majdanról

A Majdanon februárban, Valentin napra helyezték ki ezt a szobrot - ugyanaz az művész, akinek másik alkotása a Passzázsban jelent meg 1 hete - what's the message? - majd később megírom nevüket.

2009. április 4., szombat

Csernyigov

Csernyigov Kijevtől kb.120 km-re, észak-keletre, a Gyeszna folyó partján fekszik, középkori, a Kijevi Rusz 2dik legjelentősebb városa - írásos emlék nevéről 907-ből maradt fenn. Több mint 1300 éves város, a Csernyigovi fejedelemség központja, fénykorát a 12-13. sz.-ban élte, ekkor születtek a még mai is fennmaradt ősi pravoszláv templomok és kolostorok egy része. Élénk kereskedelmet folytatott Bizánccal, skandináv, ny-európai és keleti országokkal. Virágzását a tatárjárás törte kettőbe néhány évszázadra, majd litván, később lengyel fennhatóság alá került, fontos, megerősített határváros a lengyel és orosz birodalom között, magdeburgi jogokkal. Az 1600-as évek 2dik felére Hmelnyickij függetlenségi harca eredményeként az orosz birodalom részévé vált, hetmanság került bevezetésre és a pravoszláv egyház visszanyerte régi fényét.

Kijevből széles, 2x2 sávos autóút vezet Csernyigovba, a szokásos ukrán megoldásokkal: (i) településeken át visz az út (kétoldalt házak, tyúkok, stb.), (ii) kicsi meglepetés, hogy a pályán lehet balra kanyarodni, de (iii) az igazán ütős az időszakonként fel-feltűnő, az autóútra piros-fehér színekkel felfestett gyalogosátkelő zebrák. Jellemzésül talán még annyit, hogy nagyon lehet felülmúlni a magyar utak kátyúit, gödreit és tankcsapdáit. Útközben csak 1-szer bűntettek meg bennünket - sebesség túllépésért, a jatt UAH 150 volt, kb. HUF 4e, zsebbe és természetesen külföldiként túlcharge-oltak minket.

Mi, mint lelkes és felkészületlen utazók (se városi térkép, se útikönyv) Csernyigovba érve, jelzőtáblák híján a templomtornyokat kerestük -- bőven találtunk, csak a tatárjárás előtti időkből 5 templom maradt fenn és ehhez jönnek a 17.sz.-tól építettek sora, lévén Csernyigov fontos vallási központ is volt és maradt.

Először a Szent Katalin templomot látogattuk meg, a folyó melletti dombon magasodik kecses 5 kupolás épülete. Jakob Lizogub, kozák vezér építtette kőből a korábbi fatemplom helyén annak örömére, hogy győztesként tért vissza az orosz-török háborúból Azov mellől. A templom felújítása még folyik, a helyi pap felvitt minket a kupolák közé a padlásra, magas lépcsőkön és pallókon felküzdve páratlan élményben lehetett részünk -- a kupolarendszer tetején sporadikus lyukakon és réseken áttörő, szűrt fény a belső falakra, vagy a fény útjába tartott palára vetíti az átellenben lévő kupola képét, a fénytöréstől függően különböző méretű egyfajta árnyképekben. Sosem láttam még ilyet, felfoghatatlan, páratlan és különös jelenség -- mire képes a természet és az ember ha összefog.

A templommal átellenben a Val-on állt valaha a csernyigovi erőd, a folyó felől védte a várost, a magaslat falán néhány ágyú áll sorban, legenda szerint Péter cár ajándékozta elismerése jeléül a svédek ellen derékul harcoló hős kozákoknak.

Itt, a vársáncon áll a Szpasszkij székesegyház, a Rusz legrégebbi kőből épült temploma. Msztyiszláv, csernyigovi fejedelem (a keresztelő Vlagyimir fia) alapította a 11.sz.-ban - hálája jeléül, hogy testvére, Jaroszláv elleni csatát megnyerte, mely eredményeként Ruszt felosztották maguk között és a Msztyiszláv független csernyigovi fejedelem lett (a Csernyigovi fejedelemséget csak halála után csatolták a Kijevi Ruszhoz). Ez a templom a temetkezőhelye több csernyigovi fejedelemnek, ebben a templomban találkozott 1654 januárjában a csernyigovi kozák ezred vezetője az orosz követtel és fogadott hűséget az orosz cárnak (Perajaszlavi Rada). A székesegyházat bizánci stílusban építették konstantinápolyi, helyi és kijevi mesterek, később 2 mellékoltárral és 1 keresztelővel látták el. A régi belső elpusztult, Katalin utasítására a 18.sz.-ban a mellékoltárok helyére 2 kupolás bástyát építettek. Az ikonosztáz 18. sz.-i, a templom mai belső gazdag arany, vörös, zöld és szürkéskék díszítését a 19.sz. végén nyerte el korábbi motívumok alapján. A szovjet időkben a 54 évre bezárták, később múzeum volt. 1990-ben adták vissza az egyháznak borzasztó állapotban, 15 évig állították helyre.

Mellette található a Borisz-és-Gleb templom, a mártír fiúk emlékére a 12.sz.-ból -- valaha az itt lévő kolostor fő temploma -- a II.VH-ban lerombolt templomot helyreállították, ma múzeum.

Pár lépéssel tovább a Csernyigovi Kollégium épülete, a korábbi erőd alapjain épült kolostori ebédlőt építették át iskolává, híres volt a maga idejében, a Kijevi-Mohiljanszka Akadémia tanárai oktattak. Az oktatás latin nyelven folyt, 6 éves képzés kereteiben lengyelül, görögül, franciául tanultak, görög és római klasszikus műveket olvastak eredetiben a tanulók (helyiek, civilek, szerzetesrendbéliek, szomszédos orosz és belorusz megyeiek). Az ebédlő és iskola egybenőtt a harangtoronnyal.


Újabb kupolákat követve jutottunk a Jeleckij kolostorhoz, amely területén harangtorony, az Uszpenszkij székesegyház, a Péter-Pál templom, és az itt élőket kiszolgáló lakóépületek találhatók. Monda szerint az Uszpenszkij templomot a 11.sz.-ban Szvjatoszlav Jaroszlavics, csernyigovi fejedelem alapította (vadászat közben errefelé egy fenyő tetején a Szűzanya szentképét vélte látni), majd köré alakult a kolostor. A tatárjárás után csak a 15.sz.-ban állították helyre, a lengyelek ideje alatt a jezsuiták vették birtokukba. A 16.sz.-tól neves archimandritái (kolostorvezető) voltak, köztük Baranovics, Uglickij, Makszimovics, (a Kollégium alapítója) - valamennyien később csernyigovi érsekek, Galjatovszkij, ukrán író, akit itt temettek el. A fejedelmi könyvtár maradványai, nyomda volt a kolostor területén, több falu, földek, kaszálók, erdők, halastavak, malmok, téglagyár, szeszfőzde tartoztak ide -- meghatározó gazdasági, vallási és társadalmi szerepe volt a környéken.

A 17.sz.-ban építették területén a harangtornyot, a Péter-Pál templomot és ebédlőt, lakó-és gazdasági épületeket. A kolostor alatt járatok vannak, amelyek összekötik a templomokat, illetve kivezetnek a területről. Ma a kolostorban pravoszláv apácarend működik, az Uszpenszkij télen zárva, nyáron tart nyitva - kedvünkért kinyitották, eszméletlen hideg volt bent. Ottjártunkkor aktív élet folyt, gyerekeknek vasárnapi iskola volt és mise ment a Péter-Pál-ban.

2009. április 3., péntek

kívánj egyet! - 1.


Kijevben az álmok gyorsan valóra válhatnak... a helyiek hite szerint ebben a régi és legendás városban számos különös erővel bíró hely van, ahol, ha a kívánságot pozitívan és pontosan megfogalmazzuk -- teljesül.



Itt van mindjárt a házunk előtt lévő parkban Nyikolaj Jakovcsenko szobra. A híres, ukrán komikus errefelé lakott, a téren lévő színházban játszott és gyakran járt kutyájával a parkba. A helyiek szerint, ha egy kis szeszt hoz neki az ember (legjobb vodkát), jókedvűen segít a kívánság teljesülésében. Igaz-e, vagy sem – a szobor kifényesedett térdei és kutyuska háta mutatja, mennyire kedvelt fényképezkedő hely.

Bulgakov köre is mágikus erővel bír. Hagyomány szerint éjfélkor kell kimenni Bulgakov házához és ott elmondani kívánságunkat. Mostanra nappal is megtehetjük, a ház mellett az író fülébe súghatjuk csendesen. Az András lejtő alján, az "Egy utca múzeumában" állították ki Bulgakovék veranda-rácsának egy darabját - rátéve kezünket kell erősen gondolni arra, amit szeretnénk. A rácsok között papírra vetett vágyakat lehet bedugdosni, kis aranyszalaggal megtoldva (a múzeum munkatársainak már kész gyűjteménye van ezekből).



Az András lejtőn található Próna és Golohvasztov szobra, a "Za dvumja zajcami" (2 legyet 1 csapásra) c. szovjet-ukrán vígjáték-filmből (magyarul "Aki sokat markol" c. fordították). Bár a film 1961-ben készült, máig nagy népszerűségnek örvend különösen Ukrajnában. Itt, Kijevben forgatták, egyes jeleneteket épp az András lejtőn, eredetileg ukrán nyelven, majd az óriási sikerre való tekintettel a szereplők oroszra szinkronizálták, hogy teljes SzU-ban forgalmazhassák (ukrán hangszalag nem is maradt fent). A szoborpár szintén kedvenc hely a városban, azt mondják, ha a leány Próna gyűrűjét megdörzsöli, hamarosan férjhez megy, ill. ha a férfiak Golohvasztov frakkján lévő szarvasbogarat megérintik - házasságuk boldog lesz.


A Dnyeper partján húzódó hosszú dombvonalat vágták ketté, hogy kényelmesen vezessék el a forgalom egy részét a part felé. A kettévágott parkokat (Városi és Mariinszkij) köti össze a "Szerelmesek hídja". Romantikus híd, ahol időről időre szerelmek szövődnek, párok andalognak rajta, kapcsolatuk tartósságát hívatott a hídra kötött lakatokkal, szalagokkal és kendőcskékkel erősíteni, illetve a örökre egymáshoz láncolni a híd korlátján. A híd könnyű, kis vasviadukt, a híres hídépítő, id. Paton egyetemi diplomamunkája - máig deszkaborítással. Valódi neve prózaibb: Park-híd, de a kijeviek között van egy szomorúbb neve is, az Ördög hídja, boldogtalan, hídról magukat levető, öngyilkos szerelmesek után (egy időben a tragédiák elkerülése érdekében le is zárták).
(folyt. köv.)