2008. május 26., hétfő

день химика - a vegyészek napja - de nemcsak erről

Nyugi, nem szándékozom minden szakmai napról megemlékezni a blogban. A mai vegyészek napját egy 1994-ben született elnöki rendelet alapján minden május utolsó vasárnapján tartják (éljen a gyermeknap!), és не повезло химикам, csak egyszer lehet megülni a napot, :((, mert egybeesik a régi-szovjet nappal - ma ünneplik Oroszországban és Belorussziában is a vegyészeket.

Makszim Fedotovics Gulij a ma élő legidősebb vegyész Ukrajnában, biokémikus, akadémikus-professzor, számos kitüntetés birtokosa, az Ukrán Tudományos Akadémia tagja - 103 éves.
Mi a hosszú élet titka szerinte? 92 éves koráig gyalog sétált be minden nap dolgozni, utána 98 éves koráig autóval. 58 évvel ezelőtt abbahagyta a dohányzást... Mindennap egy kis káposzta és répa, kása, tej és fizikai mozgás, szellemi aktivitás -- hm, tényleg nem sok a hosszú életért.

Gulij úr nem az egyetlen magas kort megélt tudós ma Ukrajnában. Borisz Jevgenyejevics Paton, az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia jelenlegi elnöke, 90 éves, a műszaki tudományok doktora, akadémikus, 1962 óta tölti be ezt a tisztséget. Különös műszaki terület szakértője - a különböző fémek forrasztása - már az édesapja, Jevgenyij Oszkarovics Paton is ezzel foglalkozott tudósként és akadémikusként, valamint fia előtt ő volt az ukrán akadémia elnöke. Az ő tiszteletére és emlékére nevezték el az egyik hidat Kijevben Paton-hídnak (мост Патона).

Az "ifjabb" Paton úr nagyon is aktív életet él, nemcsak a tudományos, hanem a társadalmi életben is. Március 12-én Kijevben Vizi és Paton urak ünnepélyes keretek közepette, együtt mutatták be a sajtónak és a nyilvánosságnak a 2 akadémia földrajztudományi intézeteinek közös művét, a "Ukraine in maps" c. könyvet, amely térképek gyűjteményén keresztül mutatja be Ukrajnát. A találkozó alkalmával Paton urat a a "Tudomány a társadalomért" kitüntetésben részesítette a magyar fél.

Paton úr a múlt héten Juscsenko köztársasági elnökkel együtt nyitotta meg az Energetikai Biztonsági Találkozót Kijevben (oroszul: Саммит энергетической безопасности, veszitek, csak így átírva, "számmit"?), amelyen 6 ország elnöke is résztvett: Azerbajdzsán, Észtország, Grúzia, Lengyelország, Lettország, Litvánia, valamint az Európai Energetikai Bizottság vezetője, Bulgária elnökhelyettese, kazah miniszterhelyettes, szlovák külügyminiszter és az USA különleges ügyek képviselője (whatever that means). A megvitatott kérdések jó része az Oroszországot elkerülő energia-tranzit útvonal terveivel foglalkozott - 2 alternatív út, Kaszpi-Fekete-Balti tengereket összekötő energia-tranzit útvonal és az Euro-ázsiai olajszállító folyosó projektje. Gondolom, így mindjárt érthető, miért pont ezek az országok képviseltették aktívan magukat senior szinten - mi a Déli Áramlattal másik irányban állunk - mármint úgy értem, földrajzilag? Biztos jól értem ezt?

Azon gondolkodtam, hogy ez milyen nagyon frankó, most tényleg, mindenfelé vezetékek és csövek vezetnek majd Európán - sőt Eurázsián - keresztül, hogy az egyes országok, térségek, gyárak, üzemek, emberek energiaéhségét kielégítsék. Sőt, a kényelem, gyorsaság, "biztonság" érdekében a kedves vevő, a végső energiafelhasználó szabadon választhat majd, hogy melyik úton érje el őt a gáz, vagy az olaj,
kit és merrefelé akar elkerülni. Mennyire jó ez a résztvevő országoknak! Először is meg kell építeni, ez beruházás, munkahelyek teremtése, finanszírozási lehetőség a bankoknak, és ha felépült, bevételt termel majd a tulajdonosnak, vagy üzemeltetőnek tranzitdíj képében, amit persze időről időre meg lehet emelni, a vezetékeket karban-és fenn kell tartani, el lehet zárni, vagy csak belengetni, hogy "elzárjuk, ha...", meg lehet csapolni, stb. - csupa jó hír! Adria, Barátság, Északi, Déli Áramvonal, Nabucco, regionális vezetékek már-már számbavehetetlen sora, bilaterálisan tenger alatt, föld felett - már működő vezetékek, épülők és tervezettek, valamint ezek alternatívái, mert fő a biztonság - no és persze ebből a businessből senki nem akar kimaradni. Legyünk most csak optimisták, a gazdasági hasznon túl, ez erősíti majd az országok közötti együttműködést, baráti szálakat, elvégre valamennyien ilyen vagy olyan útvonalon tutin megkapjuk a naftát, gázt, jobban és biztonságosabban érezzük majd magunkat. Továbbá, reménykedjünk, nyilván foglalkoznak majd ökölógiai kérdésekkel és a megépült, működő vezetékek alig-alig, vagy nem szennyezik majd a környezetet. Ne búslakodjunk, végülis a látványukhoz előbb-utóbb hozzászokik az ember.

OK. De vajon mit és meddig (időben) fognak szállítani? Ezek az energiaforrások végesek és bizonyosan az utolsó előtti órában vagyunk, hogy elgondolkodjunk azon, hogy meddig és milyen mértékben akarjuk kizsákmányolni környezetünket? Erről mikor, hol és hány köztársasági elnök, meg EU és USA szakértő fog summit-ot tartani?

Nincsenek megjegyzések: