2012. október 12., péntek

majdnem Muralissimo -- WALL’ная душа

Ha a Pejzazsnaja-ra mentek és elindultok mondjuk az András lejtőtől a Bolsaja Zsitomirszkaja-n a Lvov tér felé, jobb oldalon, a 24/b számnál átballagtok a nyitott árkád-kapu alatt, szemben az udvaron, a 2 egymáshoz túl közel épített ház közötti kis sikátor-átjáróban láthatjátok az alábbi falfestményt.

Látszik, h mennyire gáz ez a fal, nedves-gombás, málik a vakolat, gyerekek firkálják, ahol érik. Pont ettől sokallt be a mögöttes ház egyik lakója és fordult Alekszej Prijmakhoz, h dobja fel valamilyen témával a helyet. Alekszejnek kapóra jött a felkérés, a városban sok a falfestő, kevés a festhető fal -- itt a megrendelő lakó megvette a festéket és ő munkához fogott. 2010-ben kezdte, több hónapot dolgozott rajta, ez lett a végeredmény:


A bibliai téma miatt kapta ezt a címet.

Alekszej Prijmak volt a szerzője az egyik korábbi post-omban bemutatott falfestménynek az András lejtőn (klikk rá). Sajnos már nem látható, mert az EURO 2012-re készülődés keretében levezényelt kijevi "rendrakás" áldozatává vált: a falat sima sárgára átfestették. Ugyanígy eltakarították a Mariijszkij park sátor-templomát (klikk rá), most a helyén 1 fakereszt áll, odajárnak az emberek imádkozni.

2012. október 9., kedd

epilógus helyett

Majdnem 1,5 éve írtam utoljára, tavaly május 15-én az izgalomtól felébredtem hajnalban, akkor született az utolsó bejegyzés. Ugyanis aznap reggel 7-kor indultunk Vologya bácsival Beregszászra a még Kijevben maradt holmijaimmal megpakolt autóval, ahol L. várt és vitt tovább Pestre. Az út gyönyörű volt, én pedig szokás szerint türelmetlen -- végül is az utolsó 8 hónapot egyedül töltöttem Kijevben és bár nagyon szeretem Kijevet és Ukrajnát -- ez így azért mégsem volt az igazi.

Nem zártam be a blogot, mert tudtam, hogy munkám révén gyakran leszek Kijevben, gondoltam, lesz miről írnom. Az igaz, h minden 2. héten pár napot Kijevben töltök, ami repülőút, munka, szálloda és kollégák -- egyik sem az a típusú élmény, v. impulzus, ami megosztásra vár. Valószínűleg sokat nyafogtam volna a repülőjáratokkal kapcsolatos szívásokról, ami kevésbé érdekes az emiatt nem szenvedőknek.

Miért írtam blogot? Már 2 éve éltem Kijevben, gyerekeimnek, barátaimnak, ismerősöknek mindig ugyanarról mesélve - gondoltam, leegyszerűsítjük a dolgot, mindenki követheti merre járok. Az 1ső évben inkább az ünnepekről írtam, szerintem az ukránok elképesztően sokat ünnepelnek, legyen az családi, állami, egyházi, régi szláv, v. ősi pogány ünnep -- mindegyik alkalom a találkozásra, köszöntésre -- jó-jó, persze az ivásra is, ami fontos része errefelé a szocializálásnak. Az ünnepek mellett persze sokat írtam Kijevről, akárhogy is, 5+ évet éltem ott, ha hozzáadjuk ifjúkori Kijevben töltött egyetemi éveimet, 10 évet töltöttem Ukrajnában, csoda-é, h közel állnak hozzám az ott élők és megértéssel viszonyulok szokásaikhoz?

Ha úgy tetszik, menet közben elragadott a hév, mert szerintem Kijev gyönyörű hely, és Magyarországon, itt a szomszédban az emberek többségének fogalma sincs, h Ukrajna nem egy szegény ország, hanem gazdag történelmi, kultúrális örökség letéteményese, változatos természeti adottságokkal megáldott hely, rengeteg látnivalóval, fantasztikus konyhával, sajátságos viszonyaik ellenére, v. pont ennek köszönhetően, jókedvű, barátságos emberekkel. Gondoltam, mesélek kicsit erről, meg h merre járok -- L. és saját munkám miatt sok-sok helyen megfordultam Ukrajnában, legyen ez földrajzi hely, kulturális esemény, baráti összejövetel, stb. 

Időnként bepróbálkoztam kommentálni az ezidőben elég változatos politikai helyzetet, választások és kormányok váltakozása, az akadálytalanul fejlődő és gátlástalanul burjánzó korrupció, mely a lelkeket is rombolja, itt-a-gáz-hol-a-gáz és egyebek. Úgy láttam, kevésbé szeretitek ezeket a témákat, meg azzal is szembesülnöm kellett, valójában mi sem vagyunk nagyon különbek, pedig-pedig annak szeretnénk látni magunkat -- csupán kis ország-kisebb méretek -- röviden, nincs miért ítélkeznem.

Persze sok mindenről nem írtam, pedig megígértem. Nem írtam az egyik legszebb kijevi nevezetességről a Szent Szófia Székesegyházról, és hiába ígértem, nem született meg a 2. bejegyzés Liszt Ukrajnában szerzett darabjairól, a youtube-on még a dalokat is megtaláltam hozzá. Amikor hazautaztam, arra is gondoltam, h írok 1 útikönyv-félét Kijevről, ezzel is adós maradtam. Szerintem talán egyszer még bepótolom. Itt a blogban felteszek néhány tavaly és idén készített fényképet, aki az fb-n nem látta, annak mindenképp újdonság lesz.

Ért 1-2 csapás az utolsó évben, 2010-ben ellopták a laptopomat rajta 5 év fényképeivel, aztán az új pc vírusos lett, ennek fixálása közben munkahelyemen letörölték a desktopon található folderkéimet az újabb és régi, megmentett fényképekkel. Nem mondom, ez utóbbi könnyeket csalt a szemembe, mire egyik kollégám azt javasolta, maradjak még 5 évet, és pótolhatom a felvételeket. Vicces, mi?

A blogban használt nevekről: Observer/megfigyelőként kezdtem dolgozni Kijevben 2006-ban, innen a nick, Natalka Poltavka pedig az ukrán költészet egyik atyjának, Kotljarevszkij művének hőse -- amolyan okos lány, meg a szerelem mindent legyőz (sajnos még mindig nem láttam ezt az operát, amelynek zenéjét az ukrán Lysenko -- szobra a kijevi Operánál áll -- szerezte).

Honnan vettem az információkat? Nagyon sokat olvastam, elsősorban oroszul (nem tanultam meg ukránul), neten, ill. saját könyveimben, népszokásokról barátnőm férjének ukrán nyelvű régi könyvéből. Történelemmel kapcsolatban Font-Varga könyvét olvastam -- itt elérhető az elektronikus könyvtárban. A mindennapi életben való tájékozódásban az 1ső 2 évben a kijevi IWCK évente kiadott könyve segített -- ilyen basic dolgokban, pl. h hogyan kell telefonálni, tisztító, stb. Ma biztosan csodálkoztok ezen, de 2005 végén-2006 elején nem volt fb, és a munkahelyemen 1,5 évig egyedüli magyarként voltam, stb. Ukrán ételekkel kapcsolatos személyre szóló master-class-okat barátnőm, Natalka Pavlovna tartott több alkalommal, persze ő és férje nagyon sokat magyaráztak, meséltek. Ahogy egyszer drága Anatolij Sztyepanovics születésnapi köszöntőjében mondtam: nincs olyan kérdés, amire ő ne tudná a választ! Az egyedül töltött időszakban hétvégenként látogattam a kijevi "Interesny Kyiv" iroda által szervezett kijevi, v. Kijev-környéki városnéző sétákat, ezek 2-3-4-5 órásak, orosz nyelvűek, megszállott, fantasztikus tudású idegenvezetőkkel. Hihetetlen túrákat tettünk, nem felejtem el, amint a Krescsatyik mögötti részt felfedező túrán álltam a 2m-rel magasabb falon, a többiek már leugrottak és kértem az idegenvezetőt, mondja meg, hogyan mehetek körbe (végül is legtöbb alkalommal én voltam a legidősebb, meg egyetlen külföldi). Ő lentről felnézett és azt mondta, "szerintem maga le tud ugrani, ha akar, bízzon bennem, én elkapom". S lőn, nagykabátostől leugrottam, egyenest a karjaiba, a csoport nagy örömére. Ez itt a web-oldaluk, ahol rengeteg érdekes cikket is lehet olvasni (kérésre angolul is szerveznek kirándulásokat). Ugyancsak sok-sok érdekességet lehet találni a Kijev története oldalon -- ez 3 nyelvű, a link itt megy. Ahogy korábban írtam, múzeumokban, városokban érdemes vezetett körbenjárást kérni, tapasztalataim szerint nem drága, jó kommunikációs készséggel és nagy tudással bírnak az idegenvezetők.

Blogolás kapcsán sok új baráttal futottam össze, volt akivel személyesen, többségükkel levelezés útján, Kijevben és a világ más tájairól -- a mesélés, az érdeklődés, a kiváncsiság és persze a megosztás öröme hozott össze minket rövidebb-hosszabb időre, ez mindig motiválja a bloggereket, így volt ez velem is.

Hát csak kalandra fel, akik ott éltek és kellemes hosszú Kijevben töltendő hétvégéket azoknak, akik szeretnék meglátogatni és felfedezni ezt a szép várost! (kérdések esetén írjatok, válaszolok.)
Én most Minszkben leszek 2 hétig, az elkövetkező időben majd vissza-visszajárok ide -- ha érdekel Benneteket milyen Minsz, meg Belarusz -- gyertek velem Minszkbe is: www.minszkiblog.blogspot.com

2011. május 15., vasárnap

gesztenyefák

Kijev város szimbóluma a gesztenye, ilyenkor május elején virágoznak, fehér, v. rózsaszín virágaik valósággal felcicomázzák a várost. Sok turista időzíti kijevi kirándulását pont erre az időszakra, h a város mellett a gesztenyék virágzásában is gyönyörködjék. Májusban Kijevben már egyáltalán nincs hideg, még nincs hőség, az egyik legjobb időszak utazásra. Minél melegebb a tavasz, annál több virágot hoznak a gesztenyefák -- idén ez történt, így mostanra virágba borult minden, a virágzás lecsengésével pedig fehér virágszőnyeg marad a járdákon.

A gesztenyefák kijevi megjelenésével kapcsolatban is több legenda él. Nincs ebben semmi meglepő, mert Kijevben a legtöbb dolog keletkezésének mindjárt néhány történeti változata van. Kijev az egyik legrégebbi európai város, krónikák, mesebeli regék, mitikus történetek és mondák kísérik útján. Egyébként is, errefelé különösen szeretik a meséket, ma is gyakran előfordul, h nehéz kihámozni a valóshoz közeli helyzetet az őt körbevevő burokból.

Az egyik történet szerint, 1842-ben, I.Miklós cár kijevi látogatására a pályaudvartól a városközpontba kialakított kis körút (mai Sevcsenko bulvár) 2 oldalát ültették be a Balkánról behozott gesztenyefákkal, h lombjukkal és illatukkal frissítsék a levegőt. A monda szerint a cárnak nem nagyon tetszett, nem találta elég méltónak nagyságához és hatalmához, így az éjszaka alatt a gesztenyefákat eltávolították és az égre-törő jegenyék kerültek a helyükre. Kijev jelképe a 19.sz.-ban a jegenyefák voltak, a Sevcsenko bulvár közepén ma is kettős, csodás jegenyefasor fut. A gesztenyefa csemeték pedig a kijevi házak kertjeiben kötöttek ki.

Másik monda szerint már a 17.sz. végén, 18.sz. elején a kijevi kolostorok kertjeit gesztenyefákkal díszítették. A 18.sz. végén keletkezett "Kijev város történetében" már arról írnak, h a kijeviek előszeretettel tartanak vadgesztenyét kertjükben szépsége, virága és dús lombozata miatt. Idővel a gesztenyefák kiszorították a cár választotta jegenyéket a városból.

A "hivatalos" verzió szerint a gesztenyefák kijevi megjelenésének története az 1839-ben Beretti tervei alapján tudományos célokra alapított, ma Fomin nevét viselő botanikus kert létrehozásához nyúlik vissza. Eszerint 1842 környékén jelentek meg az első gesztenyfák, 20 évvel később pedig a később híressé vált gesztenyefasort ültették, amely ma is létezik meg-megújítva a kertben (szervezett kiránduláson látogatható).

Kijevben a legelterjedtebb fa a hárs, második a gesztenye, harmadik helyen a jegenye áll. Kijevben a gesztenyelevél képe megtalálható minden olyan terméken, amit a városhoz kapcsolódóan szeretnének eladni. Kijev központi útján, a Krescsatyikon gesztenyés égősor világít esténként. Kijev városnak sokáig nem volt címere, a szovjet időkben készített és használt címerpajzs közepén is gesztenye látható. (a mai címer Szt.Mihály arkangyalhoz, a város védőszentjéhez kötődik).

Azt olvastam, kb. 1 millió gesztenyefa van Kijevben, ezek ősszel 30 ezer tonna gesztenyét teremnek. A gyerekek itt is szeretik gyűjteni, régen gyógyszertáraknak adták le, a lakásokban moly ellen tartották. A gesztenyéket ma is folyamatosan ültetik, elsősorban nem az utakon, mint korábban, hanem a parkokban, ahol az utcai gesztenyékhez képest, amelyek gyakran és hamar megbetegednek, kiválóan érzik magukat.

2011. május 14., szombat

2011. május 11., szerda

Kiev Muralissimo fesztivál - update 4

Kijevben a jó idő beköszöntével visszatértek a muralisták! A Hetman utca 30.sz. alatti ház falán új graffiti jelent meg április végén, ezt is az ukrán Interesni Kazki művészei készítették. Elmondásuk szerint már 3 éve kinézték a ház falát, hosszas volt az engedélyeztetés. A műhöz a festéket a mecénások biztosították. Az alkotók és a lakók is elégedettek az eredménnyel, a fiúk szerint ez egyfajta alkotói szárnyalás, nem volt előzetes terv, menet közben alakult a mű.

2011. május 10., kedd

a győzelem napja

Miután leszálltunk május 9-én késő délután Kijevben, Boriszpolon beültünk a taxiba, amiről épp a külvárosba érve kiderült, h nem is minket várt, kollégám családjával (papa, mama, gyerekek), meg még én is bekéredzkedtem, a sok bőrönddel derekasan átaraszolt a városon, hm-hm, a legforgalmasabb utakon. Látszott, az ég-adta-világon mindenki az utcákon van, korzóztak a népek, fiatalok és öregek, lufik, gyerekek, söröspoharak, mellükön kitüntetéseikkel és karjukon asszonyaikkal sétáló katonák, néha veteránok. Félig üres bőröndömet a lakásban hagyva lesétáltam a Krescsatyikra, a Majdanon felépített színpadon épp a nép-és katonadalok szekciója volt, nagy kórus, bandurák zenekara, lobogó ukrán zászlók -- a győzelem napjának 66. évfordulója.

A jó idő mellett, a Krescsatyik is készült, az ünnepre kicsinosította magát, csakúgy, mint az errefelé sétálók, megjelentek kétoldalt a győzelem napját éltető plakátok, lecserélték az út felett húzódó díszkivilágítást, a nagy honvédő háború kitüntetései alatt harsogó dalok mellett hömpölygött a nép. A Krescsatyik két vége közötti hangszórókon különböző zenék szóltak, a hangos alapzajt utcai zenészek próbálták túlszárnyalni, mutatványosok szórakoztatták a körbenállókat, ringó csipővel kígyózó ukrán hölgyek színesítették a flasztert. Vegyes kavalkád, h a 19.sz. végi jelmezes virágárus lányok mit kerestek errefelé - jó kérdés, mindenesetre rengeteg rendvédelmis, kék, fekete, terepszínű egyenruhákban vigyázta a népeket. Csokorba állított ukrán zászlók lobogtak a színpad körül, egyértelmű a helyzet, a vörös zászlót mégsem vállalták be.

A győzelem napjáról különböző módon vélekednek Ukrajna nyugati és keleti felében. Míg keleten a nagy honvédő háború dicsőségét ünneplik, nyugaton inkább téma Sztyepan Bandera, a szerintük a II.VH-ban az ukrán függetlenségért küzdő nemzeti hős. Banderát még az előző elnök nemzeti hősnek nevezte ki, mely címet a mostani elnök idén annulálta. A győzelem napján általában Ukrajnában is megjelennek a győzelmet szimbolizáló vörös zászlók. Ezért már év elején Nyugat-Ukrajna néhány városában rendeletben tiltották be városaikban a szovjet szimbólumok használatát.
A vitát lezárandó, az ukrán Parlament a győzelem ünnepe előtt pár héttel hozott egy új törvényt, h győzelem napján az ukrán nemzeti zászló mellé kitűzendő a vörös is (sarló-kalapács nélküli). Érvek csaptak össze mellette és ellene, a győzelem jelképe-e az anno a Reichstagra kitűzött vörös zászló, vagy inkább az elmúlt szovjet idők megtestesítője. Nyugat-Ukrajnában indulatos vita kerekedett, néhány város kerek-perec megtagadta a vörös zászló kitűzését, amire a köztársasági elnök úr is "okos lány módra" reagált: a törvényt ugyan a Parlament elfogadta, de ő nem írta alá. Lvovban a győzelem ünnepe nem kevés atrocitással zajlott, rendvédelmi erők, ukrán nacionalisták, kelet-ukrajnai vörös zászló-szimpatizánsok összecsapása és az idős, emlékezni kívánó veteránokat ért megpróbáltatások -- szomorú képek és szomorú valóság az ukrán megosztottság is.

A Krescsatyikon viszont jó hangulat uralkodott, a színpadon egymást váltották az együttesek, könnyű-és esztrádzene váltotta a népit a színpadon, este pontban 9-kor pedig rövid tüzijáték zárta a napot.

Kijev "Hős Város" (ukránul miszto-geroj), ezt a kitüntető címet a volt Szovjetunióban 12 városnak adományozták, amelyek lakosai kiemelkedő bátorságot és hősiességet tanúsítottak a haza védelme során. Hős városból Ukrajnában 4 van, Kijev mellett ilyen Szevasztopol, Ogyessza és Kercs.

2011. május 6., péntek

Kiev Muralissimo fesztivál - update 3

A Boriszpolra vezető útra a Dnyeper felett a Déli híd visz (Juzsnij moszt). Széles, 2-szer 4 sávos híd, középen a metró vonala fut. A híd még a szárazföldről hosszasan vezet fel a széles Dnyeper folyóra, a híd lábánál lent lepusztult ipari épületek. Az ipartelepek egy része működik, többé-kevésbé rendbentartott utcácskák futnak a ronda, szürke gyárépületek közötti kevéske befüvesített sávok mellett, a többségük romlásnak indult szürke, betontömeg. A híd jobb oldalán lévő, egyik hatalmas kockaház (hőerőmű része) 2 nagy falát festették meg az ukrán Interesni Kazki muralistái még tavaly májusban. Ez az ukrán falfestő csapat Európa-szerte aktív, saját blogjuk van, ahol munkásságukat lehet követni: http://www.interesnikazki.blogspot.com/, ill. képeiket a flickr-en is elhelyezik:  http://www.flickr.com/photos/aec_interesni_kazki/ (a legutóbbi bejegyzés szerint született 1 új alkotás Kijevben - még nem láttam). A kijevi Muralissimo fesztivál blogcíme pedig ez: http://muralissimo.blogspot.com/. Jó lapozgatást!