2009. március 6., péntek

nők ökumenikus világimanapja

Véletlenül - ha van ilyen? - cseppentem ebbe, itt voltam. Ezt a napot ma már 170 ország különböző keresztény felekezeteinek női tartják 1887 óta. Minden évben más-más ország készíti elő március 1ső péntekén tartandó egyforma istentisztelet tematikáját. Ennek keretében bemutatja saját országát, társadalmát, kultúráját, hétköznapjaikat, főbb tradícióikat, szokásaikat, örömeiket, gondjaikat, receptjeiket, stb. Az imádság mellett egymás jobb megismerését is szolgája ez a nap ("informáltan imádkozni, imádkozva cselekedni").

Az idei imanap témáját Pápua Új-Guinea állította össze, mottója a "sokfélék vagyunk, de Krisztusban egyek", a megosztott ország képén keresztül bíztat arra, hogy különböző kultúrák, eltérő nyelvek, stb. ellenére békességgel, szeretettel éljünk együtt. Elgondolkodtató, nálunk ugyan nincs 800 törzs és megannyi nyelv, egymás megértése az egy nyelv ellenére komoly nehézségekbe ütközik. Pápua Új-Guinea bemutatásán 2 dolog nyűgözött le igazán -- a bilum (hordó-és tárolószütyő, a szó egyben anyaméhet is jelent) és a nagy-nagy család, mint szociális háló és "nyugdíjrendszer" alapja, a család a jelen és jövő biztosítéka, öregkori napok támasza, több nemzedékes együttélés a jellemző. Azok a nők, akiknek nincs gyermekük, szélesebb családjukból kapnak egyet, akit születésüktől sajátjukként nevelnek fel, hogy ne legyenek, ne maradjanak egyedül -- nagyon önzetlen és természetes hozzáállás.

Nincsenek megjegyzések: