2008. április 14., hétfő

Április 11 - A költészet napja (otthon)

Ennek kapcsán mellékelem fejlődésben lévő, közeli "költő-féle" egyik versét:

Te csak fogyasszál bátran kedvesem
Kapcsolatunk tája: völgyek, hegyek,
Fénnyel borítja be a nap-kerek,
Eléúsznak felhőtlen nevetésfellegek.
A mélységből fürkészi számító könnypatak:
Duzzad-e majd, vagy apad? Örök körforgatag.
Naiv vidék, többé babér neki nem terem,
Te csak fogyasszál bátran kedvesem!

Kezed enyémbe féltve temetem
Büszkén mutatom: miénk e berek.
Sokarcú környezet, nézzük mi minden akad
Ekkor hirtelen boldogság madara riad,
Habzó szájjal űzzük mint ragadozó vadak
Elillan, hogy te azt mondhasd: nem gond - megveszem.
Te csak fogyasszál bátran kedvesem!

Csöndben is némasággal tüntetek
Felcsattansz: mégis mi marad neked?
Válaszolnék... nem hallod. Már parányi vagyok,
Elevenen eszel, falat utan falatot.
Szerelmed csontjaimmal teleszórt verem
Te csak fogyasszál bátran kedvesem!
Te csak fogyasszál bátran kedvesem!

Nincsenek megjegyzések: