2008. június 30., hétfő

az Alkotmány napja

Az alkotmány ünnepe június 28-án van. 1996 június 28-án fogadta el az ukrán parlament a független Ukrajna első alkotmányát. Időt nem sajnálva, egész éjjel folyt a vita a parlamenti ülésteremben, és az első kormányfő, valamint csapata igyekezete ellenére sikerült egyezségre jutni a vitás kérdésekben: Ukrajna állami szimbólumaiban, az az egyetlen hivatalos (állami) ukrán nyelvről, a magántulajdonról és a Krím státuszáról. Az új alkotmány megerősítette a független Ukrajna létezésének jogi alapjait, szuverenitását és területi egységét. Ez az alkotmány van ma is érvényben. A képen az ukrán címer, kék palloson Szent Vlagyimir jelképe, a sárga, háromágú szigony.
Mivel idén ez az ünnep szombatra, hétvégére esik - a hétfői napot munkaszüneti napnak nyilvánították. Remélem ez már egyáltalán nem meglepő nektek - elvégre Ukrajnában vagyunk, és mint tudjuk, az ünneplést nem aprózzák el, ami jár - az jár.

2008. június 22., vasárnap

kis krími kirándulás

Kicsit messzebbről indítunk. A váltakozó tatár-török, lengyel-litván szorításban az ukrán önállósági és függetlenségi mozgalom a kisebb rosszhoz, Oroszországhoz fordult a XVII.sz. közepén, szövetségest keresve és találva a szomszédes, rokon, szláv és pravoszláv népben. Az ukránok nevében Bogdan Hmelnyickij, hetman, a kozákok vezetője 1654-ben egyezséget kötött az Orosz Birodalommal, elismerve az orosz védnökséget Ukrajna adót fizetett, cserébe az oroszok fegyveresen támogatták Ukrajnát a lengyelek és litvánok ellen. Ez a perejaszlavi szerződés, melyet a szovjet időkben az orosz-ukrán nép örök testvéri és baráti egyezségének titulálták. Megkötésének 300. évfordulóját ülték 1954-ben, Szovjetunióban, éppen a Krímben. Az ünneplésekre, csakúgy mint a születésnapokra, illik ajándékot vinni és Hruscsov az "orosz nép barátságának bizonyítékaként" az Ukrán SzSzK-nak ajándékozta a Krími félszigetet, amely addig az Orosz Föderáció része volt. Hogy ez jogilag miképpen lett lejátszva, egyáltalán nem mellékes - különösen ma. Akkoriban a Szovjetunión belül ennek különös jelentőséget nem tulajdonítottak. Érdekessé a helyzet akkor vált, amikor a Szovjetunió felbomlása után önálló államok jöttek létre a volt tagköztársaságokból. Krím hovatartozása nem kevés hullámot vert mindenkét oldalon, ezek ma sem csitultak el.

Krím orosz nyelvű és túlnyomó többségben oroszok lakják. Az előző bejegyzésben írtam, hogy ez a vidék Tauria (Taurisz) volt, régi görög-latin gyökerekkel, melyet az iszlám váltott, török és tatár hódítók vették be a félszigetet az újkor elején, tatár kánság állt itt a XV.sz.-tól. Tatár őslakosait a II.VH-t követően Sztálin erőszakkal kitelepítette ("bűnös nemzet"), az elmúlt 10 évben tértek vissza. Visszatérésük, ill. korábbi földjeik, ingatlanjaik visszakövetelése folyamatosan vitákat teremt.

Jalta csodaszép fekvésű, kedvező mediterrán klímájú gyógy-és üdülőhely. Hegyek-dombok vezetnek le a partra, számos település az ókori görög időkben keletkezett. Maga a Jalta név eredetét a jalosz (part/föld), görög szóhoz kötik, a monda szerint így kiáltott fel az egyik görög hajós a partot megpillantva. Itt található a Livádia Palota, nyári cári nyaralóhely, először II.Sándor használta az itt lévő kúriát, majd III.Sándor nyári rezidenciának építtette át. Fia, II.Miklós építtette a "fehér palotát" olasz reneszánsz stílusban, Szevasztopol mellőli inkermani fehér mészkőből, neki és családjának legkedveltebb nyári lakhelye volt, lemondása után ide szeretett volna visszavonulni. Békés és szelíd nagy család bontakozik ki a szobákban kiállított fényképekből, a gyerekek rajzaiból, könyveikből, kedvenc időtöltésük fennmaradt történeteiből.


1945-ben a palota a Jaltai Konferencia színhelye, ahol a 3 nagyhatalom egyezkedett Európáról és a II.VH utáni jövőről. Az amerikai küldöttség Roosevelt elnökkel itt lakott, ennek tiszteletére emlékszobát rendeztek be. A tárgyalók és a küldöttség szobáit személyesen Berija és fia "drótozta be". Sztálin minden reggel megkapta a letisztázott jelentéseket a szobákban elhangzottakról, nagy és felesleges munka, hasznavehetetlen információ - a másik oldal felkészült volt, semmi érdemlegesről nem beszéltek. Itt tárgyaltak a kerek asztalnál, a táblák és az országok zászlói Roosevelt, Churchill és Sztálin ülőhelyét jelölik.

Az aláírásra másik teremben került sor, a 20 fogásos nagyvacsora pedig egy 3dikban zajlott. Az aláírók a latin abc szerinti sorrendet követték, ez Sztálinnak gondot okozott, így az ő neve került utolsó harmadikként a szerződésre, pedig vendéglátóként (és egója szerint) első szeretett volna lenni. Ha az orosz abc-t követik, akkor kézjegye legfeljebb középen állt volna, végül beleegyezett a latin abc szerinti aláírás sorrendjébe. A szép kis belső udvarban készült a 3 elnökről és a delegációkról a híres közös fotó - Sztálin székét párnával emelték meg, hogy társaival egy magasságban mutatkozzék alacsony termete ellenére a fényképen.


A Jalta feletti meredek dombon található Forosz, szintén görög időkből származó település, a név egyik jelentése világítótorony. Az erre hajózók a tengerről meglátván ezt az ormot tudták, itt kell elfordulniuk a parttól, ha Boszporuszba tartanak. A hegytetőn a genovaiak kis erődítményt emeltek templommal "Fori" néven - melyet a törökök romboltak le. Forosz a Bajdár völgy szélén áll, a bajdár szó a tatár baja-dere - gazdag völgy-ből ered, a szárazföldről a Bajdári-hágón keresztül közelíthető meg, a hágót II.Katalin látogatására emelt Bajdári Kapuk jelölik. A partra néző, és a tengerre felejthetetlen panorámát nyújtó meredek kiszögelésen a XVIII.sz.-ban Kuznyecov gazdag orosz kereskedő kis pravoszláv templomot építtetett hálából lánya szerencsés megmenekülésének Jézus feltámadásának szentelve.

Jalta vonzáskörzetében található Masszandra, a borkészítés fellegvára, fantasztikus bormúzeum, nagyon régi, máig "élő" borok pincéje. Ma igazi Guinness rekord, a XIX.sz. végén a donyecki bányászok által épített 7, egyenként 150 m hosszú, 5 m széles alagútban 1 millió palack bort őríznek, illetve tölgy és egyéb hordókban krími borokat - asztali, desszert és likőr - érlelnek. A borkollekció alapjait 1876-ban Voroncov herceg rakta le, a mai gyűjtemény nemcsak a krími termésből, hanem a világ több jónevű borvidékéről származó palackból áll, megtekinthetők és amennyiben tartalékmennyiség áll rendelkezésre - meg is vásárolhatók. A polgárháború idején a gyűjteményt tároló pincealagút bejáratát cementbe öntött kövekkel elfedték, így mentették meg a fosztogatástól. A II.VH idején a borgyűjtemény jó részét, 57,000 kora és minősége alapján legértékesebbnek tartott palackot Tbiliszibe evakuálták, az elszállíthatatlan bort pedig a tengerbe eresztették. A '80-as évek elején életben lévő szesztilalom idején Scserbickij ukrán párttitkár segítségével tartották fent a borkombinátot. A jelesebb palackokat nemzetközi árveréseken értékesítik, de ínyenceknek még így is jó választék van 50-60 éves borokból a borkombinát boltjában.

