2008. január 19., szombat

pravoszláv vízkereszt, Szt.Vlagyimir székesegyház

Ma ismét ünnep, ezentúl minden napot, amikor ünnep van, legalább egy cím erejéig bejelölök. A mai ünnep egyházi, a Gergely naptár szerinti Vízkereszt napja, mint más keresztény vallásban, csak majd 2 hetes eltolódással. Vízkeresztkor ünneplik Jézus megkeresztelkedését a Jordán folyóban, az isteni megjelenést, Jézushoz fürdésekor a Szentlélek leszállt galamb képében és az égből hang szólott, "Íme az én szeretett fiam." A Vízkereszt a 3-dik legjelentősebb karácsony körüli ünnep, amely egyben a karácsonyi ünnepek ciklusát zárja le.

Reggel elmentünk megnézni, mi odakünn a helyzet - konkrétan a Szent Vlagyimir templomban. Elég cudar idő volt, az a nedves, nyálkás fajta. A templom a Sevcsenko bulváron áll, amely a piros Egyetemre merőleges széles út és a kereszteződéshez elég közel van. Nem tudom emlékeztek-e, sárga-barna színű, bizánci stílusban épült templom, a kereszténység felvételének 900-dik évfordulójára építették a XIX. század végén. 34 évig épült, számos építész, művész vett részt a projektben (néhányat menesztettek, újabbakat hívtak). Eredetileg Strom szentpétervári építész és Sparro, kijevi templomépítő tervei alapján indultak a munkálatok, ezeket Beretti fejezte be. Az építkezés során kicsit az történt vele, mint a mi Bazilikánkkal Pesten - nem jött össze a kupola, egyszerűen berogyott - emiatt áttervezték, az épület külső falait támpillérekkel támasztották meg és 2 oldalhajó is született. Építésére a "beugrót" I. Miklós cár adta, aztán ehhez országszerte adományokat gyűjtöttek, pl. a Pecserszkaja Lavra 1 millió db téglát adományozott. 1896-ban szentelték fel II. Miklós cár és felesége Alexandra Fjodorovna jelenlétében.





A Szent Vlagyimir katedrálist Vlagyimirnak, a kereszténységet hivatalosan felvevő és később szentté avatott kijevi fejedelemnek szentelték. Vlagyimir az egyik legmeghatározóbb kijevi fejedelem, jelentőségéről most pusztán annyit, hogy a Kijevi Ruszt Vlagyimirtól tekintik államnak és az államszervezés alapját pont az egységes vallás megteremtése adta.

A templom kapuja gyönyörű bronzmunka, Olga fejedelemasszony (Vlagyimir nagyanyja) látható, amint felveszi a kereszténységet, további domborműveken pedig unokája, Vlagyimir fejedelem jelenik meg. Vlagyimir megkeresztelkedése és a kijeviek keresztelése több freskó témája a székesegyház belsejében is. Neves orosz festők: Vasznyecov, Vrubel, Nyesztyerov, valamint velencei mesterek készítették a templom belsejét díszítő freskókat, képeket. Az ikonosztáz carrarai márványból készült, francia, belga, olasz és spanyol színes márványlapok dekorálják a templom falait, padlóját.

Ennyit a történeti háttérről, talán még annyit, hogy a Szent Vlagyimir templom átadása óta folyamatosan - így a szovjet idők alatt is kicsi megszakítással - működött.

Odaérkeztünkkor emberek hosszú sora állt a templom 2 oldalán. A templom mellett lévő karsztkútból spéci slagokkal üvegekbe töltötték a "vízkeresztkori" szentelt vizet, ami az itteni hiedelem szerint különösen tartós, sokáig eláll és gyógyhatású. A fiatalabbak egyből arcot mostak a vízben - tekinthetjük ezt szimbolikus megtisztulásnak. A szentelt vízosztás a templom keresztelésre használt oldalhajójában is folyt. Az egyik vizet osztó néni rám szólt, hogy adjam az üvegem, ne tátsam a számat. Mondom, nincs üveg, azért jöttem be, hogy megnézzem mi van itt. Mielőtt még beszélgetésbe fogott volna, gyorsan tisztázta, pravoszláv vagyok-e, vagy "senki". Protestáns vagyok, válaszoltam - amire ő megnyugodott: "egy az isten." Azt mondja, hozzak üveget, ez a szentelt víz majd lelkem és testem egészségét szolgálja az elkövetkező év során.

A szentelt vizet ezúttal kihagytuk, inkább az istentiszteletet hallgattuk meg. Az istentisztelet kórussal és kispapok éneklő-kántáló imájával indult és zárult. Kár, hogy nem értem miről énekelnek, fantasztikus hangzású! A főpap gyönyörű fehér miseruhában mondott beszédet, суржик ukránon, így inkább érthető volt, a keresztelkedés üzenetéről és a kereszténység felvételének jelentőségéről beszélt. A pópa idős, tiszteletet parancsoló megjelenésű volt. Igazán nem tiszteletlenségből mondom, engem a Дед Мороз-ra emlékeztetett a szép, hosszú - de igazi - fehér szakállával, kezében a pásztorbottal.

A templom tele volt hívőkkel, egy tűt nem lehetett leejteni, a sok égő gyertya fénye, lángja - no meg a rengeteg ember és hite (teste, lehelete) bemelegítette a teret. Számos ember kezében kis csokor - zöld ágak és kalászok, száraz virágok - volt, még nem tudom ez mit jelképez és mi az üzenete.

Az imént néztem ki az ablakon a kis térre - jelentem, már havazik.

Este a tv-híradóban láttam, hogy sok ember fürdött meg Kijevben a jeges Dnyeper vízében a Gidroparknál (országszerte is), a jeges fürdőzőket errefelé rozmároknak nevezik. Maga a köztársasági elnök úr (családja a partról nézte) és csapatának több politikusa egy Kijev melletti fürdőhely jeges vízében rozmárkodott, ezzel biztosítva, hogy idén a testi-lelki nyavalyák távol maradjanak tőlük.

Híradások szerint Poltavában a lakásokban a vízcsapokból szentelt víz folyt (hm...), mert a poltavai és kremencsugi főpap személyesen kivonult, megáldotta a helyi vízműveket és annak víztározóit. Ezt most nem kommentálnám, a netes hozzászólók és fórumózók már megtették helyettem is...

Nincsenek megjegyzések: