2008. január 26., szombat

a lányom ma 20 éves

Szívből kívánom, hogy váljék valóra valamennyi álma az elkövetkező évek során.

2008. január 22., kedd

День Соборности (az Egyesülés Napja)

Ez egy érdekes ünnep, amelyet 1999-ben vezettek be.

Háttere: 1919 január 22-én Kijev Szófia terén az Ukrán Köztársaság és a Nyugat-Ukrajnai Népköztársaság egy államba történő egyesülését ünnepelték meg. Az egyesülés csak papiron "zajlott le", az állami szervek, adminisztráció, hadsereg összevonása nem történt meg. Röviddel ezután a fent említett 2 állam megszünt. 1919 elejére totális káosz uralkodott Ukrajnában, 6 különböző hadsereg - ukránok, bolsevikok, mensevikek, lengyelek, anarchisták, antant - harcolt a hatalomért, Kijev vezetése 1 év alatt 5-ször cserélődött. A többéves csetepaté azzal zárult, hogy a lengyelek és az oroszok 1921-ben békét kötöttek Rigában és az 1667-es andruszovói békéhez hasonlóan ismét felosztották egymás között Ukrajnát...

Ma munkanap van, de a köztársasági elnök úr azt nyilatkozta, hogy jövőre a 90 éves évfordulóra állami ünneppé teszik. A miniszterelnök asszony pedig azt mondta, hogy ez a nap az ukrán államiság és nemzeti elismerés megszületése.

Вот так.

Nem szeretnék persze előrerohanni a lehetséges ünneplésekkel kapcsolatban, de ma december 31-től január 8-ig itt megáll az élet: az évvége általában 2 napos állami ünnep, január 6-án pravoszláv karácsony van (ez is выходной), most ehhez hozzáadjuk, hogy 13-án újév, 19-én vízkereszt, 22-én egyesülés napja lesz -- úgy látom januárt munka szempontjából végképp le lehet majd írni.

2008. január 19., szombat

pravoszláv vízkereszt, Szt.Vlagyimir székesegyház

Ma ismét ünnep, ezentúl minden napot, amikor ünnep van, legalább egy cím erejéig bejelölök. A mai ünnep egyházi, a Gergely naptár szerinti Vízkereszt napja, mint más keresztény vallásban, csak majd 2 hetes eltolódással. Vízkeresztkor ünneplik Jézus megkeresztelkedését a Jordán folyóban, az isteni megjelenést, Jézushoz fürdésekor a Szentlélek leszállt galamb képében és az égből hang szólott, "Íme az én szeretett fiam." A Vízkereszt a 3-dik legjelentősebb karácsony körüli ünnep, amely egyben a karácsonyi ünnepek ciklusát zárja le.

Reggel elmentünk megnézni, mi odakünn a helyzet - konkrétan a Szent Vlagyimir templomban. Elég cudar idő volt, az a nedves, nyálkás fajta. A templom a Sevcsenko bulváron áll, amely a piros Egyetemre merőleges széles út és a kereszteződéshez elég közel van. Nem tudom emlékeztek-e, sárga-barna színű, bizánci stílusban épült templom, a kereszténység felvételének 900-dik évfordulójára építették a XIX. század végén. 34 évig épült, számos építész, művész vett részt a projektben (néhányat menesztettek, újabbakat hívtak). Eredetileg Strom szentpétervári építész és Sparro, kijevi templomépítő tervei alapján indultak a munkálatok, ezeket Beretti fejezte be. Az építkezés során kicsit az történt vele, mint a mi Bazilikánkkal Pesten - nem jött össze a kupola, egyszerűen berogyott - emiatt áttervezték, az épület külső falait támpillérekkel támasztották meg és 2 oldalhajó is született. Építésére a "beugrót" I. Miklós cár adta, aztán ehhez országszerte adományokat gyűjtöttek, pl. a Pecserszkaja Lavra 1 millió db téglát adományozott. 1896-ban szentelték fel II. Miklós cár és felesége Alexandra Fjodorovna jelenlétében.





A Szent Vlagyimir katedrálist Vlagyimirnak, a kereszténységet hivatalosan felvevő és később szentté avatott kijevi fejedelemnek szentelték. Vlagyimir az egyik legmeghatározóbb kijevi fejedelem, jelentőségéről most pusztán annyit, hogy a Kijevi Ruszt Vlagyimirtól tekintik államnak és az államszervezés alapját pont az egységes vallás megteremtése adta.

A templom kapuja gyönyörű bronzmunka, Olga fejedelemasszony (Vlagyimir nagyanyja) látható, amint felveszi a kereszténységet, további domborműveken pedig unokája, Vlagyimir fejedelem jelenik meg. Vlagyimir megkeresztelkedése és a kijeviek keresztelése több freskó témája a székesegyház belsejében is. Neves orosz festők: Vasznyecov, Vrubel, Nyesztyerov, valamint velencei mesterek készítették a templom belsejét díszítő freskókat, képeket. Az ikonosztáz carrarai márványból készült, francia, belga, olasz és spanyol színes márványlapok dekorálják a templom falait, padlóját.

Ennyit a történeti háttérről, talán még annyit, hogy a Szent Vlagyimir templom átadása óta folyamatosan - így a szovjet idők alatt is kicsi megszakítással - működött.

Odaérkeztünkkor emberek hosszú sora állt a templom 2 oldalán. A templom mellett lévő karsztkútból spéci slagokkal üvegekbe töltötték a "vízkeresztkori" szentelt vizet, ami az itteni hiedelem szerint különösen tartós, sokáig eláll és gyógyhatású. A fiatalabbak egyből arcot mostak a vízben - tekinthetjük ezt szimbolikus megtisztulásnak. A szentelt vízosztás a templom keresztelésre használt oldalhajójában is folyt. Az egyik vizet osztó néni rám szólt, hogy adjam az üvegem, ne tátsam a számat. Mondom, nincs üveg, azért jöttem be, hogy megnézzem mi van itt. Mielőtt még beszélgetésbe fogott volna, gyorsan tisztázta, pravoszláv vagyok-e, vagy "senki". Protestáns vagyok, válaszoltam - amire ő megnyugodott: "egy az isten." Azt mondja, hozzak üveget, ez a szentelt víz majd lelkem és testem egészségét szolgálja az elkövetkező év során.

A szentelt vizet ezúttal kihagytuk, inkább az istentiszteletet hallgattuk meg. Az istentisztelet kórussal és kispapok éneklő-kántáló imájával indult és zárult. Kár, hogy nem értem miről énekelnek, fantasztikus hangzású! A főpap gyönyörű fehér miseruhában mondott beszédet, суржик ukránon, így inkább érthető volt, a keresztelkedés üzenetéről és a kereszténység felvételének jelentőségéről beszélt. A pópa idős, tiszteletet parancsoló megjelenésű volt. Igazán nem tiszteletlenségből mondom, engem a Дед Мороз-ra emlékeztetett a szép, hosszú - de igazi - fehér szakállával, kezében a pásztorbottal.

A templom tele volt hívőkkel, egy tűt nem lehetett leejteni, a sok égő gyertya fénye, lángja - no meg a rengeteg ember és hite (teste, lehelete) bemelegítette a teret. Számos ember kezében kis csokor - zöld ágak és kalászok, száraz virágok - volt, még nem tudom ez mit jelképez és mi az üzenete.

Az imént néztem ki az ablakon a kis térre - jelentem, már havazik.

Este a tv-híradóban láttam, hogy sok ember fürdött meg Kijevben a jeges Dnyeper vízében a Gidroparknál (országszerte is), a jeges fürdőzőket errefelé rozmároknak nevezik. Maga a köztársasági elnök úr (családja a partról nézte) és csapatának több politikusa egy Kijev melletti fürdőhely jeges vízében rozmárkodott, ezzel biztosítva, hogy idén a testi-lelki nyavalyák távol maradjanak tőlük.

Híradások szerint Poltavában a lakásokban a vízcsapokból szentelt víz folyt (hm...), mert a poltavai és kremencsugi főpap személyesen kivonult, megáldotta a helyi vízműveket és annak víztározóit. Ezt most nem kommentálnám, a netes hozzászólók és fórumózók már megtették helyettem is...

2008. január 18., péntek

ma kicsit megzavartam őket

Na.

Ma mégis hazavezettem az autóval, L. holnap hazautazik és hétvégére nem marad sem autó, sem sofőr (:)), így megkockáztattam, elindultam. Rengeteg autó volt az úton, a 15 perces utat kb. 45 alatt abszolváltam. Vologya bácsi, a sofőr rettentően aggódott, mondom neki, vigye le a kocsit az útra, ne a banki parkolóban sértsem meg mindenki szeme láttára. "Nem szabad így beszélni", mondta - az ukránok nagyon babonásak - néhányszor rosszul szóltam be már a témába, van ezzel kapcsolatban is pár kis színes...

Overall, jól sikerült, a Tolsztoj térnél volt egy kis affér, a járdáról egy nagy Lexus pofátlankodott le, persze index és egyéb jelzés nélkül, én pedig megálltam és kézzel mutattam, hogy nyugodtan álljon ki, megvárom. Úgy megdöbbent, hogy fejével visszabiccentett köszönésképp. Utána zavartalanul áthúzott a másik sávba, mondanom sem kell, hogy irányjelzőt most sem használt. A Gorogyeckij utcán a 2 sávot középen elválasztó kettős záróvonalon mentem, a jobb oldalon parkoló autócsodák (egy Suzuki Swift sem volt közöttük) a sáv jó részét elfoglalják. Az egész úttal kapcsolatban elmondhatom, hogy bízvást kiérdemeltem "Kijev legudvariasabb autóvezetője" címet, minden bunkó tolakodót, elengedtem, megvártam, intettem, stb., attól függetlenül, hogy szakadt Ladás, vagy elegáns BMW-s volt. Mindig egy, méghozzá a saját (!) sávomban haladtam, sávváltásnál indexeltem, és ha beengedtek, udvarias kézfeltartással megköszöntem.

Kicsit megzavartam őket.

Egyébként Kijevben év eleje óta nagy közlekedési ellenőrzési akció folyik, a Közlekedési Rendőrség aktivizálta magát és igazoltatások mennek, eddig 4000 jogosítványt vettek el, ilyen okok miatt, hogy ittas vezetés, rossz sávból fordulás, szabálytalan előzés, zebránál az elsőbbségadás elmulasztása, stb. Internetes fórumokat olvasva úgy látom, az emberek 80%-a helyesli, hogy a régi-új belügyminiszter bekeményített. Пора, mondják - ugyanakkor számos túlkapásról is írnak. Az amúgy is túlterhelt bíróságok mindenesetre tele vannak a feljelentett autóvezetőkkel, gyorsított eljárásban tárgyalják az ügyeket. A belügyminiszter úr még tavaly év végén azt nyilatkozta, hogy minden egyes megbüntetett Lexus autóvezetőért prémiumot fizet a rendőröknek. Ezen kicsit elgondolkodtam, költői kérdés: vajon ki fogja tovább bírni pénzzel? Hiszen az út mentén a rendőrökkel eddig a szabálysértéseket viszonylag gyorsan, zökkenőmentesen és szenvtelenül intézték, mindennek megvolt az ára, az összeg leszurkolása után mindkét fél többé-kevésbé elégedetten távozott.

Csak most jut eszembe, hogy nincs is itt a jogosítványom.
Hát...
L. azt mondta, legalább nincs mit elvenni.

2008. január 12., szombat

pravoszláv karácsony Kijevben

A pravoszláv karácsony január 6-7, szentestei programmal indul, családi vacsora, mise a templomban, majd karácsony hétfőn pihenik ki az előző napi fáradalmakat. Az ukránok - az oroszokhoz hasonlóan - minden ünnepnek kellő figyelmet szentelnek, ismerjük a mondást: если гулять, то гулять... Szeretek az ukránokkal együtt ünnepelni, "megadni a módját", jókedvben társaságban, nagy beszélgetések mellett örülni az ünnepnek no és az ünnepeltnek komolyabb, vagy vicces hangvételű pohárköszöntők mellett. Gazdagon terített asztalok, hosszú menűsor: saláták, halak, hideg és meleg előételek széles választéka, hagyományos, az ünnephez illeszkedő fő fogások, vodka, jó borok, természetesen узвар és a legközelibb családtagok, barátok társasága ül össze, hogy számos тост során emlékezzék meg az ünnep, vagy az ünnepelt nagyságáról.

Közel kétéves kintlétem alatt karácsony szentesti vacsorát és karácsony-másnapi ebédet is sikerült végigenni.

Karácsony szenteste Ukrajnában hagyomány szerint naplementét követően, az esthajnalcsillag megjelenése után terítenek asztalt. Az asztalra először gabonával megszórt friss széna, vagy szalma kerül, erre terítik a hímzett asztalkendőt. Az asztal négy sarkára foghagymagerezdet tesznek, hogy elűzzék a gonosz szellemeket. Kalászos csokor, gyertyás kalács díszíti az asztalt, szobát. Hagyomány szerint a 12 apostolt szimbolizáló 12 fogást szolgálnak fel, esetleg 9-et, vagy 7-et - az ünnepkor a mágikus számoknak különös jelentősége van.

A fogások között a кутя az első. A "kutyjá" rituális karácsonyi ukrán étel, főtt gabonakása mézzel, mákkal, dióval és mazsolával keverve és hidegen tálalva - mindez a gazdagságot, termékenységet és családi boldogságot testesíti meg. Elkészítése órákig tart, a gabonát 4 órai áztatás után kb. 1,5-2 órát főzik, a mákot egészben külön főzik, majd darálják, a diót durvára vágják és az egészet vízzel hígitott mézzel és a megfőtt kásával összekeverik. A kutyjából legalább 1 kanállal kell enni, mi 3-at kaptunk. Ízlés szerint a kutyjá lehet édesebb, vagy kásásabb. A "valójában milyen is a kutyjá" kérdésre udvariasan azt válaszolnám, hogy egy évben egyszer OK ezzel tisztelegni a hagyományok előtt és elfogyasztását követően bízni a boldogabb és gazdagabb jövendő évben :).

A kutyját követően halak, gombák, saláták jönnek minden mennyiségben - de ne feledjük, az összes fogás száma nem haladja meg a 12-t. Barátnőm szerint 13-t, mert 1 a ráadás... Fő fogásként ukrán borscs leves, meleg libasült, buzsenyina (fokhagymás sült karaj, vagy comb), erdei gombás tepsis krumpli és savanyú káposztasaláta. Az ukrán savanyúkáposzta édes, a hozzáadott répa, illetve a rövidebb erjesztési idő miatt. Zárásként természetesen вареники, desszertként pedig gyümölcsös-krémes sütemények. Az egyes fogások között "Христос народiвся!" - Krisztus megszületett - felkiáltással köszöntik az ünneplők egymást, amire "славiмо його" - dícsérjük őt - illik válaszolni. A pohárköszöntőket alkoholosan borral, vagy alkoholmentesen, uzvárral lehet abszolválni. Az uzvár szárított gyümölcsökből készített, enyhén füstös ízű kompótlé.

A karácsonyfát már december 31-re feldíszítik, a szovjet idők alatt meghonosodott szilveszterkori ajándékozással köszöntik az újévet - így mára a karácsony egyfajta átszellemült, vallási és családi, bensőséges, hagyományőrző ünneppé vált.