2008. június 20., péntek

Szevasztopol - a tengeralattjáró-bázis múzeum

Ukrajna területén 24 megye, a Krími Autonóm Köztársaság és 2 különleges státusszal felruházott, önálló város: Kijev és Szevasztopol található. Szevasztopol a Fekete-tenger mellett, a Krími félsziget délnyugati csücskében fekszik, a tenger felől öblökkel dúsan szabdalt, illetve a szárazföld felől dombok veszik körül. Természetes módon védett, szerencsés és kényelmes fekvésű hely. Különleges földrajzi fekvése révén jelentős geostratégiai pont, a keresztény és muszlim Európa, a keleti és nyugati civilizáció, ill. régi idők kereskedelmi útvonalainak metszéspontja, ma az Orosz és az Ukrán Tengeri Flotta támaszpontja, a Krími félsziget 2. legnagyobb városa, ipari és kulturális központ, nyaralóhely, no és yachtkikötő.

Már az ókori idők elejétől volt település erre - a Krími félszigetnek Tauria volt a neve, taurisziak, szkíták, szarmátok lakták. A görögök i.e. VI.sz.-ban hódították meg ezt a területet, Szevasztopol mellett, Chersonesus néven várost alapították, amely a Boszporuszi Királyság része volt. Később a félszigetet lerohanták a gótok, hunok, kazárok, bizánci görögök, mongolok. A XIII.sz.-ban genovaiak bukkantak fel, utána a velenceiek alapítottak újabb településeket. Az élénk kereskedelem a török invázióig tarott (XV.sz.), majd a tatárok megerősítették meg hatalmukat és önálló kánságot alapítottak, a török birodalomnak fizettek adót. A Krímet az oroszok a XVIII.sz.-ban foglalták el, Szevasztopolt II.Katalin cárnő rendeletével 1783-ban alapította, neve a Dicsőség Városát jelenti, görög eredetű szó. Rossz nyelvek szerint amikor a futár a cárnő alapító-rendeletét vitte a mai Herszon (jóval kevésbé elegáns, provinciális hely) és Szevasztopol városokba - egyszerűen összekeverte a rendeleteket, és a herszonit, ami valójában Szevasztopolé lett volna és ami inkább hajaz a Chersonesus névre, a másik város kapta. A dicsőség városa azért szépen hangzik.
A Krímért, és Szevasztopol közvetlen környezetében több híres csata dúlt, a krími háborúban itt csaptak össze a török-angol-francia-szárd koalíció hadtestjei az orosz csapatokkal.

A gazdag történelmi múlt nyomai a város környékén láthatók, így a görög múlt maradványai Herszoneszben (feltárt település) és a genovaiak várának romjai. A krími háború szembenálló feleinek mozgása, a csataterek ismertek és látogatottak. Szevasztopol egyébként a II.VH-s harcok és bombázások miatt gyakorlatilag teljesen elpusztult, 3 ház maradt meg.


Szevasztopol a szovjet időkben zárt város volt, a Balaklava szomszédos város-részben elterülő szovjet fekete-tengeri hadiflotta kikötő és tengeralattjáró-bázis miatt. Balaklava egyáltalán nem szerepelt a térképeken, még az odavezető utakat sem tüntették fel. A bázis ma múzeum. A II.VH-t követően, miután 2 japán városra atombombát dobtak, Sztálin utasítására az '50-es évek végén építették, mintegy 6 év alatt készült el. Gránitba vájt és betonnal borított, földalatti, csatornákkal ellátott, raktárokkal és számos egyéb helyiséggel felszerelt hermetikus kapukkal lezárható egység.

Nemcsak tengeralattjáró-bázis, ahol a kis-és közepes méretű tengeralattjárók rendszeres karbantartási és javítási munkáit elvégezték (nagyságtól függően 7-9 tengeralattjárót tudott egyszerre fogadni), szerelőüzem, fegyver-és töltet-raktár, hanem egyben atombiztos óvóhely is, ahol egyidejűleg 3000 ember lakhatott el 30 napig, teljes ellátmánnyal, ideértve a szükséges élelmiszereken, ruházaton, stb. kívül a tárolt levegő mennyiségét is. Az elképzelés alapjául az a gondolat szolgált, hogy atomháborús első csapás elszenvedése esetén a bázison elbújtatott tengeralattjáró a biztonsági időt követően kijön és atomtöltettel ellátott torpedóval visszavág. A visszavágás lehetősége mindjárt elrettenti az esetleges meggondolatlanul elsőként csapkodókat... Nem tudom erre ma mit mondjak, igazából beteg gondolatnak tartom. A bázison üzembehelyezését követően mintegy 300-an dolgoztak, szupertitkos helyen szupertitkos alkalmazottak, extra-kiemelt ellátásban. Mindez tartott a presztrojka kezdetéig, a '90-es évek legelején állították le végleg.

Bizony szomorú dolog ma egy ilyen lerobbant, valaha grandiózus, tuti stratégiai támaszponton, a régi dicsőséges élet "romjain" sétálni -- de ilyen idők voltak, hál'istennek feleslegesen született, mint megannyi egyéb beteg megalomániás ország-vezér-fütyi fejéből kipattant military ötlet. A hadiflotta kikötője egy szép, védett öbölben volt, amelynek lezárásaként 2 mesterséges mólót is építettek, éjszakánként a 2 móló között fémhálót feszítettek ki, hogy az arrafelé eltévedt, ellenséges tenger-alatti járműveket megállítsa és elfogja. Tiszta James Bond film-fogás, nemde? Azt követően, hogy a '80-as évektől pénzszűke miatt nem volt üzemanyag a hadiflottának, a vizet már nem tudták szennyezni, ismét megjelentek a halak és visszafoglalták a természetből azt, ami valójában nekik jár. Ma is ott úszkálnak a horgászok örömére, a parton korzó épült, hangulatos éttermek nyíltak a gyönyörű öbölre és euró-milliókat érő jachtok parkolnak/horgonyoznak a mólóknál, ékes bizonyítékául annak, hogy az Ukrajnáról publikált egy főre jutó GDP eloszlása nagyon is egyenetlen az emberek között...

2008. június 15., vasárnap

троица - pünkösd

Ma a vallási szentháromság ünnepe kötődik egybe a pogány idők "zöld" ünnepével. Pünkösd napján - mint más keresztény vallás esetében - a szentlélek megjelenésére emlékeznek, amely lángnyelv képében szállt le az apostolokhoz húsvétot követő 50. napon.

A pogány időkben ez a nap volt a tavaszt és nyarat elválasztó határnap, a zöld, megújult, buja természet ünnepe. Különböző, mágikus mezei szertartásokat tartottak az első zöld termések megjelenésének tiszteletére és a nyári mezei munkák kezdetére. Nyírfavesszőket vittek a házakba, ami a kifogyhatatlan életerő szimbóluma, koszorút fontak, a koszorút a hajadon lányok vízre tették, és ha gyorsan víz alá bukott, korai házasságkötést jósolt, ez errefelé leányzóknak igen nagy szerencse. A mezőkön tartott szertartásokon állati, ördögi és tündéri maszkokban énekeltek, táncoltak, a jó, gyümölcsöző termésért és a sikeres mezei munkákért.

Ezen az ünnepen feltétlenül szokás a halott hozzátartozók meglátogatása a temetőkben. A sírra az elhunyt kedvenc enni- és innivalóját vitték, a látogatók a sír mellett ünnepeltek és emlékeztek rokonukra, barátjukra. Tudom, ez nekünk bizarrul hangzik, ez a pogány tradíció máig él: a temetőben a sírt körbekerítik, mellé kis asztalt-paddal emelnek - és ott gyűlnek össze, beszélgetnek, emlékeznek, esznek-isznak, időnként a sírra is egy kupica vodkát töltenek. Valójában ha belegondoltok, így könnyebb a szeretett elvesztését feldolgozni, egyfajta kapcsolattartást jelent a halál utáni időszakra is...

2008. június 14., szombat

Sir Paul Kijevben

Paul McCartney Kijevben adott szabad koncertet - Independence Concert - Pincsuk úr alapítványának szervezésében, a Majdan Nyezalezsnosztyin (Függetlenség tere). A koncert, amely szándék szerint Ukrajna különböző nemzedékeit nemzetiségi, vallási, politikai és geopolitikai hovatartozástól függetlenül szimbolikusan egyesítheti a béke, a szeretet és az egység, vagyis azon eszmék köré, melyekről Paul és a Beatles dalai is szólnak. Egy koncert a megosztottság ellen, amely az ukránok között a kölcsönös megértést és bizalmat hivatott erősíteni. (A képen Paul hangpróbát tart a Majdanon szombat du.)

A színpadot már hét elején el kezdték ácsolni és csütörtök reggelre lezárták a Krescsatyik ideeső, középső részét. A Város beállt, dugóban álló autók morajlása közepette mondjuk szokásosnál türelmesebben szemlélte a készülődést és várta a szombat esti eseményt. Szombaton du. 5 órára már a főút megtelt, a színpaddal szemben "fan zones" került kialakításra, állóhelyek, szervezetten, egységekre bontva, mert rajongói több országból kísérték el Sir Pault kijevi koncertjére. A fan zóna mögött ácsolt ülőtér készült -- a VIP vendégeknek. A Krescsatyikon többfelé, hatalmas kivetítőket helyeztek el a nézőknek. Fél 6-ra azonban az ég szürkévé vált, majd elsötétedett, eszméletlen esőzés indult, amely az idő teltével egyre inkább erőre kapott, mintha csak dézsából öntötték volna, heves villámlások és dörgések közepette órákon át úgy szakadt, hogy a kijevi utcák kanálisai nem tudták elnyelni a lezúduló égi áldást, így a víz szélesen hömpölyögve folyt a járdákon és az utakon. Nekem teljességgel elképzelhetetlen volt, hogy ebben a viharos-szeles, sűrű villámlásokkal tarkított esőzésben, ezzel a gazdag technikával felszerelt koncert egyáltalán elindulhat. Este 9-re a kicsit megfogyatkozott tömeg esernyőkkel, esőkabátokkal felszerelkezve várta a koncert kezdetét, a szakadó eső ellenére az emberek csapatosan vonultak a Krescsatyikra. A koncertet egyenes adásban közvetítő tv csatorna és "hergelő" , jól ismert popzenész-moderátorai a helyszínről bíztatták az embereket, mert nemcsak Kijevben, hanem Ukrajna másik 7 nagyvárosában is a főtereken kivetítők előtt várták Paul McCartney érkeztét.

Fél 10-kor sharp, Paul McCartney és zenekara megjelent a fedett színpadon és ukránul, "привiт друзii!" felkiáltással köszöntötte a nézőket, a Baby you can drive my car nótával indított. A színpadon felcsendültek az ismert régi McCartney dalok, a Wings csapat Band on the run lemeze elhangzott jóformán teljességgel, némi legendás Beatles korszakkal fűszerezve. A dalok között Paul gyakran mondott ukránul és oroszul köszönetet az esőzés ellenére összegyűlt tömegnek, amikor angolul beszélt/mesélt, szavait a háta mögötti színpadi kivetítőn folyamatosan fordították. Egy dal Lindának, egy Johnnak és kis történelem - Back in the USSR. Igazi showman, aki szám-szám után egyre szorosabb kapcsolatba kerül a hallgatósággal, közös beszélgetés alakul ki, energikusan, hol a szcéna közepéről, vagy a zongorától uralja a terepet, az egyes dalokat angolul, illetve ukrán összekötő szövegekkel tarkítottan konferálja fel, magával ragadja, megénekelteti a tömeget.




Hálás Paul, és kimondottan hálás a szakadó eső dacára összegyűlt nézősereg, mindenki elégedett, kiabál, fütyül, tombol és lám, az égiek is megszánták a koncertezőket, hirtelen szélcsend lett, teljesen elállt az eső. Így sec-perc alatt mi is lehúztunk az utcára, hogy a hátralévő másfél órát egy szívként a tömeggel és az erősítőkkel dobbanva, egy óriási, lelkeket egyesítő közös énekléssel töltsük el a placcon, élvezve a fantasztikus koncertet, a kortalan együvé-tartozást, ringatózást és hangulatot: Let it Be, Hey Jude, Lady Madonna, Get Back, I Saw Her Standing There, Yesterday, Live and Let Die és zárásként a Sgt. Pepper. Frenetikus, a zene ütemével, tónusával és erejével összhangolt tűzijátékkal keretezett zárórészt követően Paul 3-szor is elhagyja a színpadot, hogy visszatérjen egy-egy közös, "utolsó-utolsó" dal erejéig, végül az ukrán-zászlót-lengetős bevonulást követően záródik a koncert.




Mint utóbb kiderült, McCartney rekordot döntött, a Krescsatyikon 350 ezren, a többi városban további 200 ezren élőben, a tv-k előtt pedig 13 millióan egyenes adásban élvezték fellépését Kijevben, amely Pincsuk úr szavai szerint 30 éve még elképzelhetetlen, 20 éve reménytelen volt, 10 éve csak álom lehetett, 5 éve a szomszéd országban (nálunk) irigyeltetett. Ma pedig itt volt. Jól van Paul, mi is szeretünk!

2008. június 6., péntek

Sex & the City: The Movie

Nem értem ezt az össznépi fanyalgást, a filmet útálják, vagy szeretik, nekem bejött, az volt, amit vártam, szórakoztató, szinglis-csajos, vicces, humoros, igazi kikapcsolódás barátnőknek, lányoknak és anyáiknak, egyedülállóknak.

OK, a sorozathoz képest gagyi történetecske - végül-végül happy-endre is futotta; konszolidált - ne feledjük, időközben a 30-as csajokból 40-esek, sőt, 1 közülük 50-es lett, 2-jüknek már bekötötték a fejét: férj, gyerek, család. Big-ből John lett, elegánsan-kuckós lakásokból ház, tengerparti villa, penthouse és Carrie asszisztensre tett szert. A sztori elnagyolt, szemmel láthatóan több a luxus és van akinél már kevesebb a szex, no meg Carrie a sorozatból megszokott, kihegyezett, mélyen-szántó narrátorként lenyomott frappáns elemzései is hiányoznak. De a csajok régi formájukat hozzák játékban, humorban, öniróniában, megjelenésben, barátságuk örök és megtörhetetlen; jók a poénok, frankók a new-yorki képek, a megjelenő brand-ek a márkák krémjét képviselik, a ruhák trendik, eredetiek, elegánsak! Igenis van mindent-elsöprő, hosszantartó szerelem, az élet szép, létezik megbocsátás, a férfiak jó szeretők és szerethetők, kedvesek, önzők, pöcsök, meg nagyvonalúak, ami a lényeg: társak - egyébként mi mindezt kb. így együtt szeretjük bennük (hímnemű olvasóimtól elnézést kérek, ez csak blogírói munkásságom része és pusztán a film hatása).

A mozi nagytermének negyedét ha megtöltötték a nézők, majd mind nő, az ajándékba kapott női magazinnal, pattogatott kukoricával és kólával felszerelkezve. A 7 pasiból (igen, felálltam és megszámoltam) 5 heteroként barátnőjével nézte, előttünk srégen pedig egy férfi páros nevetgélte végig a filmet. Kedves barátnőim, nyugodtan nézzétek meg ezt a csacskaságot, utána mindjárt jobban érzitek majd magatokat, bármi megtörténhet bármikor és az ellenkezője is...