2008. augusztus 24., vasárnap

Ukrajna függetlenségének napja

Ukrajna ma ünnepli függetlenségének 17. évfordulóját. A Majdan Nyezalezsnosztyin nagyszabású katonai díszszemlét tartottak - ennek előszeléről már írtam - a földi harci eszközökön kívül kicsike légiparádé is volt, nem beszélve a számos, különböző színes egyenruhákban tobzódó és felvonuló katonai alakulatokról. Meglepő volt az aláfestő zene - mert mindezt az Operaház fantomja melódiára nyomták, vagyis azt játszotta a katonai zenekar, itt nincs Rákóczi induló.

Hétvégére hazaugrottam, 24-e, az ünnep vasárnapra esik, tehát: hétfő munkaszüneti nap. Kicsit elszámoltam magam az ünnepi közlekedéssel, azt gondoltam, hogy vasárnap lévén senki nem lesz a városban, a parádé miatt mindenki felénk mozgott.

Válja, a szőke, szikár, csupa ránc, határozott, de végtelenül laza taxishölgy vitt ki a reptérre, miközben a borzalmas dugón sopánkodtam, azt mondta, cseppet se aggódjak, mindent megold. Valami ilyesféle következett ezután 45 percben, flikk-flakkok, tülkölések, hangos szitkozódások közepette törtünk előre a városban, megelőzve agresszív és bénázó, gyakorlott és kevésbé gyakorlott vezetőket. Válja az úton más közlekedőkkel szemben csak a tegező beszédmódot ismerte, irodalmi és nem irodalmi jelzőkben sem volt híján (sajna nem tudtam jegyzetelni, pedig most alkalmam lett volna újabb kifejezésekkel bővíteni szókincsemet). Beelőztük a felvonulásról eltávozott 3 rendőrkocsi által kísért katonákat szállító autóbusz konvojt, a rakétavetőket és még meg is tankoltunk, mert a benzin is kifogyóban volt az autóban. Rendben kiértem, búcsúzóul lefényképeztem és eltettem a telefonszámát.

Hanem Boriszpolon megint eszméletlen állapotok uralkodtak, eszemente hosszú és lassú sorok, ha nem ügyeskedek, lekéstem volna a gépet.

Nincsenek megjegyzések: