2008. július 8., kedd

день Ивана Купала - Szentiván-éj - nyári napforduló

Azt hittem, hogy ez az ünnep június 24-én van, erre tegnap kiderült, hogy Ukrajnában a régi naptár szerint ünneplik, vagyis július 6-ról 7-re virradó éjszaka. Az egyház ezen a napon (az igazi június 24-én) Keresztelő Szent János születését üli, a napforduló pedig június 21-re esik. A keresztény idők előtt a szlávok pogány szokás szerint ezen a napon Kupájlo, a földi Termékenység Istenének ünnepét tartották, a nyári napfordulóhoz igazodva. Más leírás szerint a Kupálo szó az orosz купать, кипеть, закипеть - kb. forrón kívánni valamit - szavakból ered és analóg a latin Cupido-val, i.e. a szerelem ünnepe a mai nap. Akárhogy is, a keresztény és pogány hagyományok összeolvadásaként keletkezett Iván Kupálo ünnepe.


Erre a napra 2 szalmabábút készítenek - a férfi ruhába öltöztetett Iván és a női ruhákkal ékesített Maréna alakját, e két személy körül forogtak az est főbb eseményei. Nem ismert, hogy e 2 alak hogyan keletkezett, az viszont bizonyos, hogy tragikus sors várja őket - vagy elégetik, vagy vízben elsüllyesztik őket, megtisztulásként és áldozatul. A hagyományos ünneplés - korábbi évszázadok tiltása ellenére - fennmaradt, este tüzeket gyújtanak. A "kupáloi" örömtüzek "szent" tüzek, bűbájos erővel bírnak, földi szimbólumai a napnak. A megtisztulás, az erő és egészség érdekében a tüzet átugrották. A magas és sikeres ugrás jó egészséget jósol, ha nem sikerül átugranod a tüzet, egész évben elkerülhetetlen bajok sorozata ér. Ugyancsak a tűzugrás útján próbálták megjövendölni, hogy a párok együtt maradjanak-e: a fiú és lány kézen fogva ugrották át a tüzet, ha kezük nem vált szét ugrás közben a tűz felett - ez a pár az élet megpróbáltatásait jól vette majd és jól tudtak együtt élni. A kupáloi szertartások elválaszthatatlan része a koszorúfonás. A lányok, jövőjük megismerése érdekében koszorút engedtek a vízre, a vőlegény azon az oldalon volt található, ahová a koszorú elúszott. Ha a koszorú egyenesen és nyugodtan úszott, a lány családi élete is szerencsésen alakult majd, de ha megfordult, vagy valamibe beakadt, nem könnyű jövő várt tulajdonosára. Ha a koszorú elmerült - ez rossz jel volt, ha mégis kiúszott, akár az ár ellenére is, jóra fordulhattak a dolgok. Volt, hogy a koszorút gyertyákkal úsztatták - figyelték, milyen hosszan égett a gyertya, ha sokáig kitartott, hosszú életet jósolt. Néha a koszorúkat gazdasági célokra használták: a kertben dobálták szét, hogy jobban nőjőn az uborka és a tök.

A nép úgy tartotta, hogy ezen a napon, július 7-én meg kell fürödni a vizekben, Szent János ezen a napon a rossz szellemeket elűzte és a víznek varázs-ereje volt. Az év legrövidebb éjszakáján nem aludtak, mert ezen az éjen voltak legélénkebbek a tündérek, boszorkák, jó és ártó szellemek, sárkányok; a mágikus éjen sok minden megtörténhetett. Csakis ezen az éjszakán nyílik a páfrány virága, az egész napos mulatozást követően a legbátrabb szívű emberek útnak eredtek, hogy a varázslatos virágot megkeressék. Aki megtalálja és leszakítja, annak szeme előtt feltárulnak a földbe rejtett kincsek. A monda szerint a virághoz vezető utat gonosz erők védik, a virág által megnyílt földi gazdagság sem vezetett még jóra.

Éjszaka, még napfelkelte előtt az иван-дa-марья (kéküstökű csormolya) virágzó füvet gyűjtötték és a ház sarkaiban lógatták fel. Úgy tartották, hogy ez a virág megvédte a házat a tolvajoktól, mert a növény sárga és kék virágai úgy beszélgettek egymással mint báty és nővér, azt a benyomást keltve a hívatlan vendégben, hogy vannak otthon, és a 2 kupálói ellentétes elemet, a tüzet (sárga szín) és vizet (kék) öleli magában. Iván Kupálo napján korai harmattal kellett megtisztulni, korábban keltek, a kupáloi harmatos füvőn jártak. Ezen a napon a gyógyfüvek tömeges gyűjtése folyt, különösen a napfelkeltekor szedett gyógynövények számítanak erősnek és hatásosnak (ki korán kel, aranyat lel -- orosz megfelelője: "Кто рано встает, тому и Бог дает!".

Nincsenek megjegyzések: