2008. október 23., csütörtök

Ósvédfalva - Gammalsvenskby - Змиевка

A lányom - aki skandinavisztikán tanul Pesten - kedvéért írom le ezt a nekem új és meglepő, de valójában gazdag irodalommal rendelkező történetet. Október elején a svéd királyi pár hivatalos látogatást tett Ukrajnában és egyik programjuk Dnyeper parti látogatás volt, a Herszon megyei kicsi Змиевка faluba, ahol még svéd anyanyelvűek élnek.



Történetük nem mindennapi, valamikor a 13.sz. táján a mai észt tengerpartra svédek települtek, később az egyik közeli szigetre költöztek, halásztak, őrízték a tengert, kalauzolták az erre hajózókat. Nagy Katalin cárnő új lakosokkal akarta benépesíteni a birodalom számára megszerzett déli területeket, jó termőföldet, házat, adókedvezményt, vallásszabadságot, a katonai szolgálat alól felmentést, védelmet és az 1ső évre ellátást ígért cserébe a letelepedésért. Kb. ezer svéd vágott neki a nagy útnak Dagö szigetéről - a felük ért le délre, ahol semmi nem várta őket. A maroknyi svéd kolónia nehéz körülmények között, ebből a semmiből hozta létre Gammalsvenskby-t, szerezték még és művelték földjeiket, építették templomukat, házaikat, iskolát. A szomszédos falvakat létrehozó németek, távolabb oroszok mellett kisebbséggé váltak, a lutheránus egyházat és iskolákat német nyelvű kántorok, tanítók igazgatták.

Mindezek ellenére évszázadokon át sikerült megőrízni nyelvüket, otthoni szokásaikat, dalaikat és igyekeztek családjaik és Dagö történetét továbbadni az ifjaknak. Közel 100 évig elszigetelve nem volt kapcsolatuk Svédországgal, egy finnországi svéd utazó talált rájuk és indított el mozgalmat megsegítésükre, laza kapcsolat alakult ki Svédország és Gammalsvenskby között. A Svédországba látogatók visszatérve új művelési szokásokat vezettek be, a mezőgazdaság fejlődésnek indult. Svédországból beutazók segítették és tanították Gammalsvenskby-ben élőket hosszabb-rövidebb ideig. A 19.sz. végén az 1ső családok kitelepülnek Kanadába, mert megvonták korábbi hadköteles-mentességüket. A forradalmat követően a Szovjetunióban maradtak kérték hazatelepülésük engedélyezését Svédországba, ahová válságos időre, 1929-re érkeztek meg. Idegeneknek tekintették őket, munkalehetőség egyáltalán nem, vagy korlátozottan volt, nem maradhattak együtt -- úgy döntöttek, hogy visszaköltöznek Gammalsvenskby-be, ill. néhányan Kanadába mentek tovább, abba a faluba, amit az elődök alapítottak. A sztálini időkben felváltva éhínség, kitelepítések, börtönök és tisztogatások keresztezték életüket és ritkították soraikat, kulák-idők, kolhozosítás, sok-sok elszenvedett sérelem érte a megmaradtakat. Gammalsvenskbyből Sztarosvedszkaja falu lett. A II.VH-ban a "svédek" és németek a megszálló németeket örömmel fogadták, így ezek visszavonulásakor velük menekültek. A VH-t követően azok, akik az internáló táborokat, Gulágokat és börtönöket túlélték, hihetetlen hányattatások után visszatértek a faluba.

A háború után Sztarosvedszkaja és a környező német nevű falvakat megszüntették, a német betelepülőket felejtendő, Zmijevka falut hozták létre. Ezekben az időkben is mintegy 140 ember vallotta magát svéd származásúnak. Mára kevés azon svéd-nyelvűek száma, akik még a régi svéd dialektusban beszélnek, kb. 10 bábuska és gyéduska, de svéd tanítók és tiszteletesek támogatják a mai leszármazottakat. A 3 országban szétszóródott, közös gyökerekkel rendelkező, valamikori svédek rendszeresen ápolják a kapcsolatot, kulturális egyesületekben gondozzák hosszú utat megjárt őseik történetét.


Nincsenek megjegyzések: