2008. június 6., péntek

Sex & the City: The Movie

Nem értem ezt az össznépi fanyalgást, a filmet útálják, vagy szeretik, nekem bejött, az volt, amit vártam, szórakoztató, szinglis-csajos, vicces, humoros, igazi kikapcsolódás barátnőknek, lányoknak és anyáiknak, egyedülállóknak.

OK, a sorozathoz képest gagyi történetecske - végül-végül happy-endre is futotta; konszolidált - ne feledjük, időközben a 30-as csajokból 40-esek, sőt, 1 közülük 50-es lett, 2-jüknek már bekötötték a fejét: férj, gyerek, család. Big-ből John lett, elegánsan-kuckós lakásokból ház, tengerparti villa, penthouse és Carrie asszisztensre tett szert. A sztori elnagyolt, szemmel láthatóan több a luxus és van akinél már kevesebb a szex, no meg Carrie a sorozatból megszokott, kihegyezett, mélyen-szántó narrátorként lenyomott frappáns elemzései is hiányoznak. De a csajok régi formájukat hozzák játékban, humorban, öniróniában, megjelenésben, barátságuk örök és megtörhetetlen; jók a poénok, frankók a new-yorki képek, a megjelenő brand-ek a márkák krémjét képviselik, a ruhák trendik, eredetiek, elegánsak! Igenis van mindent-elsöprő, hosszantartó szerelem, az élet szép, létezik megbocsátás, a férfiak jó szeretők és szerethetők, kedvesek, önzők, pöcsök, meg nagyvonalúak, ami a lényeg: társak - egyébként mi mindezt kb. így együtt szeretjük bennük (hímnemű olvasóimtól elnézést kérek, ez csak blogírói munkásságom része és pusztán a film hatása).

A mozi nagytermének negyedét ha megtöltötték a nézők, majd mind nő, az ajándékba kapott női magazinnal, pattogatott kukoricával és kólával felszerelkezve. A 7 pasiból (igen, felálltam és megszámoltam) 5 heteroként barátnőjével nézte, előttünk srégen pedig egy férfi páros nevetgélte végig a filmet. Kedves barátnőim, nyugodtan nézzétek meg ezt a csacskaságot, utána mindjárt jobban érzitek majd magatokat, bármi megtörténhet bármikor és az ellenkezője is...

Nincsenek megjegyzések: